Kowalsky meg a Vega meg az új album

Majd egyórás zenei utazás a stílusok kavalkádjával, és Kowalsky szövegeivel.

Mostanában amikor van időm, és nem akarok semmi komoly információt befogadni a médián keresztül, klipeket nézek a zenei csatornákon. Néha jobb érzés nem tudni olyan sorskérdésekről, mint például hogy Erzsike mennyire kivan, mert fiatalabb élettársa többet látogatja meg volt barátnőjét, mint a munkahelyét. Márpedig délután csak ilyen fontos dolgok kerülnek a képernyőre, na meg politika ezerrel, aminél az előbb megnevezett hölgy még a káromkodásokkal felvázolt emlékképeivel is szórakoztatóbb. Nincs más, inkább klipek dömpingjére bambulok a tv előtt. Itt láttam meg a Nem minden szarka farka című számot, ami az előadók személyét tekintve kissé meglepett. Szeretem a bandát, de ez az alkotás kissé furának tűnt slágeres, enyhén bugyuta refrénjével és a Rednex régi klipjeire emlékeztető ugribugrizásokkal tarkítva. Ám az is igaz, hogy így is a honi slágerlisták elejére ugrott. Vagy lehet, hogy pont ezért? (Talán a ruhafoszlányokra vetkőzött örömlányoknak avanzsált szépségek sikere is ez.)

A Pimasz grimasz és a Vegasztár korongok után végre meghallgathattam az új lemezt is, és kijelenthetem, hogy a Forradalom RT. szerencsére nem az előbb említett számhoz hasonlóktól hemzsegő album. Majdnem egyórás zenei utazás a stílusok kavalkádjával, na és persze Kowalsky nagyszerű szövegeivel fűszerezve. Ennyi hangszert felhalmozni, mint amennyi ezen az anyagon hallható, még egy lomtalanítás során is minimum három piros Zsiguli elvitelével kivitelezhető.

Ennyi

A mennyei hangulatú intro után rögtön egy ismerőssel találkozhatunk a pörgős, szkreccseléssel tarkított Ennyi csak című szerzeményben, nem mással, mint a jó öreg Ganxsta Zolee-val. Őt később még az igazán kiváló rockos Forradalom RT.-ben is újra halhatjuk rappelni, akkor már a teljes Kartellel kiegészülve. Ezt a tévékből ismert sláger követi, az a bizonyos szarka, aminek a farka tarka, kinek a fészkén lehet, találnánk még egy ipapai fapipát is.

Az egyik kedvenc dalom a sorban hetedikként megtalálható Szerencsejátékos, amelynek hangulata a tangóharmonikával, női háttérhanggal és a fúvós hangszerrel megspékelve igazi élményt nyújt minden romantikus halandónak. Kozma Orsi (még a Cotton Club Singers énekesnője) csodálatos hangját élvezhetjük egyébként vokalistaként az egész albumon. Nagy hatással volt rám még a CD második felében felcsendülő lendületes ritmusú Csak más!, amely szövegének következtében olyan toleráns lettem, hogy már nem nézek felvont szemöldökkel az asszonyra, ha jóízűen kelkáposztát eszik előttem, miközben elfogy a söröm, hanem inkább megvárom, amíg elfogyasztja a számomra utálatosnak tűnő lakomát, és csak utána csapok az asztalra a várva várt italom elmaradása miatt.

Így szép, így jó

A korongon még latinos dallamok is felcsendülnek, például a Mamma Bella produkcióban, ahol szaxofont is fel lehet fedezni, amit Bársony Bálint, a Back II Black csapat tagja fúj. Végére hagytam azt a számot, ami szerintem a leglíraibb mind közül, ez pedig az Így szép, így jó címet viseli. A női énekkel és fúvóssal kiegészülve varázslatos hangulatot áraszt ez a néhány perc.

Összegezve, ismét remek anyagot állítottak elő a banda tagjai és barátaik, zenésztársaik. Egyetlen pici észrevételem annyi lenne, hogy néhány szám refrénjét talán kevesebbszer kellett volna a hallgató agyába tuszkolni, akkor nem lenne olyan direkt hatása a dolognak. De ez legyen a legkisebb gond, igazán profi, változatos, színvonalas CD-t kap a pénzéért mindenki, aki megveszi ezt a lemezt.

Fehér Tamás

[2006.11.11.]