Gyere pogózni Magashegyire! - Pannónia Fesztivál harmadik nap
A Pannónia Fesztivál harmadik napjával elkezdődött a rendezvény azon része, amikor nem csak rockkoncertre lehet menni. A hideget már kezdjük megszokni, és felfedeztük a rossz időjárás előnyeit is: a sör hideg, a pálinka pedig jólesik.
Amikor kiértünk, éppen a Hobo Blues Band játszott egy kifejezetten nagy tömeg előtt, ebben a pillanatban lehetett igazán átérezni egy rockfesztivál hangulatát: a színpadról szól a rock és a blues, a nézőtér elég nagy részben megtelt, jobbról hagymás hús illata terjeng és keveredik a csapolt sör illatával (vagy szagával, nézőpont kérdése), balról pánkok tarhálnak kaját, cigit vagy piát.
A hideg ellen gyorsan bevertünk egy pálinkát, szigorúan egészségügyi okokból, mellé pedig kell a hideg, keserű ellentét, szóval ahogy kiálltunk a pálinkázós sorból, beálltunk egy másikba, ahol sörhöz lehet jutni. A WAN2 sátor programjában ilyenkörül van egy néhány órás lyuk, amikor csak lézengenek az emberek, így beültünk a sarokba fogyasztani, és kitalálni hogy akkor ma mi legyen.
Gyors tanakodás után megegyeztünk, hogy megnézzük a Roadot - az biztos valami olyasmi lehet, mint a Depresszió, csak kevésbé béna névvel. A csapat valami zongorás intróval kezdett, sejtelmes zene, sejtelmes fények. Aztán berobbantak és elég jól hozták a Tankcsapdát, lehet, hogy lassan kezdem megszokni a rock'n'roll-t, de a Tankcsapda-Auróra-Depresszió hármas után talán a Road zenéje tetszett a legjobban. Az meg egyenesen király volt, ahogy átdolgozták a KFT Afrikáját.
A gitáros srác haja megér külön egy kis elmélkedést: vajon a tarkopasz fejen hogy oldja meg, hogy csak 2 (vagy talán 4) hajszálvékony tincs meredjen az ég felé, de kb. olyan masszívan, hogy akár gyümölcsöket lehetne ráhúzni? Drótot fonnak bele? Vagy a világ legdurvább zseléjét használja? Vagy egyszerűen paróka? :)
|
Road - galéria |
A Road végeztével aznapra mi is abbahagytuk a rockkoncertek látogatását, ugyanis az egyik kedvencem, a Magashegyi Underground lépett fel a nagyszínpaddal szemben. A Kaukázus zenekar popos alteregójáról van szó, Bocskor Bíborka énekesnő vezényletével. Aki tavaly akár csak egy órát is hallgatta a Petőfi Rádiót, az tutira tudja, hogy kikről van szó: a Szeplős váll és az Anglia című számaikat szanaszéjjel játszotta a csatorna anno.
Azóta majdnem feloszlottak, de aztán idén tavaszra mégiscsak újból nekikezdtek a koncertezésnek, no meg a dalgyártásnak, hiszen sok számot nem lehet hallani az együttestől. Lemezük még nincs (bár ígérnek egy ingyenes anyagot, ami hamarosan elkészül, vagy már kész is van), a Myspace-ről lehet még 1-2 újabb szerzeményt meghallgatni. Ennyi, szóval a Magashegyi-koncertre várakozók vagy a már ismert 2 slágerük miatt jöttek (ránézésre ők voltak többségben), vagy az új számokra voltak kíváncsiak (mint én), vagy esetleg csak odetévedtek (ők lehettek a tarajos-szegecses arcok).
Talán ez a Magashegyi első fesztiválos koncertje, és annak ellenére, hogy lényegében nincs is lemezük és nem is túl ismertek, nem panaszkodhattak: meglepően sokan várták a kezdést. És ez a tömeg akkor sem kezdett higulni, mikor a 30Y elkezdte koncertjét a nagyszínpadon, a Vad Fruttik meg valahol máshol.
És ha azt mondom, hogy a Magashegyi koncertjén lényegében pogóztak az emberek, az mennyire hihető? A Szeplős váll eredeti verzióját hallgatva semennyire, mégis ez történt! A koncert elejétől a végéig húzós volt, a számoknak elég pörgős alapot adtak, a zenészek teljes erőbedobással nyomták, Bíborka pedig végig mosolygott és táncolt. A közönség pedig teljesen jól szórakozott, megállás nélkül ment az ugrálás, a nyakba mászás, lökdösődés, sörrel leöntögetés és a cigivel kiégetés. Hát nem erre számítottam, a Magashegyit inkább kávéházi zenekarnak gondoltam, de most bebizonyították, hogy teljesen mást is tudnak: igazi fesztiválos, megőrülős, teli torokból éneklős koncertjük után magamon is az öröm jeleit kezdtem felfedezni....
|
Magashegyi Underground - galéria |
Az est legnagyobb buliját pedig feltehetően az Irie Maffia tudhatta magáénak. Már fél órával a kezdés előtt hatalmas tömeg várakozott a csapatra, ha később megyünk, valószínűleg be sem fértünk volna.
Busáék hozták is a formájukat, azt tudom mondani, hogy nem volt rossz, de volt már jobb is. És még valami: az az idióta, aki egy sörpad közepén áll (többed magával) és ugrál, az ne lepődjön meg, ha egyszercsak szétnyílik alatta az egész és jön a hátas. Én a szélére álltam fel 1-2 kép erejéig, de magbántam.
|
Irie Maffia - galéria |
A Baszd fel a kéket! után jöttem ki, és még az oldalt nyitott sátortól 10-15 méterre is tömeg volt. Ellenben Moogon (ahova még átnéztem), ahol a Nagyszínpad előtti téren - legyünk jóindulatúak - egy nagyobb maréknyi ember élte át az indie életérzést (már ha van ilyen). Marha hideg volt, marha kevesen voltak és marha szarul is szólt a Moog. Mindenféle minősítés nélkül mondom, ez bukta volt fiúk!
Lehet, hogy jobban megérte volna az Irie-t nagyszínpadra tenni, és a Moogot a sátorba. Amerikai karrier ide vagy oda.
Ajánljuk! Haverok, buli, Edda - a Pannónia Fesztivál második napja
-M-
[2009.05.31.]