Illényi Katica a muzsikus, aki énekel és táncol

A kiváló hegedűművész az előadás után olyan fáradt, hogy színpadról lejövet negyven perc múlva elalszik.

– Ennyire megterhelő hegedűlni?
– Az első pillanatban, ahogy kilépek a színpadra, érzem a közönség érzelmi töltését. És bár mindig előre megvan milyen sorrendben adom elő a számokat, sokszor előfordul, hogy menet közben módosítok, mert az aznapi közönség hangulatához most éppen egy vidám dal jobban illene. Olyankor hátrafordulok a muzsikusokhoz és jelzem, más dal következik. Mindig arra összpontosítok, hogy kiszolgáljam az igényüket. Telepatikus kapcsolatba lépek velük és figyelem a lelkiállapotukat. Meggyőződésem, hogy nem a hegedülésben fáradok el, hanem a nagy koncertrációtól. Ez után, amikor beülök az autóba, akkor elengedem magam, és hamarosan elszunyókálok.

– Ez veszélyes is lehet, ha éppen Ön ül a volánnál.
– Bevallom egyszer elaludtam az autópályán. Történt, hogy a koncert után, este egyedül mentem haza és rettenetesen álmos lettem, de nem akartam megállni, mert gondoltam kibírom hazáig és Budaörsön elaludtam egy rövid időre. Szerencsére egyenes szakaszban voltam, így nem történt baj, de rettenetesen megijedtem. Azóta van egy segítségem, aki mindenhova elvisz, így nyugodtan pihenhetek az úton.

– Az előadásain a hegedű mellett énekel és táncol is. Melyiket szereti a legjobban?
– Nem tudom eldönteni. Mindegyiket egyformán kedvelem. Van, olyan szám, amikor énekelek egy refrént, utána zenekari közjátékként egy hegedűszóló következik, majd egyszer csak ott terem egy szép táncosfiú, akivel táncra perdülünk. Mindhárom kifejezésre szolgál, így számomra ez 3 művészeti ág ugyanazt jelenti.

– Elég fiatalon, három éves korában kezdet el hegedülni. Mi fogta meg ebben a hangszerben?
– Inkább édesapán fogott meg engem. Nem emlékszem arra az időre, amikor ne hegedültem volna. A családunkban természetes volt a hegedűszó. A muzsikában nőttünk fel, kisgyerekkorunk óta rendszeresen jártunk koncertekre. Eszembe sem jutott, hogy más irányba kacsingassak. Aztán főiskolásként csak kijöttek rajtam ezek a nyughatatlanságok és kezdet el érdekelni a tánc és az ének.

– Más hangszer nem próbált ki?
– Próbáltam, de rájöttem, hogy minden egyes újabb hangszerhez egy újabb életre lenne szűkségem. Szívesen megtanulnék egy fúvós hangszert, például a szaxofont. Baráti körben már próbáltam, de feladtam, mert nem lenne rá időm.

– Hegedű a fő profilja, amit naponta gyakorol, de emellett ének és tánctanárhoz is jár.
– Egy hangszert nem lehet soha megtanulni. Rendszeresen gyakorolni kell, ugyanígy van ez a hangképzéssel és a tánctanulással egyaránt. Néhány nap kihagyás után úgy érzem, mintha be lenne rozsdásodva a testem. A tanulás mellett, igényem van a mozgásra, csak így tudom könnyedén elviselni a stresszt és a mindennapi rohanást. Erre kiválóan alkalmas a tánc, mivel nyáron szünet van a táncoktatásban, így egy fitneszterembe járok sportolni.

– Mi az Ön foglakozása?
– Ha a személyigazolványomban lenne, ilyen rubrika, akkor hegedűművész lenne beírva, különben, pedig muzsikusnak tartom magam, aki énekel és táncol.

– A napokban jelent meg a második albuma a Mézillatú nyár címmel. Mit érdemes tudni róla?
– A felvételeket 2004 novemberében a Thália Színházbeli estemen vettük fel. Élő pillanatokat, egy emléket örökítettünk meg. Sokat dolgoztunk, hogy minden hangjegy a helyén legyen. Megjegyzem, hogy igazából egy lemezt soha nem lehet befejezni, mindig van rajta javítanivaló. Olyan világhírű dalok hallhatóak új köntösben, mint pl. a Tea for two, Cherburgi esernyők, Tiger arg, a legszebb Gershwin dalok magyar szöveggel és még több közkedvelt sláger. Igazi meglepetésként két dalban Csaba öcsém is hegedül. A cédén extraként szerepel egy multimédiás részlet is, amely két videorészletet tartalmaz az őszi, színházi nagykoncertemről.

Bíró Zsolt

[2005.07.08.]