Home a címe a Corrs új albumána

„Azért lett a címe Home (otthon), mert ez a valóság, nemde? Az otthonunk az egésznek a forrása.” Andrea Corr (2005 augusztus)

Az otthon ott van, ahová a szíved húz. Tehát Home a címe a Corrs új albumának, melyet annyi rajongójuk vár már hosszú ideje. A lemez csodálatos dalok gyűjteménye, melyek egyszerre ősiek és modernek, tökéletesen tükrözik az ír gyökereket és a kelta hatást, de az előadásmódot a tökéletesen modern felfogás jellemzi.

Csak egy év telt el előző albumuk a Borrowed Heaven megjelenése óta, mely igencsak rövid időnek tűnhet egy új album sikeres megjelentetéséhez a jelenlegi piaci helyzetben. Ám az ok igen egyszerű. A Home azoknak a daloknak a gyűjteménye, melyek a zenekar tagjainak a szívéhez a legközelebb állnak, így ezt a lemezt nem azért készítették el mert kellett, hanem amiatt, mert szerették volna.

„A legfelszabadítóbb érzés az volt, hogy tényleg semmiféle nyomás nem volt, hogy elkészítsük ezt a lemezt.” – meséli Caroline Corrr, a csapat dobosa, aki ezen a lemezen igen sokszor játszik a tradicionális ír ütős hangszeren, a bodhranon is. „A lemezkiadónk nem kérte, hogy ilyen hamar csináljunk megint egy új albumot. Azért vettük fel, mert mi akartuk. Nagyon jó érzés volt. Senki sem jött, hogy megkérdezze: ’Na, hol van a legújabb slágeretek?’. Ez nem egy ilyen típusú lemez. A Corrsnak egy olyan oldalát mutatja meg, amit talán mostanában egy kicsit elhanyagoltunk. Azt a visszajelzést kapjuk mindenhol a világban az emberektől, hogy nagyon szeretik az ír számainkat, és szeretnék, ha több ilyet játszanánk.”

A Corrs mindig is beépítette zenéjébe a kelta motívumokat, első, többszörös platinalemezes debütáló albumuk, a Forgiven Not Forgotten megjelenése óta, melyet tíz évvel ezelőtt a tradicionális ír hanszereken előadott instrumentális szám, az Erin Shore nyitott. Az a pillanat amikor megszólalnak az ír furulyák és a bodhranok, hogy hangjuk egybe fonódjon Sharon hegedűjével és Jim gitárjával, hogy egy igazi ír pub hangulatát varázsolják a világ legnagyobb színpadaira, mindig a koncertek fénypontjának bizonyul. A Home a Corrs meglepetése azoknak, akik még többet szeretnének hallani ebből a zenéből.

A Home-on hallható dalok nagy része, mint például a My Lagan Lova, a Moorlough Shore és a Black Is The Colour, az ír kultúra és zene szerves része. Néhány pedig – Buachaill On Eirne (Bay From Ireland) és Brid Og Ni Mhaille – kelta nyelven hangzik el. „Az iskolai kórusban énekeltük ezeket a dalokat, olyan, mintha mindig is ismertük volna őket.” – emlékszik vissza Andrea Corr. „És annyira szép, költői nyelv a kelta, jó énekelni.”
Egy másik dal a Home-ról, a Return To Fingal (ennek a dalnak több változata is felkerül a lemezre) az ír királyok egyik legnagyszerűbbikének állít emléket. A kutatók szerint ez a dal 1000 éves született. De a lemezen hallhatóak 20. századi szerzemények is, mint például a Thin Lizzy-ből ismert Phil Lynott (Old Town) tollából, így a Home szó szerint egy ezredévnyi ír zenét ölel fel.

„Mindig is beleolvasztottuk a kelta hatásokat a zenébe amit írtunk.” - magyarázza Andrea Corrr. „Ez a gyökere a zenénk egy részének, és ez inspirál minket. Nagyban hozzájárul ahhoz, amik vagyunk. Úgy éreztük, hogy tartozunk ezzel magunknak és azoknak a rajongóknak, akik minden album után panaszkodtak, hogy túl kevés a hagyományos ír motívum a zenénkben. Most végre elejét vettük ennek a kifogásnak. Ezúttal talán azt fogják majd mondani az emberek, hogy ’hol marad a pop zene?’.”

A home-on hallható anyag fő forrása egy régi, kézzel írt daloskönyv volt, mely az 1999-ben elhunyt Jeanné, a Corrs testvérek édesanyjáé volt. Az együttes mind a Borrowed Heaven-t, mind a legutolsó albumot, a Home-ot Jeannak ajánlotta. „Minden hétvégén apával pubokban zenéltek, s leírta ezeket az ír dalokat egy könyvbe.” – meséli Andrea. „Olyan dalok ezek, amelyeket megszerettünk az évek hosszú során át, és mivel a szüleink is játszották őket, nagyon különlegesek számunkra.”

Néhány dal más forrásból származik. Richard Thompson Dimming of The Day című dala egy régi kedvenc, Bonnie Raitt feldolgozásában. Az Old Town-t pedig már korábban megcsinálták, amikor 1999-ben az MTV Unplugged című műsorában játszottak. A Heart Like a Wheel, melyet Kate és Anna McGarrigle írt, egy olyan dal, amelyet Jim Corr akkor játszott, amikor Dolores Keane mögött session zenészként lépett a színpadra. „Azt hiszem, Jim zeneisége nagy hangsúlyt kap ezen az albumon.” – meséli Caroline. „Azt hiszem nem igazán kapta meg eddig a megfelelő elismerést.”
Az album ötlete Carolinetól származik, de nem kellett Andreat, Sharont és Jimet sem rábeszélni, hogy beadják a derekukat. „Azt hiszem, hogy mindennyian azt gondoltuk, hogy a Corrsnak kell egy ilyen lemezt csinálnia.” – magyarázza Andrea. „Amikor pedig eldöntöttük, hogy meg akarjuk csinálni, akkor nem sokat húztuk az időt. Összejöttünk Carolinenál, és elkezdtük átnézni a dalokat, Jim zongorázott hozzájuk, és megpróbáltuk kiválasztani, hogy melyik lenne megfelelő. Nagyon valódi és természetes, semmi mesterkélt nincs benne. Azért lett a címe Home (otthon), mert ez a valóság, nemde? Az otthonunk az egésznek a forrása.”

A lemez, melynek a producere Mitchell Froom volt, aki az előző három Corrs albumon is dolgozott, és melyen közreműködött a BBC Radio 2 zenekara és Fiachra Trench hangszerelte, csupán néhány hét leforgása alatt készült el, ellentétben az előző albumokkal, melyek több hónapos stúdiómunkába kerültek. Az eredmény pedig: a csapat még sohasem hangzott ilyen eredetinek. Sőt, olyan bandának tűnnek, mint akik végre hazataláltak.

Ám minden nemzetközi sikerük ellenére a Corrs-ot továbbra is ezer szál fűzi Írországhoz. Dundalkban születtek és nőttek fel, családjuk szeretete által övezve. Mindannyian nagyon korán elkezdték zenei tanulmányaikat. 1990-ben, Alan Parker The Commitment című filmjében tűntek fel először, ekkor Caroline és Andrea még iskolások voltak. Ekkor már régóta zenéltek mindenfelé Dublin környékén. A nagy áttörés 1995-ben jött el számukra, amikor először utaztak Amerikába. Itt, egy Michael Jackson koncerten összetalálkoztak a híres producerrel, David Fosterrel, és meghallgatást kértek tőle. Foster számára elég meggyőzőnek bizonyult a csapat, hogy elvállalja első lemezük, a Forgiven Not Forgotten producerségét. A lemez 1996-ban került a boltokba, és többszörös platinalemez lett –Kanadában, Írországban, Ausztráliában, Spanyolországban, Dániában, Új-Zélandon és Nagy Britanniában, a világ többi részén pedig aranylemezes lett a csapat.

Második albumuk, a Talk On Corners 1997-ben jelent meg. Ekkorra a The Corrs már nagy népszerűségnek örvendett, és rengeteg felkérést kaptak. Játszottak a Vatikánban megrendezett karácsonyi koncerten, a londoni Albert Hallban telt házas koncertet adtak Szent Patrik napján, énekeltek Pavarottival, voltak a Rolling Stones előzenekara és szerepeltek a Commonwealth Games záró ünnepségén. A Talk On Corners 1998 legtöbb példányszámban elkelt Brit albuma lett, és egyszer csak az albumuk elérte azt az addig csak a Beatles által produkált teljesítményt, hogy az Angol slágerlistának az első két helyén a Corrs lállt. A Talk On Corners 15 országban lett platina, vagy többszörös platinalemez, míg számtalan helyen aranylemezt tudhatott magáénak az együttes ezért az albumért is.

1999-ben a Corrs csinált egy MTV Unplugged koncertet, mielőtt 2000-ben ismét nekifogtak volna egy új album, az In Blue felvételeihez. A csapat harmadik lemeze rendkívül rövid idő alatt megismételte az előző albumok hatalmas sikerét. A következő évben eljött az ideje, hogy a csapat kiadja a Best Of The Corrs lemezt, melyen olyan slágerek voltak hallhatóak, mint a 'So Young', a 'Runaway', a 'Dreams', a 'What Can I Do', a 'Breathless' és a 'Give Me A Reason'.

Ezt követte a Borrowed Heaven 2004-es megjelenése. Kétség sem férhet hozzá, hogy idáig ez az album a csapat legkifinomultabb és legkidolgozottabb munkája. Így hát ez a lemez megismételte az előzőek sikerét, és olyan remek slágereket hallhattunk rajta, mint például a Summer Sunshine.

Most pedig lehetőségünk nyílt, hogy megismerjük a Corrs művészetének egy új oldalát is. Ezúttal nem azt az együttest halljuk, akit már úgy megszoktunk, hanem azt a Corrs-t, akikből még nem hallottunk eleget. „A daloknak a lényege az, hogy egy-egy történetet mesélnek le. Nagyon gondolatébresztőek, és elkalauzolnak más vidékekre.” – meséli Andrea. „A legtöbben nem mondanák azt az ír zenére, hogy szexi, de szerintem hihetetlenül az. Olyan ez egy kicsit, mint a viktoriánus ruhák, amik nyaktól a lábujjhegyig mindent eltakartak, de ez még erotikusabb tud lenni mintha minden a kirakatban lenne. Ez az, amit az ír zenében is nagyon szexinek találok.”

[2005.09.22.]