Eumir Deodato Trio: egy barátságos brazil csapat Budapesten

Eumir Deodato neve – érdekes (és sajnálatos) módon – sok mai magyar jazzrajongó előtt ismeretlen. Pedig a New Yorkban élő brazil zenész olyan művekkel írta be nevét a jazz történelemkönyvébe, mint a 2001. Űrodüsszeia vezérmotívuma, az Imígyen szóla Zarathustra átdolgozása.

Eumir Deodato honfitársával, a Rio de Janeiró-i basszusgitáros Marcelo Marianoval és a bolognai és rovigoi konzervatórium egyetemi tanárával, Stefano Paolini dobossal indult mostani koncert körútjára. Budapest a szoros programú sorozat negyedik állomása volt március 3-án, a megelőző három napban Törökországban és Norvégiában fordult meg a csapat, de 4-én már Angliában játszottak, s áprilisig még 14 fellépés vár rájuk.

A budapesti koncertnek otthont adó Jövő Háza Teátrum ideális helyszínnek bizonyult. A tágas csarnok és a technika kitűnő hangzást biztosított Deodato Yamaha MOTIF ES zongorájának, a dobnak és basszusgitárnak, bár azok, akik a Teátrumot az utolsó székig megtöltötték, akkor is eljöttek volna, ha Deodato egy visszhangos szobában játszott volna. A közönség túlnyomó része ugyanis műértő volt, a középső korosztályból. Olyan műértő, aki évtizedek óta ismeri a művész zenéjét és fiatalabb korában nem is remélte, hogy egyszer élőben hallhatja, sőt mi több, kezet is foghat a világhírű művésszel és társaival, akik nem kevésbé mesterei hangszerüknek, mint a zenekarvezető. A fentieket bizonyítja az a tény, hogy sokan érkeztek Deodato első önálló lemezével, a Prelude-del amely néhány kézben bakelit formájában is feltűnt a nyugodt szívvel már 2007. elején is az év jazz eseményének nevezhető fellépés utáni dedikálás alkalmával.

Fáradtságnak nyoma sem volt

Már a koncert közben is feltűnt, hogy Eumir Deodato mentes minden művészi allűrtől, s ezt megerősítette a ráadásokkal befejezett másfél órás fellépés utáni, végül közönségtalálkozóvá váló dedikálás is. Eumir, Marcelo és Stefano ugyanis nem tűnt el, miután letették hangszereiket, hanem ott maradtak az érdeklődőkkel és barátságos, portugál, spanyol és angol nyelven folyó beszélgetéssel telt el legalább további másfél óra, s ahogy a képek is bizonyítják, a társaság valóban laza volt, pedig lett volna okuk fáradtságra és hamarosan indultak tovább Londonba. A beszélgetés végén azt az ígéretet is megkaptuk, hogy visszatérnek Budapestre.

Eumir Deodatonak februárban új lemeze is jelent meg, mely a „We All Love Morricone” címet viseli és a számos közreműködő között találjuk Quincy Jonest, Herbie Hancockot, Roger Waterst (Pink Floyd), Bruce Springsteint és Andrea Bocellit is.

Obrigado senhores!

- Steiner Gábor -

[2007.03.06.]