Elindult a KFT Klub

A KFT zenekar és rajongóik bensőséges környezetben találkoztak május végén.

A KFT az KFT. Nem igazán tudom besorolni őket kategóriákba, meg nem is kell. A KFT egy olyan zenekar, amelyik meg tudja találni embereket zenéjével, szövegeivel, performanszaival és akkor nem ereszti őket. Itt most nem azokra kell gondolni, akik számára a KFT pusztán az Elizabet vagy a Bál az Operában, meg természetesen az Afrika című számot jelenti, hanem azokra, akik a csak demóban létező Világvárosi álmok c. dalt, vagy az elektromos nyenyerével kísért Lány aki nincs-et várják már hosszú évek óta újra a koncerteken.

Most végre eljött az ő idejük is végre! A legelvetemültebb KFT rajongók és a KFT levelezőlista tagjai legnagyobb örömére 2005. május 26-án elindult a KFT Klub, ami a KFT igazi közege. Sokunknak nem adatott meg, hogy ott lehessünk az 1981-es Józsefvárosi Pinceklubbeli indulásnál, de az ős KFT fanok elbeszélései és a visszaemlékezések alapján mindig nagyon vágytunk rá, hogy ilyen meghitt környezetben is láthassuk őket.

Most végre újra intim közegben találkozhattunk velük 2005. május 26-án, a Gödörben. A klubon különleges, ritkán hallott vagy teljesen új számokat is hallhatunk, beszélgethetünk a zenekar tagjaival. Ez a legelső alkalommal is így volt. Este 9-től a kisszínpadon ültek le a fiúk, és a szocializmust idézték meg mókás történeteikben, mint például a kubai élményeik, Náti (Laár András) sikertelen beszervezése „dumcsipartykra”, Lennon megemlékezés kapcsán Dráni (Bornai Tibor) és Marcipán (Márton András) bekísérése a rendőrségre és sok más hasonló. A közönség nagyon hálás volt a sztorikért, jó kis ráhangolódás volt a koncerthez. A beszélgetés végén egy soha nem vetített filmből láthattunk egy részletet a KFT szereplésével és zeneszerzésével, ahol a rosszak igencsak püfölték, ráncigálták a zenekar tagjait, miközben énekelték a Békedal c. KFT szerzeményt.

Ezután - kb. 10-kor - a nagyszínpadon kezdetét vette a koncert. Az első egy új szám volt az előkészítés alatt álló leendő új lemezről, címe Szocializmus volt. Majd felcsendültek az élőben talán utoljára 1986 tájékán hallott bizarr dal taktusai: Milyen kegyetlen a szerelem. Majd jött a "minimál-art" ágat képviselő A pénztárcámat. Majd a Kocsmadal, ami szintén kuriózumnak számít és a Valami mocorog. Természetesen nem maradhattak el a költemények sem:

"Lócámon az ülepem,
ülepemen vágás,
én vagyok a kubikos,
de nem megy az ásás. "

Előkerültek sorra a slágerek is (Balatoni nyár, Afrika, Elizabet), a tombolós nóták (Volvo, Idegen lény), és néhány szám a legutóbbi lemezről, a Higiénikus emberről is.

A fiúk hozták a formájukat, amire leginkább az a jellemző, hogy élvezik, amit csinálnak! És ez pillanatok alatt átragad a közönségre is. A klubban nincs a zenekar és a közönség között semmilyen akadály, kordon és security ember. Nincsenek pogózó részegek, balhézó belőttek, így kultúrált körülmények között lehet élvezni az elektromos bőgő hangjait, Náti sprőd, recsegtetős-ropogtatós, gilingező-galangozó gitárjátékát, Dráni szintetizátorának nyávogós hangjait, Marcipán puffogását a dobokon és harangozását a cineken.

Találkozunk újra június 16-án a Gödörben, és utána minden hónap utolsó csütörtökén a KFT Klubon

sti

[2005.06.03.]