Szeretünk játszani mindenhol, ahol szívesen látnak bennünket...

Tizennégy éve lépett fel utoljára a Tankcsapda a kelet-szlovákiai Szepsiben. A fiúk ugyan gyakran koncerteznek a határ túloldalán is, ebben az évben északi szomszédaink mellett először jártak Kárpátalján is, sőt Írországban is vendégeskedtek. Lukács Lacival a magyarlakta terülteken való fellépésekről beszélgettünk.

- Idén már nem először jártok Szlovákiában, legutóbb például Párkányban léptetek fel. Kelet-Szlovákiában, vagy konkrétan itt Szepsiben voltatok-e már korábban is?
Igen, voltunk már erre, sőt konkrétan Szepsiben is játszottunk, de ennek már tizennégy éve. Tavaly Királyhelmecen jártunk, igyekszünk Szlovákiának a magyar lakta területeit nem elhanyagolni, de gyakoribb meghívást kapunk a nyugati területekről. Igaz, ez nem tőlünk, zenészektől függ, ez elsősorban a koncertszervezők dolga.

- Ezek szerint a felvidék nem ismeretlen a számotokra. Mi a helyzet a többi határon túli területtel?
- Szeretünk játszani mindenhol ahol, szívesen látnak bennünket. A határon túli magyar területeken általában nagyon lelkes közönségre találunk, de nem csak mi, hanem más magyarországi zenekarok is, akár fesztiválról, akár koncertről legyen szó. Idén a Tankcsapda életében először Ukrajnában, pontosabban Benén is fellépett, úgyhogy azt gondolom, hogy most már ezzel a kárpátaljai bulival teljesen egésszé vált ez a képzeletbeli térkép, amelyen azon magyarlakta területek szerepelnek, ahol már játszottunk. Minden alkalommal, amikor ilyen helyről érkezik meghívás az nyitott fülekre talál nálunk. De ahogy már az előbb is említettem, ez a koncertszervezők dolga, rajtuk múlik, hogy a technikai és egyéb paramétereket milyen módon tudják egyeztetni.

- Egyébként mikor jött az ötlet, hogy a határon túlra is ellátogassatok?
- A Tankcsapda már a megalakulás után Németországban és Svájcban turnézott, úgyhogy ez nálunk egyáltalán nem új keletű dolog, sőt mondhatnám azt, hogy az első időszakban legalább annyit játszottunk mindenféle „lepukkant külföldi punk-tanyákon”, mint Magyarországon. De szerintem az teljesen mindegy, hogy azok, akik szeretik a zenénket a határ melyik oldalán élnek.
Nemrégen például Dublinban voltunk, ahol magyaroknak játszottunk, és egy olyan hatszáz fős klub tele volt emberekkel. Tök jó volt a buli, pedig az a város két- háromezer kilométerre van Debrecentől.

- Volt esetleg negatív élményetek a határon túli koncertek során, volt olyan hogy nem jött össze egy-egy koncert?
- Előfordulnak olyan alkalmak, amikor egy szervezésbeli vagy egyéb probléma gátat szab egy-egy koncertnek, van úgy, hogy akár a koncert napján is.  De hál’ Istennek a tizennyolc év alatt annyi ilyen eset történt, hogy fél kezemen meg tudnám számolni. De valóban vannak olyan alkalmak, amikor valami megzavarja a jól bevált rendszert. Szerencsére ezek is azon a kevés kivételek, melyek erősítik azt a szabályt, úgyhogy általában ezek a bulik is tök jól működnek.

- Milyen a kapcsolatotok a külföldi rajongókkal?
- Nem teszünk különbséget határon innen, és túli rajongók közt. Egyszerűen csak szeretünk és igyekszünk a rajongókkal a normalitás határain belül - nyilván a lehetőségeinkhez képest - minél többet találkozni, vagy kapcsolatban lépni. Természetesen vannak olyan alkalmak, amikor a rajongás már-már átcsap kényelmetlenségbe, de az igazság az, hogy soha nem voltunk azok a kifejezetten „médiabarát - poszter” sztárok, akiknek azzal kéne foglalkoznia, hogy a rajongóik elől bármilyen értelemben véve bujkálnia vagy menekülnie kelljen. Nem ez a fajta zenekar vagyunk, éppen ezért azt hiszem, elmondhatom magunkról, hogy országhatároktól függetlenül teljesen normális a közönség és a Tankcsapda kapcsolata.

- A felvidéki illetve határon túli rockzenekarokkal tartjátok-e a kapcsolatot?
- Nagyon sok tennivalónk van a Tankcsapda életében, persze ebből a közönség természetes módon csak a jéghegy csúcsát látja, azt amikor ez a három ember feláll a színpadra, játszik másfél-két órát aztán lemegy a színpadról. Nyilván, hogy ez így működhessen nagyon sok háttérmunkát kell végezni. Nemcsak nekünk, hármunknak, hanem egy kis csapatnak is, aki velünk dolgozik. Ez a fajta munka, illetve ennek a munkának a mennyisége és a minőségre való törekvése annyi energiánkat leköti, hogy más zenekarokkal, adott esetben határon túli zenekarokkal bratyizzunk, arra egész egyszerűen nincs időnk, lehetőségünk. Ettől függetlenül természetesen, hogy ha fesztiválokon vagy olyan helyeken, ahol több zenekar megfordul egy este folyamán találkozunk ismerősökkel, haverokkal akkor persze szívesen megiszunk egy-két sört, ami teljesen normális dolog. Tehát nyilvánvalóan van kapcsolatunk zenekarokkal, de azt gondolom, hogy ez a jó értelemben vett kollegialitás határain belül marad.

- Egy nyár alatt mennyi koncert van betervezve és ebből mennyi van határon túl illetve külföldön?
- Ez nyaranként változik és nagyban függ attól, hogy a zenekar éppen milyen stádiumban van. A mostani nyarunk az nagyon-nagyon sűrű, körülbelül harminc buli van e nyárra betervezve. Ennek a tíz százaléka az ami, határon túli, de ebbe nincs semmiféle szándékosság, tudatosság.

- Sokat hívnak titeket vissza egy-egy adott helyszínre?
- Hú, ez is változó. Vannak olyan helyek, ahol rendszeresen és nagy örömmel játszunk évről évre. Ilyen például Marosvásárhely, ahol immár ötödik éve játszunk a Félsziget fesztiválon. De van egy csomó olyan hely is, ahol még soha nem voltunk korábban, vagy akad olyan is, ahol nagyon rég játszottunk. Itt van például ez a Szepsi nevű település, itt utoljára 1993-ban zenéltünk ...

Lukács Veronika

[2007.09.02.]