A lázadás nosztalgiája

Olvasói levél válaszul "tótavéárpád"-nak az Indexen megjelent cikkére.

Június 3-án a Neoton Família összeállt megünnepelni, hogy negyven éve alapította Pásztor László a zenekart, huszonöt éve vált sikeressé valamint azt, hogy tizenöt éve oszlottak fel.

Általános iskolában neotonos lévén rengeteget cikiztek, szidták előttem a zenekart rendesen. Hiszen divat volt lázadni, mert a Neoton a rendszert jelentette, játszhattak volna rockot, barokk operát, mert a MHV főnöke, dr. Erdős Péter volt a menedzserük, aki a politikai lázadását explicit módon nem tudta vállalni, az szidta a Neotont.

Ismétlem: Június 3-án a Neoton Família összeállt megünnepelni, hogy negyven éve alapította Pásztor László a zenekart, huszonöt éve vált sikeressé valamint azt, hogy tizenöt éve oszlottak fel. Három ember halt meg 1990 óta, aki a Neoton sikere érdekében dolgozott, Juhász Mari, vokalista, Erdős Péter menedzser és Jakab György, az egész zenei szakma által kedvelt, csupa szív, leírhatatlanul tehetséges billentyűs énekes. A zenekar a koncerten megemlékezett halottjairól egy mondattal és egy dallal. Aztán még egy kisfilmmel és még egy dallal külön Jakab Györgyről. És megmerték említeni, hogy Erdős Péter már nem él, és nekik is köszönhetik sikereiket.

Úgy látszik, a nosztalgia-hullám, ami sorra összeállítja a régi zenekarokat koncertezni megérintette azokat is, akik anno „underground”, under ground, föld alatt kurvaanyáztak. És most ők is velünk együtt nosztalgiáznak, kurvaanyázzák azokat, akik azóta meghaltak. Sőt, már halált megvető bátorsággal teszik ezt nem a föld alatt, hanem címlapon. Helycserés támadás. Régen a föld alól szidtuk a címlapon-lévőket, most címlapról szidjuk a föld alatt levőket. Mert a történelmi szereplőknek nem mentségük, hogy meghaltak. Ja, a hanglemezgyár mindenható ura történelmi személyiség?

- HK -

[2005.06.05.]