Csapás a múltból

A már veterán gitáros-énekes Eric Clapton valóságos történelmet írt. Jimi Hendrix, Jim Morrison, valamint a többi béke időbeli jelentős, élvonalbeli zenészek mellett az ő neve is kihagyhatatlan.

Ezúttal, a korosztályába tartozó J.J. Cale volt munkatársa (kivel nem ez az első közös produkciója), s együtt megalkották a rajongók legnagyobb örömére, az új albumot, a „Road To Escondido”-t.

Relaxáló zene

A borító sokat elárul a zene várható életérzéséről, s ezt az ember már akkor érzi, amikor először meghallgatja a korongot. Az első, ami a hallgatónak feltűnik, hogy nagyon relaxáló zene, s valamire egyszerűen muszáj asszociálnia. Ezt azért kell megemlíteni, mert a számok többségéből árad a szabadságérzet, amit akkor ért meg az ember, ha átszellemülten hallgatja. Ezekután nyer értelmet a borító is.

Zenei szemmel nézve sem lehet panasz. Ami kifejezetten pozitív, hogy mindenféle stílus megtalálható az albumon: van klasszikus blues („Sporting Life Blues”), Norah Jones féle jazz („Three Little Girls”), és még lehetne sorolni. J.J. Calenek köszönhetően csúszott az egészbe a country beütés, mely azonban ebben a formában kifejezetten elfogadható, sőt kellemes.

Habár a „Dead End Road”, mely kifejezetten a country vonalat követi, nem az élvonalbeli számok közé tartozik, persze megvannak ennek is a szépségei. Például a gitárszóló jó benne. Két számot emelnék ki nagyon, az egyik a „Missing Person”, és az „Anyway the Wind Blows”. Főleg az utóbbit, ami annyira fülbemászó dallamokkal, és hangulattal rendelkezik, hogy szerintem ezen a téren nehezen lehet túlszárnyalni.

Nem hiába dolgoztak

A hangszerelésben, és a számok megalkotásában egy egész gárda dolgozott, de úgy tűnik nem hiába, hiszen a Road To Escondido egy ütőképes, nem elöregedett, kifejezetten jó alkotás. A nótákra nem lehet mondani, hogy monoton, a gitár jó, habár olyan eget szaggató szólókra nem igazán törekszik Eric Clapton, de ez rá annyira nem is jellemző. Legtöbb szám lassú hangvételű, nyugodt, nem elsietett, tehát házibuliba, illetve annak fénypontján nem ajánlatos betenni.

Ez az album nem fog csalódást okozni a Clapton rajongóknak sem, illetve nagyon ajánlatos azoknak is, akik eddig nem nagyon hallgattak a kitűnő zenész munkásságát, ugyanis ez a korong közfogyasztásra alkalmas, kellemes, kikapcsolódást biztosító. Bárcsak több ilyen színvonalú alkotás lenne a mai felkapott zenék között.

- Magó Ádám -

[2006.12.31.]