Dorombolásra ébredt a Dóm tér

A Szegedi Szabadtéri Játékok idén a T.S. Eliot versciklusából megénekelt Webber musicallel tárta szélesre kapuit. A Dóm tér mostantól egészen az államalapítás (más olvasatban Szent István királyunk) ünnepéig egy kivételével minden hétvégén magára vonja a musical, operett, táncjáték vagy éppen az opera rajongóinak figyelmét.

A „Karminca bálba” immáron 24 éve állandó meghívottak a magyar nézők, de egyszerre ilyen szép számban – ami a Dóm tér esetében majd 4 ezer embert, azaz ideális esetben mintegy 8 ezer tenyeret jelent - még nem tapsolhattak az életüket a roskatag színház színpadán eltáncoló, eldaloló cicusoknak.

A Macskák jelentős vérfrissítésen esett át annak érdekében, azon kevesek számára is növelje vonzarejét, akiknek a Dóm tér varázsa önmagában nem lett volna elég ahhoz, hogy a lassan halhatatlan státuszt kiérdemlő musicalre jegyet váltsanak. És akinek még az sem kelti fel a kíváncsiságát, hogy miként lép Balla Eszter, Gálvölgyi János, Szente Vajk, Serbán Attila vagy Nagy Balázs olyan ikonszerű elődök nyomdokába, mint amilyen például Haumann Péter volt e darabban, azoknak két utolsó érvemet is kijátszom. Egyrészt elárulom, hogy most először nagyzenekari kíséret teszi a bált még ünnepélyesebbé, illetve, hogy az élelmes és figyelmes nézők ezúttal egy igazi Oroszlánra is lelhetnek a színpadi macskák között.

Balázs András

[2007.07.11.]