Dívák estje  - a Nő ünnepe a MüPában

A Nők Lapja születésnapi koncertje három varázslatos hanggal – Szinetár Dóra, Trokán Nóra és Pokorny Lia a női sorsról énekeltek a MüPa színpadán.

Október 26-án este nyolckor a MüPa Bartók Béla Hangversenytermében számomra kellemesen lelassult az idő. Beköszöntött aznapra a téli időszámítás, így szokatlanul korán sötétedett. Ilyenkor az ember ösztönösen befelé fordul, elcsendesedik, elmereng – tökéletes lelkiállapot egy olyan belső utazáshoz, amilyenre a Dívák estje koncert hívott.

A három varázslatos hangú színésznő – Szinetár Dóra, Trokán Nóra és Pokorny Lia – most először alkotott triót, mégis tökéletes összhang volt közöttük. A műsor folyamán francia, amerikai, görög és magyar szerzők dalaiból egyaránt hoztak alkotásokat és ezeket egymást váltogatva és kiegészítve adták elő.

Dóra fűzte össze az énekeket, ő volt a mesélő, átvezetett a női létezés stációin: születés, gyermek és kamaszkor, aztán az igazi nővé válás, majd az érés és végül az elmúlás. Minden állomásnak megvoltak az idézetei és dal-csokrai, bepillantások a Nő életébe.

Egy kedves gyermekkori emléket is megosztott velünk: elmondta, hogy ő akkor tudta meg, mit jelent nőnek lenni, amikor kislányként megtanult olvasni, és az édesanyja kedvenc újságjának címét – Nők Lapja – kibetűzve megértette, miért mondta anyukája mindig azt, hogy „ez a mi lapunk”.

A színpadot lágy fények borították, a színek és dallamok egy közös érzelmi szimfóniát alkottak és a zenekar finom aláfestése tovább emelte az este hangulatát: a zongoránál a zeneszerző-karmester Kovács Adrián ült, őt Kéméndi Tamás (harmonika), Gyányi Tamás (basszusgitár, nagybőgő), Dörnyei Szabolcs (gitár) és Papp Csaba (dob) kísérte.

A születés időszakát a lágy, békés „Túl a szivárványon” nyitotta meg Dóra előadásában és engem már ekkor magával ragadott a meditatív hangulat, és elindult az érzelmi utazás.

A kamaszkor, az ébredő szerelem ideje Pokorny Lia hangján szólalt meg: lendülettel, csillogással, csintalan mosollyal. Ő hozta a nevetést és a könnyedséget a színpadra – az életkedvet, a játékosságot, a „Tangó” szenvedélyét és a „Levél a férjem kolléganőjéhez” sziporkázó humorát.

Trokán Nóra görög dalai először talán távolinak tűntek, ám azt vettem észre, hogy magukkal ragadnak. Mély, érzelmekkel teli hangja a mediterrán szenvedélyt, a komolyságot és az óceán mélységét idézte.

A nővé válás szakaszában – amikor a felnőtt nő ráébred saját erejére – számomra az este egyik csúcspontja következett: Szinetár Dóra előadásában felcsendült az Elizabeth musical ikonikus dala, az „Az már nem én lennék”, amely a női szabadságról és önazonosságról szól.

A nő nem öregszik, csupán érik – és az érett nő már élményekkel, történetekkel teli: elhagy és elhagyják, csalódik és újra hisz, veszteségek és örömök szövik át az életét.

A három énekesnő együtt zárta az estét, hangjaik összefonódtak a búcsúzásban, akárcsak az életszakaszok ebben a sokarcú utazásban, szimbolizálva az élet teljességének körforgását.

Boldog születésnapot Nők Lapja! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen közös esténk!

Megyeri Nóra

Fotó: MüPa

[2025.11.10.]