Sokszínű Pecsa-buli Balkan Fanatik módra

A magyar zenei színtér egyik legfurcsább együtteseként számon tartott Balkan Fanatik immár harmadik éve lép fel rendszeresen különböző helyszíneken. Előadásaik alatt megszokottak, szinte nélkülözhetetlenek lettek a színpadi táncosok produkciói. Az együttes második lemezbemutatóján főleg rájuk, továbbá a jelmezekre és a vendégzenészekre épített a banda.

Az este a hivatalosan meghirdetett kilenc óra helyett háromnegyed tízkor kezdődött. A türelmes közönség negyvenöt perces várakoztatása számomra kicsit sok volt, azonban a hosszasan elhúzódó evés-ivás-sörözés-beszélgetés meghozta a gyümölcsét, egy intenzív, pörgős bulit.
Egy sejtelmes intro felcsendülése után rögtön egy hosszabb elemmel kezdődött a balkános party. Hamarosan táncra perdült a nép, és kialakult a fergeteges hangulat.

Táncosok, vendégzenészek

Ugyan a koncert apropója az új dalok bemutatása volt, számomra mégis inkább a táncosok s a vendégzenészek szereplése bizonyult különlegesnek, egyedinek az estben. Persze nem kis élmény először élőben hallani vadonatúj számokat (bár erre csak a fellépés második felében került igazán sor), mégis a különleges, indiai hangszereket megszólaltató brit világzenészek (Sheema Mukherjee, Hamid Mantu és Rav Neyyar), a magyar elektrogitáros Madarász Gábor valamint a hegedűn játszó Salamon Bea hívta fel magára leginkább a figyelmem.

Rajtuk kívül még számos zenész és énekes is közreműködött a produkció során. Külön dicséretet érdemel az együttes jelmeztervezője, valamint tánckara is. Jól láthatóan hihetetlen mennyiségű fantáziát öltek a különböző kosztümök és koreográfiák által alkotott betét-előadások megrendezésébe. Sajnálom, hogy díszletet nem dolgoztak ki, ez még jobban rezonálhatta volna a zene és a jelmezek által keltett különleges hangulatot.

Nem volt teltház

Az új számok kifejezetten rave-es ritmusokkal és alaptémákkal rendelkeznek, úgy tűnik, ezekre építették rá a kelet-európai népzenét, így egy színes, eklektikus kavalkádot alkottak meg. A hallgató az élő előadás során – saját döntése, hangulata vagy éppen ízlése szerint – átadhatta magát a rave-re jellemző ritmusoknak, vagy éppen kapkodhatta a fejét a számtalan különböző hang között keresve az egységet. Ez a sokszínűség a vendégzenészek által megfűszerezett régebbi számokra is igaz volt. A repertoár talán legegyértelműbb darabja egyben a legegyszerűbb Fuckman című sláger volt. A harmadáig megtelt Petőfi Csarnok gyakran énekelt együtt Rise FM-mel, s kivétel nélkül minden szám végén tapsvihar tört ki.

A koncert után Hamid Mantu marasztalta még egy kis bulira a hallgatóságot. A fellépésről dinamikus és álló kamerákkal felvételt készítettek… Ki tudja, talán reménykedhetünk egy DVD-ben vagy egy koncert-klipben?

- Molnár András -

[2006.10.22.]