Mulatós, de jó értelemben!
A Kistehén Tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe című lemezét hallgattuk meg.
Manapság már az „egyedi hangzás” is elcsépelt jelzője lett a kritikáknak, mégis muszáj szót ejtenünk arról, hogy a Kistehén zenéjének senki mással össze nem téveszthető hangulata van.
Néhol kicsit franciás-sanzonos, másutt kissé mulatós (jó értelemben!), itt-ott picit romás, sokszor úgy általában világzenés, de leginkább kistehenes. Ettől még persze vannak olyan dalok, amelyekről könnyen eszünkbe juthat mondjuk Manu Chao (Csámborgó) vagy éppen a Kispál (Mintha…), de mégis tipikusan Kistehén-melódiák ezek.
Végig kicsit lassú a tempó (valljuk be, ez a lemez a legtöbb házibulinak csak a szendvicskészítős-vendégvárós szakaszában kerül be a CD-játszókba – ami persze nem baj), így aztán nagyon kellenek az olyan zúzós felpörgések, mint a címadó dal refrénjében. Mely zeneileg talán a legerősebb darabja az albumnak.
Ne engedj el sohasemEmellett titkos favoritunk a – szintén a pörgősebb kategóriába tartozó – Ne engedj el sohasem. Szöveg szempontjából nálunk a suksükölésről szóló dal (Gyere kislány suksukolni) a nyerő: e brutális nyelvi jelenség tematikája igazán megérett arra, hogy valaki végre feldolgozza.
És ha már a szövegeknél tartunk: ennek az albumnak is sok „sajátos” képet köszönhetünk (köszi!), elég, ha csak a szalámira ragasztott Miki Egér figurára gondolunk. Néhány dal szövegét hallgatva már-már elkomorodnánk, de nem megy: ezek a zenék egyszerűen nem adnak lehetőséget a búsulásra.
Mondjunk azért negatívumot is: a „pont nem összejövő” rímek és sántító ritmusok egy darabig jópofák, egy idő után azért talán már sok belőlük… Sőt akár az is elképzelhető, hogy létezik olyan ember, akit egy idő után idegesít a Gyom nyomja az agyam című dal.
Ezektől eltekintve azonban elégedettek lehetünk: könnyen emészthető és mégis ütős dalok, kellemes hangszerelés (jól is szól), és a végig érezhető „nem csak megjátszott” mulatós hangulat …na és van benne sok-sok tangóharmonika, ami nagyon-nagyon jó…
-s.a.taho-
[2007.04.24.]