| A két darabot (melyek egyaránt ellenállnak műfaji besorolásoknak) egymás után hallgatva akár egyazon szerző munkáinak vélhetnénk, nem véletlenül. Az idős Liszt és Satie hasonlóan radikális következtetésekre jutott: mindketten lerombolják a zenetörténet szüntelen fejlődésébe vetett hitet és a zenehallgató elvárásait; mindketten minimalizálják eszközeiket és lemondanak a zene mágikus erejéről, elvetve annak tetszésre apelláló elemeit, helyette belső, nukleáris energiáit keresik; mindketten lemondanak a „fejlődő”, dramatikus formák kiépítéséről, hogy a zenei folyamatot mintegy belülről szervezzék újra; végül mindketten visszanyúlnak a középkor zenéjéhez, és ezt az időbeli visszalépést szellemi előrelépésként leplezik le.
Dolinszky Miklós
|
Hírek
