Polifónia utoljára: vagabund dzsessz és elektropop a Hajón

Az A38 Hajó Magyarország EU-elnökségét népszerűsítő sorozatának utolsó állomásán, záróeseményén az itthon már többször fellépett vagabund dzsesszkvartett, a Pink Freud, illetve az egészen frissen alakult, első koncertjeinek egyikét adó Deti Picasso-mellékprojekt, a Magyarországon élő örmény-orosz testvérpár által alapított, elektropunkban utazó Wattican Punk Ballet mutatkozik be.

A gdanski Pink Freud azon zenekarok közé tartozik, amik már önmagában zseniális névválasztásukkal is azonnal felhívják magukra a figyelmet. És ha a jó név mellé még nagyszerű muzsika is társul, akkor szinte kész is a karrier: a Pink Freud nem véletlenül lett Lengyelország legnépszerűbb dzsessz-zenekara.

A kilencvenes évek végén eredetileg trióként alakult, mára – számos tagcsere után – kvartetté bővült együttes sikerét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy második lemezét már a multi Universal Music jelentette meg, és a 2003-as Sorry Music Polska a lengyel dzsessz egyik legnagyob nemzetközi dobása lett.

A Pink Freud – legutóbbi albumának címével élve – igazi „dzsessz-szörny”: minden műfaji határt leromboló poszt-bebop, poszt-rock, poszt-punk zenéje kiméraként mindent magába olvaszt. Egy Pink Freud lemez maga a műfaji őrület: hagyományos, behízelgő szvingrészletet brutális erejű drum and bass betéet szakít meg, onnan kegyetlen Hendrixes hangzásokkal riogat, hogy az egész egy elektronikus ambient-tájképben nyugodjon le. Egyszerre improvizatív és a legapróbb részletig kiszámított, akusztikus és elektronikus, popsan slágeres és és free jazzesen elborult. Súlyos zajzene váltakozik rafinált diszkóval vagy éppen klasszikus zeneszerzők megidézésével: a Pink Freud ama dekonstruktivista korszak jellegzetes és kimagasló képviselője, amiben minden egymás mellé helyezhető, „minden működik”. Ugyanakkor a lengyel kvartett mégsem értékteleníti el a különböző elemeket, inkább felerősíti titkos, rejtett összefüggéseiket, így adva folyamatosan új és új élményt a hallgatónak-nézőnek.

A Wattican Punk Ballet egy budapesti székhelyű művész- és alkotóközösség, zenei ügynökség és lemezkiadó, ami a kitűnő örmény-orosz-magyar zenekar, a Deti Picasso köré szerveződött. Két stabil tagja a Deti Picassót is alapító zenész-képzőművész testvérpár, Gaya és Karen Arutyunyan. Műfajilag besorolhatatlan muzsikájuk a folk, a rock, a dzsessz és az elektronika határmezsgyéjén egyensúlyoz, és a zene erejét csak növeli a látványos, performance-szerű élő előadás.

Magát a Deti Picassót Magyarországon már bizonyosan nem kell bemutatni, a pszichedelikus rocktól a kortársi módon ujraértelmezett népzenéig terejdő skálán mozgó zenekar számtalan szuggesztív koncertet adott már, többek között az A38 Hajón is. A zenekar két vezéregyénisége, a rendkívül sokoldalú Arutjunján-testvérek azonban folyamatosan keresik az új önkifejezési lehetőségeket és formákat, és ezek bizony gyakran szétfeszítik a Deti Picasso kereteit. Éppen ezért alapították meg a Wattican Punk Ballet-t, ami már nevében is jelzi a produkció gegekre épülő, spontán jellegét.

„Geg, tánc és punk” - a duó nagyjából így foglalja össze a Wattican Punk Ballet zenéjét és előadásmódját. A WPB igazi kaméleon: hol a White Stripes-ra emlékezető felállás (lány a dobok mögött, fiú gitárral), hol kemény elektropunk zúzda, programozott alapokkal, hol színpadi előadás, varieté: kedves sanzonok, veszélytelen pop-blődlik keverednek sújtó rock-and-roll őrülettel, improvizációval, recsegős funkkal, jelmzekkel, szerepjátékokkal, állandóan váltogatott hangszerekkel.

Hihetetlenül friss hatású zenekar a Wattican Punk Ballet, egyedien üde jelenség a műfajokra szabdalt kortárs artpop-kultúrában.

[2011.09.21.]