Annak ellenére, hogy a Prodigy az elmúlt években többször is megfordult nálunk, mint egy-egy fesztivál húzóneve, a szombati koncertjükön nem tudták megtölteni az Arénát.
A bemelegítésre a Death in Vegas csapatát kérte fel a Prodigy, akiknek csak annyi szerep jutott, hogy szóljon valami, amíg Liamék az oxigénsátrukban tofus szendviccsel birkóznak és vitaminos italokat fogyasztanak. A DIV zenéje bizonyára közel áll a meggyőződéses Prodigy-fanok ízléséhez, és bár népszerűségük meg sem közelíti a fő fellépőét, az impulse trackeren szocializálódott, anno még lemezboltban CD-ket vásárló, mostanra 30-as korosztály szépen végigbólogatta az okos elektronikát.
Death in Vegas
A Prodigy megszokott fesztiválfellépőként többször is járt nálunk az elmúlt években, önnáló Aréna-koncertet azonban eddig csak egyszer adtak, legutoljára '97-'98 környékén; akkor még a BS-ben mutatták be a Fat of the Land című albumukat. A két koncertet nem lehet egy lapon említeni (talán csak abban hasonlítottak egymáshoz, hogy - finoman fogalmazva - egyik sem sikerült teltházasra), a '90-es végén még megvolt az a plusz a zenekarban, amitől simán a világ egyik legjobb koncertzenekarának nevezhettük őket.
A mostani csak hakni volt, ahol lenyomták a szokásos setlistet (bár két új számot is hallhattunk: mindjárt a második track AWOL címmel és kicsit később a Dogbite), mindenki játszotta a megszokott szerepet, csak hát 2012-ben, rohadt öregen ez már nem üt akkorát mint annó, amikor Maxim még a hatalmasra táguló pupilláit fedő színes kontaktlencsével nézett nagyon vudun, Keith pedig a megfelelő arányú mdma-koksz koktéltól szétcsapva a nyálát csorgatta a biztonsági személyzetre, miközben félrét görnyedve grimaszolt a közönséggel.
Megöregedtek ők is és a közönségük is. A klasszikus Prodigy-slágerek azonban még mindig képesek megőríteni a leginkább már 30-as arcokból álló közönségüket, és hát miért járna valaki Prodigy-koncertre, ha nem azért, hogy megfeszüljön a Their Law alatt, Voodoo People-t üvöltsön és guggolásból ugorjon magasra a Smack My Bitch Up megefelelő részénél.
Prodigy az Arénában
Közel másfél óra kemény testmozgás ez azokra a számokra, amelyeknek mindegy egyes hangját ismerjük, meglepetések nélkül, a zenekar részéről kisujjból kirázva az egészet. Nem is tűnt úgy, hogy a csapat kifejezetten élvezné a dolgot; valahogy az volt az érzésem, hogy nem az ilyen bulik miatt nem hagyják már abba a bohóckodást és vonulnak vissza essex-i villájukba a srácok. A kicsit visszafogott hangulat talán betudható a félháznak, meg hogy azért ez mégsem a Download fesztivál, sem egy Glastonbury.
A Diesel Power hiánya pedig kifejezetten zavaró egy olyan hardcore fannak, mint én, de sebaj, aki egy igazán tökös Prodigy-fellépést akar látni, az szeptember 15-én utazzon le Belgrádba, ahol a saját házi fesztiválján (Warriors Dance) feltehetően ezerszer emlékezetesebb koncertet fog adni a csapat.
Hírek
