Tarolt az Old Boys a Művészetek Palotájában

Úgy tűnik, hogy a tartalmas kikapcsolódás reménye manapság, küzdelmes hétköznapjaink kézzel fogható valósága ellenére is meg tudja mozgatni az embereket. Ugyanis a harmincadik jubileumát ülő Old Boys ünnepi koncertjére hetekkel az előadás kezdete előtt elkelt minden jegy. A Művészetek Palotájában megrendezett háromórás monstre találkozón pedig egy csapásra kiderült, hogy a közönségnek nem kellett csalódnia.

Több szempontból is rendhagyónak bizonyult az Old Boys nagyszabású harmincas bulija. Ami egyáltalán nem baj, hiszen ünnep van. Így az sem baj, hogy az időtlen idők óta, a Tell Vilmos átdolgozással kezdő társulat egy új Nyitánnyal köszönt be, miközben a „Főnök”, Szidor László beszél a kezdetekről. Az indulásról, mikor az angolszász stílust, a beatet tűzik zászlajukra, hogy aztán a hatosfogat a későbbiekben fúvósokkal bővülvén, az ötvenes-hatvanas évek bulizós rock and rollját is bepaszírozza repertoárjába.
 
Mindez persze bőven illusztrálva a korszak meghatározó darabjaival, hiszen a zenéé a főszerep. És ha már fúvósok, hadd szóljon a blues és a soul, miközben nem feledkeznek meg a gitáralapú muzsikáról, így a countryról, vagy az instrumentális Shadows fülbemászó melódiáiról sem. Az ünnepi alkalomra való tekintettel (bár kissé szokatlan egy vérbeli bulizenekartól) ezúttal a székhez szögezve, tétlenségre kárhoztatva kell figyelni a színpadot, legfeljebb a kezek-lábak járnak ritmusra.

Még akkor is, ha a repertoár a fajsúlyosabb darabokból áll össze, és nem biztos, hogy éppen táncolható. Változatosságra nem lehet panasz, a precízen leosztott (ének)szerepek olajozott gépezetként működnek. Az est folyamán vissza-visszatérő Beatlest, a gitáros Vadász „Kutyu” Ferenc, „Saláta” Szabó András és Szidor hármasa idézi fel. Jobbágy Dezsőtől, aki amúgy Bardóczy Gyula mellett „főállásban” az egyik dobos posztját tölti be, ezúttal elől, B.B King nagyszerű rhythm & blues tételét hallhatjuk. Ahhoz képest, hogy Dedy „csak” kiránduló az énekmikrofon mögött, hátborzongató empátiával közvetíti a darabot.

Nincs hiány énekesekben

Énekesekben nincs hiány az Old Boysban: Szabó György „Balázs” torkából érces-karcosan, tisztán törnek elő hangok. Ő és az egyetlen hölgytag, Nádai Bea frontharcosok felváltva hozzák a nemzetközi zenetörténelem három évtizedes gyöngyszemeit. Bill Haley klasszikus r & r-ja, a Creedence Clearwater Revival örökbecsű country- blues-rockja, vagy éppen Joe Cocker whisky áztatta orgánumán megszólaló blues-ballada, szépen megfér a Bea által elővezetett Brenda Lee, vagy Carlene Carter darabbal. Hogy a stíluskavalkád folytatódjon: az Old Boystól szokatlanul, de keményen odavág egy r & b - és egy hard-rock– himnusz a hatvanas évek végéről: All Right Now és Born To Be Wild.

A második rész olyasmit hoz el a MŰPA falai közé, ami ritka és egyben felemelő élményt nyújt. A színpad túlnyomó része megtelik a MÁV Szimfonikusok vonós és fúvós hadseregével. Zenei aláfestésük, tökéletes szimbiózisban áll az Old Boys négytagú fúvósszekciójával (is). Méltón a hely szelleméhez – és persze a szimfonikusokat kihasználandó -, a repertoár is nagy ívű, monumentális dallamokból áll össze.  Nádai Bea képességeit (aki eddig nem ismerte volna) már a műsor első felében megcsodálhattuk, de az igazi kibontakozásra most nyílik lehetősége.

Teljesen mindegy, hogy Olivia Newton John, Dusty Springfield, vagy az Everybody Hurts c. gyönyörű REM átdolgozás kerül sorra, kristálytiszta, helyenként karcos orgánuma meggyőző erővel, dinamikával és biztonsággal szólal meg. A kiteljesedést az elhunyt Fülöp Ervin emlékére, hárfa és zongorakísérettel előadott Ave Maria magasztos opusza hozza el. Előtte az unplugged blokkban, akusztikus hangszerekkel kísért világslágerek jönnek sorban, a megújulás jegyében, ahol a többiek közé, a régi barát és zenésztárs, Kelemen András is felül a magasított székre.
Segített a MÁV

A zenekarvezető jobb híján „produkciók”-ként aposztrofálja felkonfjában a következő blokkot, amiben egy 1967-es, még ma is mellbevágó kompozíció kap helyet, a Nights in White Satin, vagyis Éjszakák fehér selyemben. Feltehetőleg, így, vonós-fúvós nagyzenekarral közösen még a Moody Blues sem sűrűn nyomhatta a nótát. Ezzel úgy tűnik, a hangulat már nem fokozható – de tévedünk. Gyors ugrás vissza a gyökerekhez, hogy a Szentek tempós rock and rolljával, Wilson Pickett Ezer tánc országával, majd a ráadásban a Beatles örökzöld Hey Jude-dal történjen meg a búcsú.

Ám a teltházas közönség ütemes vastapsa visszaparancsolja a tizenkét muzsikust, hogy a MÁV-osok hathatós közreműködésével egy szintén ritka, de annál ütősebb darabbal tegyék még emlékezetesebbé ezt az estét. A számos feldolgozást megért, itt és most az Electric Light Orchestra verziójában elővezetett Roll Over Beethoven pörgős r & r-ja teszi fel végül a műre a koronát.

Tényleg szép volt Öreg Fiúk!

A csapat vezetőjével a koncert előtt készítettünk interjút. Ajánljuk! Harminc éves a Hungária egykori előzenekara - Interjú az Old Boys zenekarvezetőjével

- Hegedűs István -

[2009.05.23.]