Érdekes dolgok hangzanak majd el Budapesten - interjú Terje Rypdal-lal

A norvég gitár ikon és zeneszerző Terje Rypdal a Millenárison vezeti be az érdeklődőket a modern jazz rejtelmeibe október 17-én este. Előtte nap telefonon kérdeztünk a művészt a több mint 30 éves zenei munkásságáról, életéről, a zenéről és zenélésről.

- Mikor kezdtél zenélni? 16 évesen már megjelent az első kislemezetek The Vanguards nevű formációval.
- Igazából még ennél is előrébbről kezdeném a visszatekintést, ugyanis 6 éves koromban kezdtem zongorázni, 12 éves koromig kizárólag klasszikus zenét tanultam, játszottam. Ha maradok ennél, az is egyfajta karrier, de inkább váltottam. Viszont nagyon fontosnak tartom ezt az időszakot, mindig is hasznát vettem a klasszikus alapoknak karrierem során.

- Először még rock zenét játszottatok a bandával. Miért kanyarodtál mégis a jazz felé?
- Igazán jó zenészekkel muzsikáltam akkoriban is, a 60-as évek vége, a 70-es évek eleje különleges időszak a számomra. Rengeteg Jimi Hendrixet játszottam élőben, sokat építkeztem azokban az időkben. Viszont zenésztársaim valahogy nem akartak improvizálni, én pedig nem tudtam másképpen elképzelni a folytatást. George Russellel jazz zeneszerzővel és a Dreamben Jan Garbarekkel kezdtem el dolgozni.

- Honnan a különleges gitárhangzás, mondhatjuk a védjegyed?
- Bevallom, hogy először nem akartam gitározni. Fuvoláztam, szaxofonoztam inkább, nem találtam az igazi hangzást. Aztán egyszer úgy éreztem: ez az! Tulajdonképpen hivatalosan sosem tanultam gitározni, de mivel tudtam kottát olvasni a zongorázás miatt, át tudtam ültetni a hangokat gitárra. Szerintem a gitárosok mind úgy fejlődnek, hogy figyelik a többieket, ellesnek dolgokat. Többek közt figyeltem akkoriban Eddie Van Halent, Wes Montgomery-t, és John McLaughlint.

- Mindig is az ECM-nél adtad ki zenéid, ritka hosszú együttműködés…
- A kiadó alapítójával különleges a kapcsolatunk, annyi időt töltöttünk együtt, hogy jó barátok lettünk. Nélkülük biztosan máshogy alakult volna az életem, segítségükkel nem csak Norvégia, de Európa is kinyílt számomra, és persze jó megélhetést is biztosított a zenélés. Európa egyébként szerintem az amerikai jazz zenészeknek is kitűnő hely az alkotáshoz, koncertezésre. Mostanában éppen egy nagyszabású előadásra készülünk, egy írtam egy darabot szimfonikus zenekarra, kórusra és egy norvég zenekart készülök felkérni arra, hogy játsszák a szólókat. A jövő évre áll össze a produkció.

- Mi a véleményed a többi norvég zenészről? Mi lehet a sikerük titka?
- Sok tehetséges és sikeres norvég zenész koncertezik a világban, ennek nagyon örülök, de nem tudom megmondani pontosan, hogy miért alakul ez így. A fiatalokat viszont nem nagyon ismerem, már nem élek Oslo-ban. Vidékre költöztem, Molde városa mellé a fjordokhoz. Mondhatom, hogy visszatértem a gyökereimhez, apám is ezen a vidéken nőtt fel. Nincs túl messze a reptér, nagyon jó ez így.

- Ennek mi is örülünk, így nálunk is koncertezel a Teátrumban. Mire számíthatunk?
- A Skywards-zal játszunk, érdekes dolgok hangzanak majd el. A dobossal írtunk egy érdekes számot, szélfúvás, tengerhangok, ilyesmi. Majd meglátjátok! Sok újdonság hangzik majd el, de persze nem maradhatnak el a régebbi, ismertebb dallamok sem.

Világsztárok a Millnárison rendezvénysorozat:
2007 október 17-én, szerda 20:00 Teátrum
Terje Rypdal – gitár
Stale Storlokken – billentyűk, hammond
Paolo Vinaccia – dobok

 -frk4muzik-

[2007.10.17.]