A "Hogyan tudnék élni nélküled?" diadala az Erkelben

Vannak azok a színházi esték, amikor már a bejáratnál érzi az ember: itt valami különleges készül. Nem feltétlenül azért, mert világraszóló művészeti produktum kerül színre, hanem olyan alkotás mely az emberek szívét meghódítja. Az Erkel Színház környékén vibrált a levegő a premier napján. Az érkező tömeg vágyta a csodát. Nem csak egy sima bemutatóra gyűlt a tömeg, hanem egy olyan közös időutazásra, ahol a nosztalgia nem poros emlék, hanem lüktető, élő. A Hogyan tudnék élni nélküled? színpadi változata bebizonyította, hogy a Demjén-daloknak és a balatoni nyaraknak olyan mágikus ereje van, ami generációkat képes egyetlen nagy közösséggé kovácsolni.
 

Félelmek
Sokan tartottak tőle, hogy a mozifilm után mit tud még mutatni a színpad, de Szente Vajk rendezése minden kételyt eloszlatott. Nem egy az egyben másolták le a vásznat; helyette kaptunk egy eleven produkciót. A díszlet és a látványvilág igazán példás. Ügyesen vegyülnek a jelen és a múlt jelenetei: a technika segítségével pillanatok alatt repültünk vissza a kilencvenes évekbe, a kockás plédek és az első nagy szerelmek világába. Ami viszont igazán „emberivé” tette az estét, az az intimitás volt. Ahogy a színpadon repkedtek a hatalmas strandlabdák, és a színészek szinte karnyújtásnyira játszottak tőlünk, megszűnt a határ a nézőtér és a produkció között. Együtt éltünk, nevettünk és néha kicsit el is érzékenyültünk a szereplőkkel.

Arcok, hangok, sorsok

A szereplőválasztás igyekezett a lehetőségekhez mérten beteljesíteni az elvárásokat.
A férfi főszerepet, a filmhez hasonlóan, Ember Márk alakítja, szerelmét pedig korunk az igencsak felkapott művésznője, Törőcsik Franciska. Ember Márk hatalmas terheket cipel idén új színházában, főszerepek sorát alakítva. Nekem eddig ebben tetszett legjobban, nyilván a karaktert rá írták, borzalmasan jól áll neki. Törőcsik Franciska élőben, stúdiómunkák nélküli énekteljesítményétől tartottam, hogyan áll helyet musical specialisták közt. De kár volt aggódni, szép hangszíne nagyon kellemes élmény. Márk egyedül viseli a szerep terhét, de a vendégként fellépő Franciska váltót kapott, a színház ifjú üdvöskéje, Kovács Gyopár személyében. Persze érthető, sok színházba látogató csalódottan ülhet be a nézőtérre, mikor nem a filmben látott művészt látja, de adjanak egy esélyt az ifjú művésznőnek, aki az egyik legjobb dolog, ami ezzel a színházzal történhetett idén. Üde, prózája is meglepően erős, csodálatosan énekel. Ráadásul kémiája Márkkal egészen egyértelmű.

A színpadon, az idősebb, „mai” Gergő és Eszter külön megformáló színészeket kapott Feke Pál és Auksz Éva személyében. Akiknek köszönhetően a történet vége újabb érdekes rétegekkel bővült. Egészen ötletes megoldások keretében időnként mind a négy főszereplő a színpadon van és együtt énekel. Az ő jelenlétük emlékeztetett minket arra, hogy bár az idő múlik, az érzések és a dalok örökök. Magam részéről mindig örülök, ha Auksz Évát hallhatom, de Feke Pál az, aki konkrétan ellopja a showt. A darab végén elhangzó Jégszív egészen elképesztő hatású az előadásában (featuring Ember Márk). Magam részéről azt sem bántam volna, ha az egész darabot Ő énekli végig. A kisebb szerepek közül sok nem kapott váltót, így mai Gergő és mai Eszter is váltó nélkül játszik.

Gábor szerepében színpadon is bemutatkozott Marics Péter, aki a darab egyik legkellemesebb meglepetése. Igaz, szerepében nem kell súlyos színjátszó képességeket villogtatni, de remekül áll neki ez a színpad is, prózája sem vacak, zenés számokban pedig lubickol. Igazi kellemes meglepetés. Váltója a színház egyik legjobb ének képességekkel megáldott színésze, Veréb Tamás. Őszintén azt gondoltam, szerencsétlen helyzet Marics Petit helyettesíteni, hiszen a filmben is Ő volt, őt vágyják a film rajongói, valószínűleg jó ötlet a színház egyik legnépszerűbb művészével kettőzni. Nagyszerű ének teljesítményt hallottam tőle és vicces is volt. Jól helytáll egy hálátlan szerepben.

Kata szerepében Tóth Angelika látható, aki Gyopár mellett a színház másik igen tehetséges ifjú művésznője. Eddig főleg jelentős mellékszerepek találják meg, mint itt is. Igen jól énekel és remek kiállású, magas hölgy. Szerettem, amit a szerepben csinál.

Csaba Kirády Marcell, akárcsak a filmben. Egészen remek, mennyire vicces. Szerepe persze kisebb, mint a Kuplung zenekar két sztárjának, ami kicsit kár. Több is lenne ebben a figurában. Nagyszerű a ’párját’ Bettit alakító Kovács Harmat, aki a filmben is Bettit alakíthatta és mind magabiztosabban mozog új színházában. Ügyes lány.

Novai Balázs, a filmhez hasonlóan Fehér Tibor, váltója pedig Puskás-Dallos Péter. Mindketten jók a szerepben és egészen különböző karakternek hatnak, mert Ők maguk annyira eltérőek. Ennek a szerepnek a sorsa az is, hogy a második felvonásban megtörje a 4. falat, a szerep és a nézők közt, és egy kiadós éneklésbe vonja be a publikumot. Vidám, vicces szerep, ahol a művészek szabadsága nagy és humoros szövegeik és eltérnek jelentősen.

Major Lilit Csoboth Adél formálja meg. Örülök, színpadon van, ott a helye, üdítő jelenség. Rita Pásztor Virág, Major Döme szerepében Cseh Dávid Péter, akiről érdemes annyit elmondani, hogy remek hangi kvalitású musical színész, akit szerintem alul használ a színháza. Ő komoly főszerepeket vitt el már a hátán (Jézus, Roger a Rentből) és valójában csak a Mátyás darabban van tényleg jó szerepe. Egy dal erejéig van a színpadon Ádám, Lili múltjából, Bede-Fazekas Máté nagyszerűen énekel. Jó nevű színházi família, bátyja a Pesti Magyar Színház vezető művésze, nővére is színművész, édesapja operaénekes. A tehetség vitathatatlan. Nem ejtettünk még szót Eszter szüleiről. Apjának, Szabó P. Szilveszternek jut nagyobb szerep, jó is benne, súlya van, Vásári Mónikának csak epizódszerep Eszter anyja. A legkisebb Major gyermeket, a kamasz Lucát Bernáth Nina és Kápolnási Maia Elinor játsszák felváltva.

Egyedi élmény
Különleges élmény ez a darab, mikor a nézőtéren ülve érzi az ember, ahogy a közönség együtt lüktet, dúdol, énekel a szereplőkkel. Ezek a számok a mi életünk, nem is egy korosztály soundtrackjei. Az is felemelő, ahogy temérdek fiatal táncos és énekes elemi erőkkel dolgozik a színpadon ezekre a klasszikusokra.

A produkció sikerének kulcsa az a jól működő stáb, amely a film világát a színpadra álmodta. A mag ugyanaz, akik az Erkel összes darabját színre álmodták, de a filmes gyökerek okán új nevekkel is találkozhatunk. A darab Szente Vajk rendezésében készült, aki Galambos Attilával közösen jegyzi a szövegkönyvet is. Az alapötletet Kirády Attila adta, még filmhez, melyet Goda Krisztina és Kormos Anett dolgozott forgatókönyvvé. A látványvilágért Rákay Tamás díszlettervező és Kovács Yvette Alida jelmeztervező felelt, a dinamikus mozgásokat pedig Túri Lajos Péter koreográfusnak köszönhetjük. A zenei világot, amely Demjén Ferenc slágereire épül, Károly Kati zenei vezető, Brandenburg Máté zenei producer és Menyhárt János zenei supervisor fogta össze.

Miért vitte el a nézőket ennyire?

A titok talán abban rejlik, hogy ez a darab nem akar több lenni, mint ami: egy romantikus vallomás a szerelemről, a barátságról és arról a megismételhetetlen életérzésről, amit csak a magyar tenger partján élhet át az ember. „Ó a Balaton, régi nyarakon!” hogy Cseh Tamást is felidézzem. A nagy tó mindannyiunkban benne él, ennek a darabnak is szereplője. A darab őrületes siker. Mikor meghirdették a jövő évi(!) első előadás sorozatot a darabból, órák alatt elfogytak a jegyek. 8-10 ezres sorban állás volt az online felületen. Ez a produkció nemcsak egy siker, hanem egy ünnep. Egy ünnep, ami után úgy jövünk ki az utcára, hogy kicsit szebbnek látjuk a világot.

Jakab Szabolcs

[2026.03.20.]