A látvány és a hang elválaszthatatlan - Cinematour3

Immáron harmadik alkalommal rendezték meg a Cinematour elnevezésű, moziban üldögélős, vetítős, koncertezős bulit. Helyszín: Toldi Mozi, fellépők: Planet 55, Cadik, Realistic Crew, Akkezdet. Vélemény: ide ezentúl mindig.

A Cinematour egy remek kezdeményezés, melynek a koncepciója, hogy összehozzák a különböző művészeti ágakat, a filmet, a zenét, a filmzenét, a videoművészetet, a dj- és vj-kultúrát egy eseményen.

Ennek jegyében a rendezvény filmvetítésekkel kezdődött. Két órán keresztül olyan kisfilmeket mutattak be, melyek valamilyen szinten köthetőek a szervezőkhöz vagy a fellépőkhöz. Sajnos csak az utolsó két filmet kaptuk el, de nyomasztó hangulatból ennyi is elég volt.

Ülve mulat a magyar

Egy moziban persze eléggé korlátozottan lehet csak táncolni, de rendszerint az itt fellépő előadók kevésbé a tánczenére koncertrálnak.

Kezdésnek egyből egy meglepően jó csapat mutatkozott be. A Planet 55 tagjai 2007 környékén kezdetk el együtt zenélni, akkor még a Jazzszerű zenekarban. A jelenlegi felállás kialakulása (és ezzel a Planet 55 indulása) 2008 augusztusára tehető, és valamikor a múlt év végén, az idei év elején el is készültek első lemezükkel, amely a Smokesigns címet kapta. Az album ingyensen letölthető, mindenképpen érdemes megszerezni: korrekt, jazzes-triphopos-funkys muzsika, Polnauer Flóra (Beat Dis, Zuboly) gyönyörűszép hangjával megtámogatva.

Kb. egy órában be is mutatták lemezük anyagát, tipikusan fotelben ülős zene, teljesen a helyén volt minden, A triphopos zenék mondjuk jobban bejöttek, ott azért húzott a cucc rendesen. Mr. Error és Tsa. vizuáljával körítve pedig kifejezetten kellemes volt az összkép. Még tudtam volna hallgatni.

A Planetet Dj Cadik szettje követte: a pultot kitolták a színpad szélére, így nagytotálban lehetett élvezni a vetítést. A szett alatt azon gondolkodtam, hogy vajon a világ egyik legnagyobb élménye lehet-e bepapírozva nézni ezt, vagy éppen a legrosszabb. A szintetikus drogok használatában (feltehetően) jártasabb ismerős felvilágosított, hogy inkább az utóbbi. Én is erre tippeltem volna, ugyanis Cadik durva ütemeit megfelelően durva képsorokkal támogatta meg a Kiégő Izzók VJ-csapata. Kicsit nyomasztó volt, de gondolom ez lehetett a koncepció.

Az árnyékának játszó gitáros

A basszusgitározást valahol mindig is kissé befele fordulós dolognak képzeltem el, és hogy ez mennyire így lehet, azt mi sem illusztrálja jobban, mint az RC-basszeros Chabz, aki a koncert elejétől a végéig a közönségnek háttal, a vászon fele fordulva, lényegében a saját árnyékának játszott. Kicsit furcsa ez a közönség szemszögéből, de nincs ezzel igazából baj.

A Realistic Crew mostanság szerintem az egyik (ha nem a) legfontosabb elektronikus zenei formáció. Első anyaguk a nehezen emészthető, absztrakt, mondjuk így "okos elektronika" jegyében született. Megannyi dolog szól mellettük, nem részletezném, tessék hallgatni!

A mostani RC koncert több szempontból is érdekesnek ígérkezett: egyrészt legutoljára a Szigeten, a napfényes MR2 színpadon, kora délután láttam őket élőben, az a helyszín pedig ennél a fajta zenélnél egyszerűen gyalázat, most viszont megfelelő környezetbe helyezték magukat. Másrészt új énekesnővel léptek fel, ugyanis Berger Dalma a sok elfoglaltsága miatt nem tudta tovább ellátni az énekesnői posztot, helyett jött Judie Jay. Harmadrészt pedig a nyáron megjelenő második albumuk anyagát mutatták be. Ez pont elég volt, hogy kis izgalommal üljünk be a moziba.

A Toldi mozinál (meg úgy általánosan egy mozinál) tökéletesebb helyszín nem létezik ennek a zenének a befogadásához és a lehető legjobb hatásfokú élvezetéhez. A zene és a látvány itt igazán egybeforrt, a Realsitic Crew így tudott kiteljesedni. Egyébként sem az a tipikus tánczene, szóval a mozgás hiánya nem jelenthet gondot, egy kényelmes székből is lehet bólogatni, meg lábdobolni, ha azt a zene megköveteli. Néhol megkövetelte.

Berger Dalma valahogy nagyon illett a csapathoz, az ő hiányát előzetesen nem túl pozitívan ítéltem meg, főleg hogy Judie Jay-nek teljesen más az orgánuma és valahogy úgy gondoltam, nem a legjobb választás. Utólag persze nagy hülyeség volt ez a részemről.

A fellépés alatt egy másodpercre sem hiányzott Dalma (bocs), Judie tökéletesen hozta, amit elvártak (elvártunk) tőle és ez nem csak az új számokra volt igaz (amiket ugye még nem nagyon hallhatott a közönség, tehát nem lehet tudni, mit kell elvárni), hanem a régebbi zenékre is. Jó választás volt Judie, én meg szánom-bánom az előítéleteket....

Az új számokról csak annyit még, hogy az ígéreteknek megfelelően dalszerűbbek, táncolhatóbbak (még a d'n'b-t is érintettük), húzósabbak, könnyebben befogadhatóak, persze ettől még nem fogja tolni őket a Danubius (haha), meg a Viván se nagyon hiszem hogy feltűnnek, de egyáltalán nem baj ez. Sőt!

Ezek után persze még jobban várjuk a Freedom Eats The Soul című anyagot, tessék végre kiadni!

Éljen a Nyugat, éljen Babits!

Az esti koncerteket Saiid és Újonc, vagyis az Akkezdet zárta (micsoda feszültséggel teli ellentét, akkezdet zár - mindegy). Ez is több szempontból érdekes fellépésnek bizonyult, mivel reménykedni lehetett új számokban és végre egy igazi zenekar rakta a szövegelés alá a zenét. Volt némi freestyle, egy kis impovizálás az RC részéről, kívánságműsor, régi számok új alappal, új számok mégújabb alappal és egy kis slam poetry-s verselés a végére, felkapcsolt lámpáknál.

Az előtérben pedig már a lemezjátszók várták, hogy Bootsie és Ozon pakolja rájuk kedvenc lemezeit. De ekkor már hazafelé sétáltunk, a fejemben pedig az ment, hogy "a lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus".

-M-
 

[2009.05.26.]