"Akkor még nem gondoltam ezt komolyan" - titkok a hastáncról

Nem veszít vonzerejéből a hazánkban is mind népszerűbb hastánc. Egyre többen hívnak privát és üzleti rendezvényekre is profi hastáncosnőket és egyre bővül azok köre is, akik hastáncot kívánnak tanulni. A Mahasti Hastáncstúdió alapítóját és vezetőjét, Szmolinka Esztert, Mahastit (perzsa eredetű név, jelentése: ”Te vagy a Hold") interjúnkban a hastáncról faggattuk .

- Azt tudom, hogy 3 éves korod óta táncolsz, de hogy kezdtél el épp a hastánccal foglalkozni?
- A hastánc az egzotikus táncokhoz való vonzódásommal kezdődött. Sokféle táncot, többek között afro táncot tanultam. Később kipróbáltam a hastáncot és annyira megtetszett, hogy annál ragadtam, pedig az afroról gondoltam, hogy az lesz életem tánca. Ennek több, mint 13 éve.

- Már akkor tudtad, hogy ez nemcsak hobbi lesz a számodra?
- Akkor még nem gondoltam ezt komolyan. Egyetem mellett csináltam, nyelvészprofesszornak készültem. Fokozatosan vált hobbiból munkává. Egyszer egy lengyelországi kurzuson megkértek a szobatársaim, hogy tanítsam őket hastáncolni. Két hét alatt megtanítottam nekik egy koreográfiát, amit elő is adtak. Ez volt az első tanítási élményem. Talán nevezhetnénk fordulópontnak is.

- És hogy döntöttél véglegesen a hastánc mellett?
- Aztán rájöttem, hogy a nyelvészkedés kevesebb örömet ad, mint a hastánc és a tanítás. Egyre több hivatalos felkérést kaptam. Eleinte párhuzamosan csináltam a nyelvészkedés mellett, de aztán várandós lettem a kisfiammal, döntenem kellett, mert túl sok volt együtt a család, tánc, nyelvészkedés. A hastáncot választottam. Sok lemondással járt, akkoriban sokat sírtam, nehéz volt megválni a nyelvészettől. De a kisfiammal többet nyertem, mint amit a „doktori címemmel” nyerhettem volna.

- Milyen tanároktól tanultál?
- Magyar és külföldi hastáncoktatóktól egyaránt. Mesteremnek azonban Tiát tartom, a hastáncról mind technikailag, mind a szellemiségét illetően sokat tanultam tőle.

- Mi ez a szellemiség?
- Művészi alázattal állni a tánchoz. Tia nem sztárként viselkedik, egyszerűen csak élvezi és imádja a táncot, benne él. Ő mindent a maga teljességében él meg, a tanítványaihoz és mindenki máshoz is szeretettel áll. Én arra biztatom a tanítványaimat, hogy merjenek önmaguk lenni és találják meg saját értékeiket a táncban. Azt éljék meg, ami bennük van.

- Mit jelent számodra a hastánc?
Mindent. Nemcsak megélhetési forrást, hanem azt az utat, amiben leginkább kibontakozhatok, amiben kifejezhetem önmagam. A hastánc a legnagyobb boldogság számomra az életben. A kreativitás örök forrása, ami mindenkiben benne él.

- Körülbelül 7 éve tanítasz. Hogyan tudsz ennyi idő után is megújulni?
Ahogy megélem önmagamat és változom, úgy változik a tanítás és az óráim. Régi tanítványoktól hallom, akik újra felbukkannak, hogy mennyire mások most az óráim. Más zenéket hozok, más mozdulatokat mutatok, mást helyezek előtérbe.

- Sok hastánciskola van már a piacon. Mitől tud jól működni és fennmaradni a Mahasti Hastáncstúdió?
Rengeteg energiát fektetek bele. Szívvel-lélekkel csinálom, ez a hastánciskolánk mottója is egyébként és az oktatók is ezzel azonosulnak. Engem azok találnak meg, akik szívvel-lélekkel tudják ezt csinálni.

- Vagy te találod meg őket…?
- Természetesen ez oda-vissza igaz.

- ”Szívvel-lélekkel”. Nagyon szépen hangzik. Mindenütt azt halljuk, hogy mennyire fontos, hogy legyen egy vállalkozásnak jól megfogalmazott credója. Üzletileg tudatosan alkottad ezt a mottót?
- Én azt hiszem el, amit a szívemben érzek igaznak. Szívből jött a mottónk, nem üzletileg gondoltam fontosnak. A fellépő csoportunk elnevezése - Mahasti és a Holdfény Lányai - is szívből jött, egy sugallat hatására.

- Te neveled ki az iskola oktatóit. Nem teremt konfliktushelyzetet az, hogy ők a te tudásoddal szárnyra kelnek, hisz volt már, aki elhagyta a stúdiót?
- Az elválás soha senkinek nem könnyű, akárki is mondja ki először. De ha valami véget ér, akkor az véget ér, el kell engedni. Amíg azonban tudunk egymástól tanulni, addig működik a kapcsolat. Ez mindig kölcsönös.

- Az iskolád oktatói versenytársaid is egyben? Létezik az iskolán belül szakmai féltékenység? Hogyan kezeled ezt a problémát?
- Az iskolán belül mindenki egyetért a szellemiséggel, de nem az a cél, hogy kis „Mahasti-kat” neveljek. Nemcsak azt viszik ők tovább, amit tőlem tanultak, hanem folyamatosan bontakoznak ki a maguk valójában és számomra az a boldogság, hogy ebben tudok nekik segíteni. Mindeközben tükröt tartanak számomra. Megfigyelem mit üzen nekem az ő táncuk és mit tanulhatok abból. Sok kicsiből áll össze a tánc egységes egésszé. Nagyon örülök a tanári gárdámnak, annak, hogy mindenki más. Szakmai féltékenység egyébként akkor van, ha valaki jobb akar lenni a másiknál. De ha az ember önmaga, akkor az hogy lehet jobb, vagy rosszabb bárkinél? Az a lényeg, hogy mindenkinek legyenek sikerélményei.

- Mi a véleményed a hastánc versenyekről? Hiszen egy transzos hastánc koreográfia nehezen összehasonlítható egy klasszikus egyiptomival.
- Én mindig saját kategórián belül pontozok, így ez nem okoz számomra konfliktust.

- Kiknek ajánlod a hastáncot?
- Mindenkinek, aki nő. Vannak gyermek és asszonycsoportjaink is, kismama hastáncot is tartunk, tehát kor- és súlyhatár nélkül bárkinek javaslom.

- Biztosan sokan kérdezték már tőled azt, hogy mennyi idő alatt lehet elsajátítani ezt a táncot?
- Valóban ez a leggyakoribb kérdés, hiszen sokan azonnal szeretnének profik lenni, akár egy hét alatt.

Biztosan sokan kérdezték már tőled azt, hogy mennyi idő alatt lehet elsajátítani ezt a táncot?
Valóban ez a leggyakoribb kérdés, hiszen sokan azonnal szeretnének profik lenni, akár egy hét alatt. Tudni kell a hastáncról, hogy mint minden, ez is energia befektetéssel jár. Ha valaki otthon is gyakorol és mondjuk heti egyszer-kétszer eljár órára, akkor 3-4 hónap alatt már el tudja annyira sajátítani a táncot, hogy elő tud adni mondjuk egy koreográfiát baráti körben. Innentől pedig határ a csillagos ég. Ebben is Tiával értek egyet, hogy a tanulást nem lehet abbahagyni. Én is folyamatosan tanulok. Szeretek tanulni.
 
- Hol húzódik a határ profi és amatőr hastáncos között?
- A profi ebből él, az amatőr meg nem. Tudásban szerintem nem lehet mérni, hol a határ. A hastánc is szubjektív, mint minden, ami művészet.

- Hogyan kell elképzelnünk a hastánc órákat?
- Nyitókörrel szoktam kezdeni, ami azt jelenti, hogy körbe ülünk és mindenki elmondhatja mi van vele, hogy érzi magát. Ez jó a tanítványoknak is, mert itt megnyilvánulhatnak, és jó a tanárnak is, mert itt látom, hogy ki milyen állapotban van, kit kell most békén hagyni, ki az, aki ragyog, s a maximumot tudja nyújtani, kit lehet még jobban motiválni. Próbálom mindenkiből kihozni a legtöbbet. Aztán bemelegítünk: ez kb. negyed-félóra alapmozdulatokkal, nyújtással és egy kis technikával. Eközben figyelem a problémás mozdulatokat, a bemelegítés rendszerint átfolyik a tánctechnikába. Utána koreográfiákat gyakorlunk, új mozdulatokat veszünk, ezeket is beépítem a koreográfiába. Végül a zárókörben mindenki elmondhatja, hogyan élte meg az adott órát. Ebből tudom én is leszűrni a tapasztalatokat. Hiszen minden, ami történik velünk - terápia. És a terápiás csoportoknál is fontos, hogy legyen lezárása.

- Kisfiad mellett hogy lehet elkötelezetten hastáncot tanítani? Sikerült megoldanod a ”munka vagy család” konfliktusát?
- Fájdalmasan élem meg, hogy nincs rájuk elég időm. Ugyanakkor imádom a munkám. Számomra ez a legnagyobb belső konfliktus, de imádom a munkám, teljesen kitölti az életem.

Érdekel a hastánc? Kérdezz Mahasti-tól a fórumunkban!

- Napsugár - 

[2008.07.25.]