- Egyik leghűségesebb barátom, munkatársam, oly sok szép esztendő tanúja, Balázs Dávid határozott úgy, hogy nem úszik tovább velünk az Élet mocskos vizében. 25 évet töltött közöttünk. - kezdte bejegyzését blogjába.
- Gyermekkora óta ismerem, s talán nem túlzok, ha azt írom: kicsit a nevelt fiam is volt. Csodálatos közös munkák fűztek össze bennünket: ő szervezte mindannyiunk örömére a balatonkenesei koncerteket nyaranként, és egymaga hozta létre a Bach-temetőkoncerteket:
- Imádta a Kerepesi temetőt, s ha lehetett, mindég ott találkoztunk, egy 16 évesen meghalt fiú, Liberát sírjánál. Nekem szóló leveleit, üzeneteit az utolsó percig így írta alá: Liberát.
Most bujkálok a világ elől, mert ha ezekben a napokban nagyon figyelek önmagamra, talán sikerül minden kis mozdulatát, gesztusát úgy beleégetni emlékezetem egyre inkább kopó winchesterébe, hogy megmaradjon legalábbis emlékezetem végezetéig. - folytatta az orgonaművész
Gondoljatok hát rá, még ha nem ismertétek is őt, és szeressétek azokat az élőket, akik mindég, minden körülmények között lojálisak voltak hozzátok. Mint ő énhozzám.