FRISSÍTVE! Sikeres koncertet adott Presser Gábor: olvasóink így vélekednek - képekkel
Nem tetszett a félórás csúszás
"Az én érzéseim a tegnapi koncerttel kicsit összetettebbek, nem tudom azt mondani, hogy szuper volt, de nem is fanyalognék. Nem éreztem Picit depressziósnak, és nem találtam úgy - a velem lévő feleségemmel együtt -, hogy éppen búcsúzik a közönségtől. Örültem a régi számoknak, nagyon tetszett az egyes dalok felvezetése, a prózai megnyilvánulásokat is beleértve. Nekünk bejöttek a meghívott énekesek, és tulajdonképpen jól szórakoztunk az egész előadás alatt. Ami viszont nagyon nem tetszett, az a félórás csúszás, és az arra még csak nem is utaló okok közlésének elmaradása volt." - írja Adsl nevű koncertlátogató, majd hozzátette:
"Az emberek törték magukat, hogy időben elfoglalják a helyüket - amit egyébként nagyon megnehezített a gépkocsi parkolók megközelíthetőségének kritikán aluli színvonala - és azt gondolom, ezt azért legalább egy elnézés kérés erejéig megtehette volna Presser. Hát röviden ennyi. Én még reménykedem abban, hogy máskor is lesz lehetőségem Pici szerzői estjét a helyszínen élvezni."
Márta fel van háborodva
"Elképedéssel olvastam a zene.hu-n közzétett összesen két negatív hozzászólást. Az egyik depressziós búcsúkoncertként értékeli az estet, a másik "nem bírta végig", és elment. " - kezdte levelét látogatónk, Kaptay Márti.
"Gond van a világgal, gyerekek. Ha egy ilyen csodálatos ember, mint Presser Gábor, aki ennyi zenével ajándékozott már meg minket, és ad egy ilyen csodálatos koncertet, azt kell, hogy olvassa reggel, hogy nem volt jó a koncertje? Mi van a világgal, ha egy ilyen ember ki van téve egy ilyen hatalmas igazságtalanságnak, hogy nem a tizenakárhányezernyi közönség ír, hanem abból 1-2 és persze pont az egyik ezekből az az egyetlenegy, aki elment a koncertről, mert "csak" ajándékba kapta a jegyet, és egyébként nem az ő világa? Ez van. Különbözőek vagyunk. Nem kellett volna eljönnöd, tovább kellett volna ajándékoznod. Rengetegen örültek volna neki. Ahogy mentünk, füzérekben álltak a reménykedők, akik ilyen utolsó pillanatos jegyet vásároltak volna, mert a teltház miatt már nem lehetett kapni. " - folytatta.
A koncert fantasztikus volt
"Presser Gábor egy jelenség volt, mint mindig, a tengermélységű hangjával és a mindenirányú tehetségével és hozzá a szerénységével. A késésnek biztosan volt oka. És biztosan komoly oka, ami biztosan nagy idegességet okozott a színfalak mögött. De ez nem érződött! Megoldották! Örüljünk ennek!
Én, a magam részéről örülök neki, hogy egy földrészen élek Presser Gáborral, és egy században. És hogy még mindehhez olyan idő és földrajzi közelségben is, hogy végigélvezhettem a tegnapi koncertet - az igazi ajándék az élettől! " - zárta gondolatait.
"Nagyon nagyon régóta imádom Pressert és az LGT-t. Számomra ez volt az első nagy koncert Vele. - kezdte levelét
Gulyás Eszter.
- Pár éve voltam a Vígszínház Házi Színpadán, ott harmincan voltunk, a "szűk baráti társaság", itt harmincezren (bár nem férünk be annyian, ha jól tudom, de mindenesetre sokan), a "nagy csapat". Az elő sor közepén álltunk a barátnőmmel, és embertelenül élveztük. Végigtomboltunk, énekeltünk majdnem három órát. Ezek a bűvös hármasok... Nem zavart, hogy késett, egy koncertbe belefér, sőt csak fokozta az izgalmat, meg egyébként is, ha van mire várni, akkor megéri, és addig is előttünk van még a java, annál később lesz vége."
Hiányzott néhány dal
"Valóban a kicsit szomorkásabb dalokból válogatott, de ez nem volt baj. Néhány dalt hiányoltam: A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indiánt, a Szól a rádiót, és a Miénk ez a cirkuszt. Szerintem ez nem búcsú volt. Miért búcsúzna? Nem öreg még, egyre jobban néz ki, és mindenki imádja! Mért is búcsúzna? Őrületes agya, lelke, fantáziája van, folyamatosan megújul. Szeretettel várjuk a következő nagy bulit, vagy akár egy kisebbet is a Házi Színpadon." - hangsúlyozta olvasónk.
Réka is megírta élményeit nekünk. "Tegnap ott voltam a Presser koncerten, ülőhelyem volt. Azt gondoltam, hogy a 3 órás programot nem bírnám ki a küzdőtéren. Amikor azonban a zúzósabb számokat játszotta a zenekar, kívülállónak éreztem magam, és szívem szerint a színpad elé nyomultam volna, hogy még teljesebb legyen az élmény.
Nagy meglepetés volt, hogy az első dal nem a nagyszínpadon szólalt meg, ahogy azt mindenki várta volna. Elindult egy egyperces visszaszámlálás a vetítővásznon, közben néhány fénycsóva pásztázta végéig a közönséget. Aztán a perc végén egy ponton megállt, a küzdőtér végében, ahol néhány ember lézengett mindössze. " - folytatta.
A szebb jövőt jelentette
"Presser Pici és a Fool Moon együtt álltak a színpadon, és elénekelték a "Csúnya fiúknak is van szíve" dalt. Bámulatos volt, lendületes, imádni való. Főleg hogy a Fool Moon fiúk irtó jóképűek. A dal végére játékot csempészett Pici Bácsi, és megénekeltette a közönséget. Voltak hangok, amiket a nézők nem tudtak már kiénekelni, ekkor az egész Aréna nevetett. Sikerült megalapozni a hangulatot.
Hatalmas tombolós dal volt az "Ezt egy életen át kell játszani", a mai dalokból hol van ez az erő, hol vannak az elgondolkoztató dalszövegek? Meglepő volt, hogy a Fool Moon fiúk közül ketten, Rácz Gergő és Németh Miklós citeráztak az egyik dalban.
Novák Péter szikraként lobbantotta lángra a közönséget,
Rúzsa Magdi megint meggyőzött arról, hogy a tehetségkutató műsoroknak talán van értelme. Őrületes volt a szájharmonikás srác, és
Borlai Gergő a dobok mögött.
Az utolsó felvétel után majdnem elszontyolodtam, hogy nem hallottam a világ legjobb számát, a "Valaki mondja meg" című dalt. Nos, ez volt az első ráadás! Érdemes volt várni, mert majdnem kiszakadt a szívem a helyéről, annyira zúzott a zenekar! Helyesek voltak a "gyerekek", a komoly szövegeket meglágyították a jelenlétükkel, számomra a fiatalságot, a szebb jövőt és frissességet jelentették.
Remélem, lesz még hasonló élményben részem, köszönöm Presser Gábornak és a zenészeknek a fantasztikus estét! " - fejezte be.
" Ott voltam a főpróbán és a koncerten is. Én egyáltalán nem éreztem az elköszönős hangulatot. Inkább meghitt volt, barátságos, lelki - ez Pici Bá’ megszólalásaiból is érződött. A koncert késésének megvolt az oka, nem a közönséget akarták szívatni. Ez gyönyörű zene volt gyerekek! Az is nagyon tetszett, hogy a fiatalság is megmutatta a maga értékeit. Az a’capella olyan bitang jó volt, hogy csak lestem. Én is így akarok énekelni!! Köszönet a csapatnak, ez egy igazán nagyszerű produkció volt! Neveljük együtt a gyerekeinket, és a zenét szerető embereket, fiatalságot! A zene szép, a zene jóóóóó! "- írta Csaba.
Lenyűgözött
Frank Ani így vélekedik az estről: " Ott voltam! A főpróbán! Mindig is szerettem dalait, ezen nőttem fel... 1955-ös születésű vagyok. Egyszóval tehetsége fenomenális, lenyűgőző számomra az a fajta zenei alázat, ami benne él.
Mindent tud a zenecsinálásról, áthangszerelte a "régi dalait", amivel lenyűgözött engem. A lelke kifinomultan értésemre adta, hogy ez egy élet munkájának a gyümölcse, nem felejti el honnan indult, és tudja hová érkezik. Felkarolja a fiatal fantasztikus tehetségeket, tudja, hogy a zenének nincsenek korlátjai. Minden érzőlelkű embernek üzenhet, engem megérintett!"
"Az élet nem diadalmenet, sok küzdéssel és szenvedéssel is jár, és olvasva a hozzászólásokat, csak egy gondolat erejéig hozzátennék én is valamit: csak akkor tudod érzékelni, a fény tündöklését "értékelni", mikor az árnyékos oldalt is megértetted! A viszonyulás mindenhez saját képességeinkben rejlik! A tehetség ajándék, a kitartás az emberi erő forrása. A kettő együtt életmű, életpálya. Mindannyiunknak eljön egyszer a vég, de ki hagy maga után ajándékot az emberiségnek? Sokan vagyunk, akik csak "elmegyünk" igaz hagyaték nélkül." - tette hozzá olvasónk.
[2009.01.27.]
Hírek
