Egy gitár, egy hang és semmi más
Lacye d’Ferro sajátos hangzású nevét érdemes megjegyezni. A fiatal magyar gitáros ugyanis 2006. január 1-jén kiadta saját, unplugged hatású korongját, melyet hamarosan bemutatunk a zene.hu hasábjain. Addig is a lemezről, életről, tervekről mesél nekünk a művész.
Mesélj magadról, mikor kerültél először közel a zenéhez, hol tanultál zenét? Milyen hangszerek szóltak már a kezed alatt? A zene egészen pici gyermekkorom óta szerves része az életemnek. Kezdetben csak hallgattam az öcsém játékát, aki mára világhírű zongoraművésszé nőtte ki magát. Aztán – valószínű az Ő hatására is tizenkét éves koromban belém költözött az „önteremtés" vágya. Ekkor kaptam az első gitárom. 16 éves koromtól tanultam zongorázni Halmágyi Katalin tanárnőtől, aki zenei meglátásaival, profizmusával és egyáltalán a zenéhez való viszonyával mindmáig nagyon nagy hatással van rám. Négy éve Kovács Magda tanárnőtől veszek énekórákat. Tehát: gitár elsősorban autodidakta módon, zongora Halmágyi tanárnőtől, ének Kovács Magda tanárnőtől.
Kik azok, akik nagyban meghatározzák zenei ízlésedet? Van példaképed?A zenei ízlésemet nagyon sokan formálták és formálják még most is. Bármilyen furcsán hangzik a legnagyobb példaképem az öcsém. Nap, mint nap hallom Őt gyakorolni és koncertezni. Rendkívül inspiráló számomra az az összeszedettség és profizmus, ami Őt a zongora mellett és a hétköznapokban is jellemzi.
Felkészültségével és teherbírásával rendre meglep. Legutóbb, Délkelet ázsiai koncertkörútján alig bírtam vele a tempót. Egyik este még Bangkokban adott koncertet, másnap ugyanott kétórás mesterkurzust, majd még aznap Kínába repültünk, este koncert kétezer ember előtt, másnap reggel mesterkurzus, délután utazás, este koncert… És ez így ment napokon át. Egyszerűen fantasztikus! Egyszerre látni a munkát, amit egy-egy koncertjébe belefektet és a hatást, amit művészetével kivált. Fantasztikus látni, ahogy koncertről koncertre felülmúlja önmagát. Hogy hogyan képes még a jobbnál is jobb teljesítményre, amikor úgy érzem, hogy ennél már nem is lehet jobb? Ez az amit szeretnék ellesni Tőle.
Ki fedezett fel, milyen körülmények között?Történt egyszer, hogy az egyik ismert rádió ügyvezető igazgatójának jelenlétében gitároztam és énekeltem. Azt mondta, hogy jó amit csinálok és megkérdezte, hogy miért nem adom ki lemezen? Aztán addig hajtott, míg el nem készült az album… Nagyon sokat köszönhetek neki! Nélküle azt hiszem még most is azt magyaráznám magamnak, miért nem vagyok még kész…
Mik azok a dolgok, amik igazán inspirálnak? A Múzsáim – persze egyszerre mindig csak egy van, ha van.
Mennyire szólnak bele a támogatók a dalaid készítésébe? Abszolút szabad kezet adnak az alkotáshoz?Nem szólnak bele. Az alkotás magányos tevékenység. De természetesen kíváncsi vagyok a véleményükre. Én ide sorolom az énektanárnőmet, a családomat és a barátokat is. Nagyon fontos a véleményük. Az Ő szavuk sokat jelent nekem.
Életed nagyobb mérföldkövei?Tizenhárom évesen megkapom az első gitárom, 14 éves koromban írtam az első dalom. Középiskolában zongorázni tanulok, 22 éves koromtól a zongorát felváltja az énektanulás. Egy növendékhangversenyen 23 évesen előadtam a „Keresem…"-et és az album címadó dalát, a „Someday"-t. Valami volt a levegőben. Meghatározó élmény volt. Megerősítés, hogy adhatok valamit – miközben a „szeretetéhségem” is csillapszik valamelyest. 25 évesen megjelent az első albumom.
Milyen a fogadtatása a piacon?Úgy tudom, hogy reklám nélkül sok vidéki boltból elvitték az összes kihelyezett példányt, aminek azért örülök nagyon, mert ezek szerint egymásnak adták a hírt az emberek.
[2006.10.04.]
Hírek
