Marianne Faithfull

Marianne Faithfull 1946. december 29-én született Londonban. Anyai ágon az Osztrák-Magyar Monarchiához kötődnek a gyökerei – édesanyja, az énekes-táncos Eva von Sacher-Mazoch abban az arisztokrata családban nőtt fel, melynek legismertebb tagja, Leopold von Sacher-Mazoch a mazochizmus névadójává vált Venus in Furs című könyvével. Marianne édesapja, a filológus Glynn Faithfull, egyetemi professzor.

Marianne pályafutásának indulására a Rolling Stones együtteshez való kötődése, s a Mick Jaggerrel töltött évei hatottak a legerősebben. Tizenhét éves volt, amikor festő barátja, John Dunbar bemutatta a zenekart menedzselő Andrew Loog Oldhamnek. Ő vette rá a színésznői karrierről álmodó Faithfullt, hogy énekelni kezdjen. Első kislemezét, az As Tears Go Byt már kimondottan neki írta Mick Jagger és Keith Richards.

1965-ben Marianne és Dunbar összeházasodtak, de kisfiuk születése után Marianne elhagyta a családját, s ekkortól Mick Jaggerrel élt. A Rolling Stones környezetében számos kábítószeres botrány részesévé vált, egyik legismertebb – Jaggerrel és Richardszal közösen írt – száma, az 1969-es Sister Morphine ezeknek az éveknek az emlékét őrzi. A dal egy haldokló kábítószeresről szól, aki már nem ismeri meg az orvosát, amikor morfint kér. Ugyanabban az évben Marianne és Jagger Tony Richardson Ned Kelly című filmjének forgatására Ausztráliába utaztak. Akkorra azonban már megromlott a kapcsolatuk, ráadásul erre az időre esett – a Rolling Stones-tag – Brian Jones halála is, s mindez együtt Marianne öngyilkossági kísérletéhez vezetett: egy nagyobb dózis kábítószer bevétele után hat napot töltött kómában.

Marianne és Jagger szakítását néhány év elszigeteltség követte – a hetvenes évek közepéig a szenvedélybetegségekkel való küzdelem kötötte le az erejét. Míg a hatvanas években egymást követték lemezfelvételei és filmes, illetve színházi szerepei (Girl On A Motorcycle, illetve Három nővér, Hamlet), ekkor nem érkezett hír felőle.

1976-ban Marianne a rockzenész Ben Brierlyvel házasodott össze, s az új zenésztársak hatására, valamint az angol punkmozgalom szárnyán végre kiemelkedett haláltáncából. Így született meg a punk-korszak egyik emblematikus albumának számító 1979-es Broken English, melyet ’81-ben az ugyancsak sikeres Dangerous Acquaitances, ’83-ban pedig az A Child’s Adventure követett.

1984-ben Marianne Hal Willner producerrel találkozott New Yorkban, aki épp a Lost In The Stars című Kurt Weill-tribute-album összeállításán dolgozott. Willner a The Ballad Of The Soldiers Wife című szám éneklésére kérte Mariannét, majd egy hasonló hangulató blues-pop-sanzon albumban kezdtek gondolkodni – 1987-re így állt össze Tom Waits címadó számával a Strange Weather.

1989-ben a Hét halálos bűn című Weill-opera chicagói bemutatásával – s abban Anna szerepével – folytatódott a Marianne által énekelt Weill-művek sora, majd ’90-ben a Koldusopera londoni előadása jött – pont akkor, amikor meghalt Marianne édesanyja. Marianne végigbőgte a próbákat, hiszen édesanyja éppen a weimari köztársaság, azaz Weill világának a kabaréénekese volt.

Marlene Dietrich és Kurt Weill hatása érződik a Twin Peaks-zeneszerző Angelo Badalamentivel közös 1995-ös A Secret Life című albumon is, melyet egy év múlva a 20th Century Blues című dalcsokor követett Paul Trueblood zongorakíséretével és Kurt Weill, Noel Coward, Friedrich Hollaender szerzeményeivel. Ez a produkció 1997-ben a budapesti Petőfi Csarnokban is bemutatásra került.

Az ezredfordulóra Marianne visszatért a pop-rockzenéhez. Az 1999-es Vagabonds Ways album után a 2002-es Kissin’ Time következett, többek közt Beck, Damon Albarn, Billy Corgan és Jarvis Cocker darabjaival, legújabban pedig, a 2004-es Before The Poisonra az alternatív rock olyan letéteményesei írtak számokat, mint Nick Cave vagy P. J. Harvey.

2006-ban mellrákot diagnosztizáltak Faithfullnál, s az orvosi kezelés meggátolta abban, hogy világ körüli turnéjára induljon.

[2007.02.12.]