A Rocktogonban zúzott a Californiai Whiskey Rebels

A tengerentúlról érkezett vendégzenekar szeptember 11-én a Rocktogonba. A Sacramento városából való klasszikus kalifoniai punkot egy kis street-punkkal keverő Whiskey Rebels augusztus vége óta járja Európát és hozzánk is ellátogatott. Két magyar zenekar volt még az est fellépője: a Rotten Tomatoes és a C.A.F.B.

Rotten Tomatoes
A punk-rockot játszó Rotten Tomatoes triója nyitott az estén. A zenekar tagjai: Cserháti László „Cseri” – ének, gitár, Pazinczár Péter „Pai” – basszus és ének, Sándor Gábor „Sundi” – dobok. Hallhattuk – többek között – a Supermen, az Apafej, a Rendben van, az Elmentél, a Randivonal, a Csajok a levesbe című saját nótáikat. A saját dalok mellett két feldolgozást is játszottak. Az egyik a Guns N’ Roses The Spaghetti Incident albumjáról az Attitude, a másik pedig a világhírű bristoli drum & bass banda a Kossheen Catch című száma, ami szerintem egészen jól sikerült. A kezdő hangulatot mindenféleképpen sikerült megadniuk az estéhez és kár, hogy csak tíz dalt hallhattunk tőlük.

C.A.F.B.
Őket követte az independent rockot játszó CAFB. A régi tagok mellett – Sütő Lajos „Süti” – gitár, ének, Urbán László „Laca” – dob, vokál, Kováts Áron „Kova” – gitár, vokál - egy nagyon fiatal basszusgitáros Szitás Tibi csatlakozott néhány hónapja a csapathoz, aki szintén vokálozik. Műsorukat főleg a régebbi dalokból válogatták össze, így hallhattuk az 1999-es Minden-ható című albumukról az Álomgyárat, a Subkontakt című albumukról a Latort, aztán a Diktátort, a 91-es nyár, a Srác dalaikat. Műsorukat az 1997-es Zanza című albumukról két nótával zárták, az Engedj be cíművel klipdallal és a Nő vagy csak nő című örökbecsűvel. A jelenlévők kértek volna még ráadást, de az időkorlát miatt nem lehetett tovább játszaniuk, mert át kellett adni a színpadot a Sacramento-i vendégzenekarnak, a Whiskey Rebels-nek.

Whiskey Rebels
A gyors, rövid dalok – mint a műfaj alapvető elemei – jellemzik zenéjüket és a lendület, a nagy hangulat. A zenekar énekese nem próbálkozott azzal, hogy felpréselje magát a színpadra, hanem elölről a közönség közül énekelt, hol szemben, hol háttal állva a zenekarnak. Nekem nagyon szimpatikus volt a csapat, az énekes gyorsan kapcsolatot teremtett az elől állókkal és a refréneknél mindig mást énekeltetett meg. Mindjárt a 2004-es Create or Die albumukról a Crossroads című számukkal nyitottak, majd hallhattuk – nem ebben a sorrendben – az első albumukról a Good Old Days-t, a Streets Gave You To Me-t, a St. Ides-t, aztán a 2004-es album címadó nótáját, majd ugyanerről az albumról a To Be Poor is a Crime-t, a Repair Calling-ot és a Peace Through War-ral zárták hihetetlenül pörgős bemutatkozásukat. Figyelemreméltó a változatos, néhol nyers, durva és fogós, olykor fülbemászó dallamokkal és vokálokkal tarkított streetpunk-os néhol hardcore-os beütésű zenéjük. Mindhárom fellépőre elmondható, hogy jól szóltak, erőteljes volt a hangzás, köszönet a vájtfülű keverősnek.

- Hajós Maja –

[2007.09.16.]