The Prodigy
A Prodigy sokak szerint a '90-es évek egyik legjelentősebb zenekara. Egyedi hangzásának köszönhetően szinte minden jelentősebb díjat megkapott, és a világ minden pontján adott már koncertet.
A kezdetek...
A banda alapítója Liam Howlett, aki a '80-as évek végén még egy "Cut to Kill" nevű hip-hop formációban tépte a lemezjátszókat. A fiatal Liam zongorázni tanult, ám a klasszikus zenéről hamar áttért a hiphop-ra, majd a '90-es évek elején őt is egyre jobban behálózta az akkoriban szárnyait próbálgató új stílus: a rave. Az alapokat egy "The Barn" nevű klubban sajátította el. Ezen a helyen találkozott Leeroy Thornhill-el és Keith Flint-tel. Keith-nek nagyon tetszettek Liam zenéi, ezért kért tőle egy kazettát, aminek a b-oldalára rákerült pár saját szerzemény is. A kazettára a "Prodigy" cím került Liam kedvenc szintetizátorának (Moog Prodigy) nevéből kölcsönözve. A zene tetszett az új barátoknak, így egy Sharky nevű lánnyal kiegészülve megszervezték első fellépésüket egy kelet londoni klubban, a Labyrinth-ban. A show-hoz azonban szükségük volt egy MC-re is, így került közéjük a Peterborough-ból származó Keeti Palmer, vagyis Mc Maxim Reality. A banda tehát kész volt, hogy elkészítse első albumát és felkészüljön az élő fellépésekre.
Experience - az első album
Az első Ep a "What Evil Lurks" címet viselte és több mint 7.000 példányban kelt el. Az Ep-t követő kislemez a "Charly" már nagyobb sikert ért el: a 3. helyig jutott az angol toplistán. Ezt aztán követte az "Everybody in the Place" (aminek a kiadásakor már csak négyen voltak, hiszen az egyetlen női tag -Sharky az egyik táncos- már elhagyta a bandát) és a "Fire" c. maxi. 1992-ben kiadták az első albumot, amivel már külföldön is turnéztak. Az album sikerét a következő kislemez az "Out of Space" alapozta meg. Ezzel lettek igazán ismertek, ez már igazi slágernek számított. Az utolsó kislemez a "Wind it Up" volt, ami egyben a végét is jelentette a Prodigy rave korszakának. Eljött a változás ideje. A zenének és a bandának is meg kellett változnia...
Music for the Jilted Generation
A változás első jele a "One Love" volt, amit először még nem Prodigy-anyagként adtak ki, hanem Liam házi stúdiójának (Earthbound) neve alatt került a polcokra. A sikert követően azonban gyorsan újra kiadták: ekkor már a Prodigy jegyezte a kislemezt. Az új album igazi beharangozója azonban a "No Good (Start the Dance)" kislemeze volt. Ez volt az a track, amivel leszámoltak az addigi hangzással és a kísérletezőbb, merészebb zene mellett tették le a voksukat. A második album így teljesen más volt. A stílusok keveredése és a gitár hangzásának a felfedezése jellemezte.
A "Music for the Jilted Generation" 1994-ben jelent meg és a Prodigy egyik legjobban sikerült albuma lett. Hatalmas siker volt mindenhol a világon. Megjelentek a már klasszikusnak számító maxik: a "Voodoo People" és a "Poison". Következhetett a világkörüli turné, amivel a banda még jobban felhívta magára a figyelmet. 1994 és '95 a turnézás időszaka volt: a Prodigy körbejárta Amerikát, Ausztráliát és Európát. Mindenhol hatalmas tömeg fogadta őket és a rengeteg koncert a világ egyik legjobb koncertzenekarává tette a Prodigyt.
The Fat of the Land
A koncertek végeztével Liam stúdióba vonult és a turné során szerzett tapasztalatait is beleépítette az új Prodigy-hangzásba: többet kísérletezett a gitár hangzásával és egy picit rockosabbra vette a figurát. 1996-ben berobbant a Firestarter, ami még az eddigieknél is nagyobb siker lett. Hetekig a slágerlisták élén trónolt, a klipjét, pedig világszerte vetítették. A "Firestartet" sejtette, hogy a következő albummal már egy másik irányba akarnak haladni. A "Breath" című maxi szintén hozta a már-már elvárt sikert.
A harmadik albumot tehát nagy várakozás előzte meg. 1997. júniusában került a boltok polcaira a "The Fat of the Land". Az album szintén világsiker lett, 22 országban vezette a listákat. Ezzel a Prodigy az addigi munkássága csúcsára jutott. A "Smack my Bitch Up" nem kis botrányt kavart szexista szövegével és durva vidóklipjével. Néhány országban csak este 10 után lehetett vetíteni (vagy akkor sem). Ezzel a kislemezzel megint lezárult egy korszak a banda életében.
Külön utakon
A sikerek után egy kis lazítás következett, néhol egy-egy koncerttel. Liam többet foglalkozott a DJ-zéssel, ennek eredménye lett a " The Dirtchamber Sessions Volume One" 1999-ben. A The Dirtchamber Sessions egy mixlemez, ami Liam kedvenc zenéit tartalmazza egy old-skool mix keretében. Emellett a Massive Attack-taggal 3D-vel elkészített egy tracket "No Souvenirs" címmel, amit eredetileg a "The Beach" filmzenealbumra terveztek, de végül mégse került rá. A közös munka eredménye volt egy pornófilmhez ("The Uranus Experiment 2 & 3") készített szám is, ami a "Titan" címet viseli.
Maxim sem volt tétlen: kiadta első saját munkáját (ez a "Hell's kitchen" album 2000-ben jelent meg rajta a "Carmen Queasy" c. dallal). Készítettek egy videóklipet is a "Carmen Queasy"-hez, amiben Skunk Anansie is szerepel.
A csapat többi tagja is építgette saját karrierjét. Keith alapított egy együttest (Flint néven), ami megért egy maxit ("Aim 4") és egy albumot ("Device"), de az érdektelenség miatt abba is hagyták. A következő próbálkozás a "Clever Brains Fryin'" formáció, ami talán majd nagyobb sikert fog hozni.
A csapat negyedik tagja, Leeroy is próbálkozott saját zenével. Elsőként "Longman" néven adott ki egy ep-t, majd "Flightcrank"-re változtatott névvel már egy albumot is készített (Beyond All Reasonable Doubt). Leeroy valamivel komolyabban gondolta a saját munkáját, ezért 2000-ben kilépett a Prodigy-ből. A banda tehát 3 tagú lett. A hallgatást csak egy dupla remixalbum törte meg 2001 júniusában "The Prodigy Experience Expanded" címmel.
Bár Liam dolgozott az új albumon, egyelőre azonban nem érezte késznek a zenéket a kiadásra, így 2002. júniusában csak egy kislemezzel rukkoltak elő, melynek címe: "Baby's got a temper". A számot először Ausztráliában játszották a Big Day Out-on. A dal nem lett igazán nagy sláger, ezért az album megjelenését is elhalasztották.
Always Outnumbered, Never Outgunned
Egészen 2004 augusztusáig nem lehetett sokat hallani a csapatról, mikor is megjelent az új album első kislemeze a "Girls", majd a várva várt album: az "Always Outnumbered, Never Outgunned...". A következő kislemez a "Hotride" címet viselte, amit a "Spitfire" követett. Ezen album album megjelenése nem robbantott ki forradalmat az elektronikus zene berkeiben, de hozza az eddigi Prodigy albumok színvonalát. Az új anyaggal a koncertezés is beindult: pár európai koncert és egy angliai turné következett. A Prodigy bebizonyította, hogy mindig tud újat mutatni, nem ül rá a hírnévre és nem húz le egy rakás bőrt a régi, jól bejáratott sablonokról. Törekszik az újra, és nem hátrafele tekinget.
Their Law: The Singles 1990 - 2005
A negyedik albumot követően megjelent egy gyűjtemény az eddigi munkásságból: "Their Law: The Singles 1990 - 2005". A cd mellett egy azonos című DVD is kiadásra került. A válogatás az első helyen nyitott az angol eladási listán, ami szintén mutatja, hogy a régi Prodigy zenék még mindig szinte újnak hatnak.
A következő években folyamatosan koncerteztt a csapat, 2008-ban pedig ősszel és tavasszal is szerveztek egy rövid turnét kisebb (800-1000 fős) helyekre, mondván az új lemez hangzásának a csiszolásához szükség van a régi klubkoncertket hangulatára.
Talán ennek a nagy visszatekintésnek az apropójából adták ki újra 2008 augusztus elején az első két lemezüket, az Experience-t és a Music For The Jilted Generation-t (More Music for the Jilted Generation címmel). A dalokat újramaszterelték, a borítókat kicsit felfrissítették és hozzácsaptak még mindkét lemezhez 1-1 bónusz cd-t, amiken ritkaságok, koncertfelvételek és remixek találhatóak.
Take me to the Hospital
A 2008-as Oxegen Festivalon a Prodigy eljátszott 4 úgy dalt (Worlds On Fire, Warriors Dance, Mescaline, First Warning) és ekkor már elég boztpsak lehettek a rajongók a következő lemez közeli megjelenésének. A bejelentésre novemberig kellett várni, mikor is Liam a weboldalon bejelentette: a Prodigy 5. stúdióalbuma 2009 március 2-án kerül a boltokba Invaders Must Die címmel. Az új anyag pedig már a Liam által alapított Take me to the Hospital nevű label cimkéje alatt jelenik meg.
Ízelítőnek a banda ingyenesen elérhetővé tette a lemez címadó dalának rádiós verzióját, amelyhez egy klipet is készítettek.
-M-
[2007.01.19.]