10+1 R&B lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz – I. rész

Boyz II Men: Evolution és Maxwell: Urban Hang Suite lemezei.

Boyz II Men: Evolution  - Motown, 1997

Minden idők egyik legtehetségesebb, ha nem a legtehetségesebb vokál csapatának szerepeltetése kötelező egy többségében a 90-es évek zenei termését felvonultató listán. Megfoghatatlan, hogy az 1997-es „Evolution” miért verte mindannyiunknál a debütáló „Coolyhighharmony”-t vagy az azt követő „II”-t, hogy a tagok neveit viselő „Nathan/Michael/Shawn/Wanya” c. korongot már ne is említsem. A négyes - melyről kizárólag szuperlatívuszokban lehet szólni - minden egyes albumát örökzöld kislemezek kísérték, hatásuk a műfajra mára válik világossá. Méltatlan, hogy 2007 februárjában megjelent „The Remedy” c. korongjukat egyetlen nagykiadó sem fogadta be. A saját kiadás reklámhiányosságai miatt a lemez eladásai és visszhangja a magas minőség ellenére messze elmaradt a korábbi BIIM produkciókétól.

Babyface, Jimmy Jam és Terry Lewis, Vida Sparks, Diddy produceri oldalról járultak hozzá az „Evolution” elkészültéhez, melynek munkálatai a Motown és a csapat közötti éleződő feszültségek miatt korántsem voltak zökkenőmentesek. Ráadásul ebben az időszakban diagnosztizálták a csapat baritonjának, Michael McCary-nek krónikus izületi elváltozásait, mely évekkel később a négyes trióvá zsugorodását idézte elő.

A „Coolyhighharmony” 9 milliós és a „II” 12 milliós fogyása után az „Evolution” 2 millió példányszámos eladása visszaesés volt, de a lemez a BIIM két legnagyobb maxi sikerét hozta az „A Song For Mama” és a „4 Seasons Of Loneliness” személyében. A harmadik, „Can’t Let Her Go” c. single mérsékeltebb sikereket ért el.

Maxwell: Urban Hang Suite - Sony, 1996

Egyetértettünk benne, hogy a listán szerepelnie kell egy neo-soul előadó lemezének. Bár a neo-soul határai elmosódnak, mégis a 90-es évek énekes feketezenéjének talán legnagyobb újítása ennek a ritmusvilágnak, és (főleg független) zenei érzésnek a bevezetése volt, mely a tradícionális soul hagyományok felélesztésével széles körben szippantotta el követőit a rap és az R&B műfajoktól.

Maxwell mellett a posztért D’Angelo 95-ös „Brown Sugar”, Musiq Soulchild „Juslisen” és a Lucy Pearl self-titled nagylemezei szálltak harcba. D’Angelo egyedi, utánozhatatlan világát és Musiq megkapó eredetiségét kiütötte Maxwell titokzatossága. Az erőlködés csíráját is kerülő, laza harmóniáival Marvin Gaye hagyatékán lépkedő bohém, urbánus figura „maxwelli” módon fejlesztette tökélyre a neo-soul hangzást, mely egyetlen ma ismert előadó munkáihoz sem hasonlítható.

Az „Urban Hang Suite”, Maxwell debütáló albuma, a RIAA hatályos adatai szerint dupla multiplatina státusznak örvend, ezzel az előadó eddigi legsikeresebb produkciója. Mindezt négy klasszikus kislemezzel, vendégszereplők és ordító média visszhang nélkül érte el a többnyire még mindig szubkulturális urban zenészként számon tartott előadó.

Jackson & Bisop

[2007.04.12.]