Beszámoló Bródy János Aréna koncertjéről - képekkel

Telt házas koncertet adott Bródy János a Papp László Sportarénában.

A műsor nosztalgiával indult: rögtön az első szám volt Az utcán, később elhangzott a Filléres emlékeim, a Földvár felé félúton és a Személyi igazolvány.

A látvány visszafogott volt: a széles színpadon jól látható volt a zenekar, középen Bródy egy gitárral, mögöttük kivetítve egy rajzolt utcakép. Az utcán csak az időjárás és a napszak változott, néha hullottak a levelek, néha szürkület volt, néha éjszaka. A kivetítő tetején mindig ki volt írva a dalszöveg, így az is együtt énekelhetett Bródyval, aki nem tudta a dalokat kívülről, másrészt a dalszövegek kiírása még jobban kiemelte azok mondanivalóját.

Márpedig mondanivalója bőven volt. Az Édes életünk már egyfajta átvezetés volt a nosztalgia és a közéleti témák között ("Romokban minden ami fontos volt nekünk" - és ez 2011-ben jelent meg), az Ezek ugyanazok című dallal (szintén 2011-ből!) pedig már benne is jártunk a közepében. A dal utáni tapsból úgy ítélte meg Bródy, hogy érthető volt a szöveg, de ezzel csak a hangmérnököt akarta dicsérni... Egyébként tényleg jól szólt a koncert, a zenekar és maga Bródy is jól hallható és érthető volt...

A felvezető szövegek is érdekesek voltak, a Birkaországról például elmondta, hogy Weöres Sándor: Majomország című versének a parafrázisa. Az eredetit Latinovits Zoltán annak idején keményen a kamerába nézve szavalta az állami televízióban, hogy mindenki értse - EZT a dalt, vajon mikor fogja műsorra tűzni az állami televízió...

Érdekes a dalszövegeknek az a vonulata, amikor idős zenészek egy-egy "trendi" szóra, kifejezésre írnak dalt (nemrég például a Neotonnak jelent meg új lemeze "Újratervezés" címmel, az is egy ilyen, most divatos szó). Ezek közül az működik jól, amelyik ironikus, mint például a Nyugger dal, ez kifejezetten vicces lett. A Kockázatok és mellékhatások verse részei nagyon jók - de pont a refrén gyengébb, az ember egyszerűen nem énekli szívesen ezeket a szavakat, hogy  "Kockázatok és mellékhatások".
A koncert első részét az Engedd, hogy szabad legyek zárta, tetszett a rockos hangszerelése.

A második rész már tisztán a közéletünkről szólt: Mariana árok - ezt Koncz Zsuzsától is hallottuk ugyanitt, mindkettejüktől nagyon jó volt. Tűz van, babám - erős szövegű dal, főleg miután a hozzám hasonló fiataloknak elmagyarázta, miről szól. Arra gondoltam, hogy a protest dalaival Bródy lett a magyar Bob Dylan, és nem csak én gondoltam erre: tőlem teljesen függetlenül egy hölgy pont ugyanezt mondta a barátnőjének a koncertől kifelé jövet.

Ezután egy látszólag lazább dal következett: a Micimackó újraértelmezése italozásra, ez zseniális volt, hogy alaposan, fenékig, hogy jó nagyokat lépett, énekelni kezdett... Bródy felkérte a közönséget zik-zikelni, így mi lettünk több mint tízezren Malacka - de utána jelezte, hogy felőle mindenki lehet Micimackó is, Malacka, Tigris, Kanga stb., felőle mindenki olyan állat lehet, amilyen akar...
Kevésbé vicces, de annál hangsúlyosabb mondanivalóval következett a Szabadnak születtél, majd a Ha én rózsa volnék. A ráadásban Magyarok közt európai, Lesz még egyszer - mindig megindító, amikor a közönség egy emberként áll fel arra a sorra, hogy "Lesz még Magyar Köztársaság / Álljunk fel hát érte". Végül Miért hagytuk, hogy így legyen - amikor 1968-ban(!) megírták, gondolom ők sem hitték, hogy ez a dal ennyire sokáig érvényes marad...

A koncerten Bródy többször is utalt rá, hogy talán ez lesz az utolsó találkozása a közönséggel, de nem derült ki, hogy a politikai közeg vagy az egészsége miatt aggódik - esetleg a szintén idősekből álló közönség egészsége miatt... Reméljük azért, hogy lesz még sok ilyen alkalom!

Szatmári Péter

Bórdy János Arénakoncert 2022 - klikk a fotóra

[2022.11.23.]