Utazás a múlt, a jelen és a jövő között: Pál utcai fiúk koncert a Pecsában 

Mivel mostanában nem koncertezik annyit a PUF, mint a régmúltban, mindig egyfajta „elakarokmenniakoncertre-érzés” fog el egy-egy koncert közeledtével.

A múlt és a jelen
A 23 éve játszó zenekar majd minden évben megrendezi az év végi Pecsás koncertjét. Felmerült már az együttes feloszlásának a gondolata is úgy 2003 táján, nem is annyira egymás közötti ellentétek, hanem inkább egyfajta belefáradás miatt. Ilyenkor azonban mindig meggyőződésünk volt, hogy ez egy balga ötlet lenne. Jót tett a srácoknak akkor egy kis pihenő, illetve más zenekarokban tett kitérő. Gondolom innen is merítettek erőt a folytatáshoz, valamint az egyáltalán nem csökkenő érdeklődés is átsegíthette őket a nehéz időkön.

Korosztályok találkozása
Érdekes esemény a Pál utcai fiúk koncertje. Kicsit nosztalgia érzése van mindig az embernek, ugyanakkor mindig van valami új is a műsorukban. Megtalálhatók itt szép számban a 30-40 közötti korosztály képviselői, akik régen ezen a zenén nőttek fel és akiknek még a lázadást, a szembefordulást a rendszerrel jelentette a PUF zenéje, szövegei. A fiatalabbak is eljárnak PUF-ra, nekik szintén mást jelent ez a zene, ők már a mai körülmények között ismerték meg a zenekart. Nekem a gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt a PUF koncertre való járás, még 1990-91-ben kezdtem, a Kispál koncertekkel egyszerre...

Az előzenekarok: MaPez és az Effeta
Sajnos róluk lemaradtam, a Thirst Studio eredményhirdetése miatt. A MaPezt még nem, de az Effetát már volt szerencsém tavaly meghallgatni a Quimby és a PUF előtt is. Ezek alapján bátran kijelenthetem, hogy egy tehetséges zenekarról van szó, akik remélhetőleg nem fognak elveszni a nagy magyar zenei süllyesztőben...

A jelen és a jövő
A PUF koncertje, mint mindig a Pecsában, jól felépített, megszerkesztett vázat követett. A zenekar nagyon együtt volt és a hangosítás sem hagyott semmi kívánnivalót maga után. Elhangzottak régi számok, majdnem változatlan formában, ezek mindig lendületes táncra késztetik a közönséget, most sem volt ez másképpen. Ezután voltak régi számok, de teljesen újragondolt változatban, nagyon jó – amolyan Lecsós – átkötő szövegekkel. (Még a másnapi Colorstar koncertre felrakott tükörgömb sem úszta meg egy kis bekapcsolás nélkül...) Jött a szokásos szám-elrontás, ami annyira hozzátartozik már a PUF koncertekhez, hogyha nincsen, az már szinte hiányzik (persze mindig csak egy)! Ez most a Közel az éjfél című eposznál következett be...

Szajha húzós előadása

A Nincs menedék, majd a Szajha húzós előadása után következett az unplugged blokk, ami Lecsó értelmezése szerint a büfés-sörözés ideje, de azért nem árt meghallgatni. A Csak úgy csinál egyike a legjobb, legszebb magyar lassú számoknak, ezt mindig is állítottam, és most is fenntartom. A Nem szerettelek soha, pedig nagyon jól szól az elmaradhatatlan tangóharmonikával... Az új számok jól szólnak, bővebben majd az új lemez megjelenése – 2007 tavaszára ígéri a zenekar – után írunk róluk... A Fiatal lányok, a Bál, a Lecsónak jó lesz, a Visszafordulnék szintén elhangzott a koncerten, amit senki sem bánt, hiszen nagy kedvencekről van szó.

Sajnos ennek a koncertnek is vége lett, így ismét vágni kell a centit a következő koncertig... (ELTE Gólyabál, 2006.11.17.)

A PUF-hoz , azt hiszem, mindig kötődni fogok, ha másért nem, akkor a jó és felejthetetlen koncertélmények miatt. Az is igaz, hogy nem felejtenek el játszani, sőt inkább egyre érettebbek lesznek. Az újragondolt számaik több esetben sokkal élvezetesebbek, mint újkorunkban.

Élni akartam csak, de most már győzni kell
Nehéz idők, mégis, valamiben hinni kell
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy és mért ítélsz
Ha te sem tudhatod meddig élsz!?
Te sem tudhatod, hogy meddig tart még ez az egész!
(Demo 1985-87, Nehéz Idők)

-Aretuska-

[2006.11.04.]