A KFT megmutatta érdemes még a Pecsába járni

Ezúttal sokáig vacilláltam azon, hogy hogyan töltsem el a húsvét pénteket. Egyrészt azt fontolgattam, hogy vajon Jézus keresztre feszítésére emlékezvén menjek-e bulizni egyáltalán, és ha megyek, akkor vajon a Gödörbe menjek-e 30Y-ra, a SYMA-ba jótékonysági fesztiválra, vagy a PECSA-ba KFT-re. Utóbbit választottam és jól tettem.

A böjtről annyit, hogy a büfében csak húsos szendvics volt…És még egy észrevétel, mielőtt az eseményről beszámolok: vettem a büfében egy palackozott üdítőt, majd kimentem sétálni

A plakáton 19 órai kezdés állt, a jegyen 20 órai, szóval sajnos volt elég időm kint), és amikor visszamentem, nem engedték be az üdítőt.
Szervezésből egyes…

De a lényeg, a koncert! Nyolckor igazán kezdetét vette a BULI! A Géniusz együttes volt az előzenekar, nem sokat teketóriáztak, úgy csaptak a húrok közé, hogy csak úgy hömpölygött le az energia a színpadról!

Az előzenekaroknak jut az a rendkívül hálátlan szerep, hogy egy 20-30 perc alatt hangulatot teremtsenek, megmozgassák a tömeget, mindezt úgy, hogy kétharmad hangerőn szólnak a fő produkcióhoz képest, és a fények is szerényebbek. Ezen a koncerten sem volt ez másképp, de a Géniusz úgy átmozgatta, megüvölttette, megtapsoltatta a közönséget, hogy le a kalappal.

Beindult a keménymag

Elől pedig volt egy 150-200 fős „keménymag”, akik nyilván a Géniusz miatt jöttek eleve, mert kívülről tudták a szövegeket. Én magam is meglepődtem rajta, de az „Úgy érzem” című dalt én is kívülről fújtam.

Kamasz koromban volt egy nyári diákmunkám, ahol a Danubius szólt és ott anno állandóan ment ez a szám. A főzenekar közönsége is szemmel láthatóan vevő volt rájuk.

A folyosón sajnos csak KFT CD-t árultak, pedig vettem volna egy Géniuszt. De bemondták, hogy letölthető, úgyhogy miközben e sorokat írom, épp letöltöm!:-)

Mostanában egyre többet látni, hogy itt-ott fellép a Géniusz, (mint elhangzott, jön a 4. lemez is) és mivel nagyon pozitív élményekkel gazdagodtam, fél szemmel figyelem őket majd.

Repkedtek a poénok

Végre-valahára 9 óra magasságában a KFT is neki kezdett. Igazi nagyszínpados produkció volt, bevonuló zenével, profi fényekkel.

Persze a Laárékra jellemző szarkasztikus, fanyar humorból jókora csokrot kaphattunk. Én egészen fiatalon ismertem meg az akkor még „Laár pour Laár” társulatot, és számomra akkor vált erőltetté, amikor a Besenyő családról a 28. bőrt húzták le épp. Hangulatában volt pár ilyen poén most is, de aki rutinos KFT koncert látogató, az tudja, hogy erre számítani lehet.

Nem tudom nem szóvá tenni, hogy annak idején (úgy 14 éve) én Bornai bt koncerteken is gyakran előfordultam, ahol a „Fűre lízni tilos” című, humorbombákkal teleszőtt Bornai-műsor nagyon szórakoztatott anno.

Lényeg a lényeg: a szó jó értelmében véve kattantak, és efelől ezúttal sem hagytak kétséget. Természetesen, mint a nagy KFT bulin, most sem maradhatott el a Bál az Operában, benne a beöltözős opera-jelenettel. Cuki volt a Márton András dobos, mint a „szépséges Mortadella”.

Balatoni nyár és társai

A KFT egész munkásságából kaphattunk ízelítőt: Üzenet a liftből, Bábu vagy, Bál az Operában, Afrika, Balatoni nyár, Éljen a szerelem, és még rengeteg, meglepően sok ismerős dal. És természetesen, lemezbemutató koncert lévén eljátszották az új lemez legjobb dalait.

Mivel volt már egy lemezbemutató koncert korábban is, egy, a KFT számára méltatlan klubban, arról pedig korábban már beszámoltunk e hasábokon, most csupán néhány gondolatom volna az új számokról. Olvastam olyan kritikát róla, ahol nem találtak olyan slágergyanús dalt az új albumon, mint amilyen az „Afrika” vagy a „Balatoni nyár” volt.

Én vitatkoznék ezzel, hiszen a „Ha én szél lehetnék”, de főleg a „Csónakázás a Vérlázi-tavon” majdnem biztosan sláger lesz! Az mindenesetre biztosan állítható (hiszen cáfolja meg, aki tudja ), hogy abban a zeneipari környezetben, amikor a nagy slágerek íródtak és megjelentek, amikor még százezres példányszámot elértek a magyar top zenekarok, biztosan hasonló, maradandó slágerré válna egy ilyen színvonalas szerzemény.

Nem tudom megállni, hogy a hamis vokálokról ne írjak pár gondolatot… na, jó, inkább mégis megállom…

Ami elgondolkodtató a közönséget látva, az az, hogy a KFT vélhetően már nem viszi be azt a létszámot, mint amennyit nem is olyan régen még bevitt. Anno a Budapest Sportcsarnokot is megtöltötte egyszer (egyszer pedig félig), ma már a Petőfi Csarnokot sem sikerült nekik megtölteni. Panaszra semmi ok, sokan voltak azért, de a jeleket, a tendenciát nem lehet nem észre venni.
 
Nem volt gond a hirdetéssel

Szerintem mindenki hallhatott KFT reklámot (az egyik kereskedelmi rádióban egy játék nyereménye volt a jegy, biztos jót tett a produkció megítélésének, hogy a műsorvezető pocskondiázni kezdte az együttest…el is gondolkoztam, hogy a banda mennyit fizetett a rádiónak vajon, hogy így lehúzza őket… ), sok helyen látni a plakátokat, szóval a hirdetéssel nem volt gond. Egyszerűen ennyi van ma a zenekarban.

De valljuk be őszintén, hány olyan magyar zenekar van ma, amelyik ennél több embert mozgat meg és a nyolcvanas években alakultak? Talán az Első Emelet, amely a SYMA Csarnokot szinte megtöltötte.

Nem tudom, milyen volt tegnap a SYMA Csarnokban a jótékonysági buli, és biztos jó lehetett a 30Y is, én viszont nem bántam meg, hogy ide mentem, mert mindkét zenekar jó volt.

- heszti - 

[2009.04.11.]