2026. február 8. | vasárnap | Aranka nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
 
Kapcsolódó cikkek
Töretlen a fagyerek lemezének sikere
Színházi előadás Kistehén módra
A Kistehén külföldön az angolt keveri a magyarral
Mi történt? - a Kistehén Tánczenekar megőrjítette Berlint
Kapcsolódó Kiadványok
Kistehén Tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe
Kapcsolatok
Kistehén Tánczenekar

Mulatós, de jó értelemben!

A Kistehén Tánczenekar: Szerelmes vagyok minden nőbe című lemezét hallgattuk meg.

Manapság már az „egyedi hangzás” is elcsépelt jelzője lett a kritikáknak, mégis muszáj szót ejtenünk arról, hogy a Kistehén zenéjének senki mással össze nem téveszthető hangulata van.

Néhol kicsit franciás-sanzonos, másutt kissé mulatós (jó értelemben!), itt-ott picit romás, sokszor úgy általában világzenés, de leginkább kistehenes. Ettől még persze vannak olyan dalok, amelyekről könnyen eszünkbe juthat mondjuk Manu Chao (Csámborgó) vagy éppen a Kispál (Mintha…), de mégis tipikusan Kistehén-melódiák ezek.

Végig kicsit lassú a tempó (valljuk be, ez a lemez a legtöbb házibulinak csak a szendvicskészítős-vendégvárós szakaszában kerül be a CD-játszókba – ami persze nem baj), így aztán nagyon kellenek az olyan zúzós felpörgések, mint a címadó dal refrénjében. Mely zeneileg talán a legerősebb darabja az albumnak.

Ne engedj el sohasem

Emellett titkos favoritunk a – szintén a pörgősebb kategóriába tartozó – Ne engedj el sohasem. Szöveg szempontjából nálunk a suksükölésről szóló dal (Gyere kislány suksukolni) a nyerő: e brutális nyelvi jelenség tematikája igazán megérett arra, hogy valaki végre feldolgozza.
És ha már a szövegeknél tartunk: ennek az albumnak is sok „sajátos” képet köszönhetünk (köszi!), elég, ha csak a szalámira ragasztott Miki Egér figurára gondolunk. Néhány dal szövegét hallgatva már-már elkomorodnánk, de nem megy: ezek a zenék egyszerűen nem adnak lehetőséget a búsulásra.

Mondjunk azért negatívumot is: a „pont nem összejövő” rímek és sántító ritmusok egy darabig jópofák, egy idő után azért talán már sok belőlük… Sőt akár az is elképzelhető, hogy létezik olyan ember, akit egy idő után idegesít a Gyom nyomja az agyam című dal.

Ezektől eltekintve azonban elégedettek lehetünk: könnyen emészthető és mégis ütős dalok, kellemes hangszerelés (jól is szól), és a végig érezhető „nem csak megjátszott” mulatós hangulat …na és van benne sok-sok tangóharmonika, ami nagyon-nagyon jó…

-s.a.taho-

[2007.04.24.]

Megosztom:


Fórum- és hozzászóláskezelésre vonatkozó tájékoztatás

A hatályos jogszabályi környezet módosulása következtében a weboldal üzemeltetőjeként kötelező moderációs feladatokat kellene ellátnunk minden felhasználói tartalom (hozzászólás, fórumbejegyzés stb.) vonatkozásában.
Ezen jogszabályi előírások teljes körű és folyamatos teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő erőforrás (személyi és pénzügyi kapacitás).

Ennek következtében a fórum- és hozzászólás funkciót határozatlan időre felfüggesztjük.
A felhasználók számára új hozzászólások és fórumtémák létrehozása, illetve meglévő tartalmakhoz történő hozzászólás a mai naptól nem lehetséges.

A funkció újbóli aktiválására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó szabályozás lehetővé teszi olyan üzemeltetési mód alkalmazását, amely számunkra is megvalósítható és fenntartható.

Megértésüket köszönjük.

Zene.hu csapat

2025.11.10

 

lap teteje
 
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Tom Odell varázslatos világába csöppentünk a Papp László Arénában
2025. november 16-án...

Power metal kánaán a Barba Negraban - Battle Beast koncerten jártunk
2025. december 02-án...

Karácsony után is igazi az Igazából karácsony
Öt évtized két órában - Nazareth koncertem jártunk
A káosz teremtményei - The Rasmus koncerten jártunk
Megnéztük a Neoton: Finálé című koncertjét - képekkel
Notre-Dame de Paris az Arénában - képekben
beszámolók még