Jól zenélni miniben is lehet

Kissé kétértelműen fogalmaztam a címben, de ami igaz, az igaz! És itt nem a mini-szoknyára, vagy egyéb minivel kezdődő dolgokra próbáltam utalni, hanem arra, hogy létezik egy Minisztár nevű csapat, akiknek második nagylemezük jelent meg nemrég. Bevallom őszintén, gyereklemezre gondoltam először, és hatalmasat csalódtam, persze pozitív értelemben! Ezek a fiatalok bebizonyították, hogy ebben a mai világban is lehet ilyen fiatalon jól, sőt nagyon jól énekelni!

A lemez borítója is ízléses, igazi tini-hangulatot áraszt, a borítóján a három énekessel. Két lány, és egy fiú- ők alkotják tehát a Minisztár együttest. Már így a képről is szimpatikusnak tűntek, pedig akkor még nem tudtam, hogy énekelni is remekül tudnak! Pedig igen! Maradjunk még a borítónál, hiszen feltüntették rajta, hogy angol nyelvű feldolgozások, sőt spanyol nyelvű is található a cédén. Jajj, gondoltam magamban, miért kell angol nyelvű dalt választani egy lemezre, hiszen mindig probléma a magyar előadók angol dalainál az érezhető akcentus, és féltem, hogy ez itt is így lesz. Na jó, végülis lesz ami lesz alapon, elindítottam a lemezt.

A legelső dal egy egykori Neoton-sláger feldolgozása, a „Nyár van”, amitől rögtön libabőrös is lettem, mert hihetetlenül jól sikerült, véleményem szerint az eddigi legjobb feldolgozást követték el a Minisztárok ebből a dalból. Magánvéleményem, de ezt a dalt akár órákig tudnám hallgatni ebben a formában is! De inkább úgy döntöttem, meghallgatom a többi számot is. Nagyon jól sikerült a második dal, a „Tűz a vízzel” című, majd ismét jön egy régi Neoton-feldolgozás, a „Luftballon”, ami nem összetévesztendő Nena dalával! Negyedik szám a cédén az egykori kedvenc, agyonjátszott zene, a „Barbie Girl” , ami az első angol nyelvű is a lemezen. Nah, erre aztán kíváncsi voltam!

Ám gyorsan rádöbbentem, hogy ezek a fiatalok amellett, hogy énekelni is tudnak, az angol kiejtésük is tökéletes! Ötödikként a sorban ismét egy saját dal, majd egy Shakira feldolgozás a „Hips Don’t Lie”, és szerintem itt történt a dalválasztásoknál az első baki, ugyanis ha azt mondtam, hogy az angol kiejtés tökéletes, a spanyol már nem igazán, amit mondjuk meg is tudok érteni, hiszen kevesebben tanulnak spanyolt kis hazánkban, de akkor meg nem értem miért kellett erőltetni. Ugyanezt tudom elmondani a másik spanyol feldolgozásnál is, a „La Camisa Negra”-nál is. Tizedikként egy valamikori nagy kedvencem a „Gyere és álmodj” jött, ami érzésem szerint nagyon jól sikerült.

Azért érdekes dolgok ezek, merthogy a dal már a Desperado-nak is egy feldolgozás volt, az eredeti címe „Simply A Love Song” volt még a nyolcvanas években, amit ők átdolgoztak, most pedig az övékét próbálta újjá varázsolni a Minisztár, sikerrel! Még egy feldolgozás jött a sorban, méghozzá Arash „Boro Boro”-ja, amit nem találtam sem kiemelkedően rossznak, sem pedig túl jónak, fene tudja, én nem tettem volna rá a lemezre.

Egy csomó karaoke verzió is helyet kapott az albumon, hátha valaki kedvet kap egy kis otthoni énekléshez! Jó ötlet volt! Az egyes saját dalok szerzői között rábukkantam Szarvas József „Josh”-ra, a Josh és Jutta duó frontemberére, emellett Molnár Tamás és Nagy Angelika voltak felelősek a zenékért illetve a szövegekért.

Végeredményben elmondhatom, hogy ritka jó albumot tartottam a kezemben és öröm volt hallgatni, mert hallatszik rajta, hogy a Minisztár tagjai tényleg tudnak énekelni, piszkosul fiatalok, és hatalmas jövő áll előttük. És nyugodt szívvel mondhatom, hogy habár nem az én korosztályomat célozták meg a második lemezükkel, mégis élmény volt végighallgatni!

Bödő Róbert

[2007.09.11.]