Fesztivál nemcsak altereknek - képes beszámoló a Fishing on Orfűről

A Lovasi András nevével fémjelzett Fishing on Orfű elnevezésű fesztivál az egyik legcsaládiasabb és legbarátságosabb rendezvény, ahol eddig jártam. A szervezés korrekt, a helyszín festői, az árak nem szálltak el és a zenei felhozatalra sem lehetett panasz.

Annak ellenére, hogy az elmúlt néhány évben már nem igazán lehet rávenni arra, hogy egy fesztiválon sátrazzak, azt hiszem jövőre mégiscsak előszedem a régi szigetes sátrat, összeszedem a baráti társaságot és lerángatok mindenkit Orfűre. Mert a nyári fesztiválok közül eddig ez tűnik az egyik legjobb választásnak, igazából - a szombati esőn kívül - semmi negatívumot nem tapasztaltunk az ottartózkodásunk alatt.

Orfűre Pécs felől egy hangulatos, szerpentines út vezet, majd a völgybe leereszkedve egy pillanat alatt bele lehet szeretni a piciny, 500 fős településbe. Érthető, hogy miért költöznek ide rocksztárok, én sem gondolkodnék sokat azon, hogy ideköltözzek-e.... És persze nem a fesztivál miatt.

A rendezvénynek otthont adó Panoráma Kemping egy domboldalon terül el, egészen komoly szintkülönbséget kell itt legyőznie a fesztiválozónak, ami már józanul is kihívás, kissé ittasan pedig már lehetetlennek tűnő feladat. A két nagyszínpad a domb fele nézett, amit én rendkívül szeretek, mivel így a hátsó sorokból (vagy akár sörpadról nézve) is élvezhetőek a koncertek. Persze skára táncolni egy lejtőn, hogy is mondjam... kb. lehetetlennek tűnik, de ettől függetlenül a PASO koncerten is ment rendesen a helybenjárás.

Az első napon tökéletes fesztiválidőnek örülhettünk, és még kimondott tömeg sem volt, mindent könnyen be lehetett járni, a sörért nem kellett sokat sorbanállni, másnapra azonban kezdett megtelni a kemping, de még így sem volt zavaró a sok ember. A sátrakat sem összevissza verték le, minden hely fel volt parcellázva így mindenki a saját kis területére pakolhatott.

A szemlátomást kevés mobilvécét ellensúlyozták a kemping vizesblokkjai, fürdéshez pedig alternatíva a néhány száz méterre elterülő tó, amelyet a szervezők minden évben megpróbálnak átugrani; a mutatványt idén nehezítette a tó szörnye, amit Lovasiék - ha jól tudom - ki is fogtak.

A szigetes szervezetek utcájához hasonlóan itt is helyet kapott egy két teljesen fölösleges kis sátor, mint a sportfogadás és a póker. Nem tudom, hogy volt-e arra példa, hogy valaki két koncert között még gyorsan fogadjon a kedvenc csapatára, de valahogy ez számomra elképzelhetetlen, mint ahogy az ittas pókerezés sem lehet a legjobb dolog, ami valakinek egy fesztiválon az eszébe juthat.
 
A karaokés helyszínt is nagyívben kerültük, szerintem ezt a fajta szórakozást csak az élvezi, aki éppen "énekel". Már régóta el szerettem volna kapni néhány standupos arcot, ez itt most végre sikerült, mivel nem állták körül a sátrat annyian, hogy már hallani se lehessen semmit.

A fellépő zenekarok nagyjából ugyanazok, akik a legtöbb fesztiválon megfordulnak, nem sorolom, de a Quimby-tagok lényegében minden nap színpadon voltak, valamilyen formációval, nem is beszélve Lovasiról, aki szintén naponta fellépett valahol (Kispál, Kiscsillag, Csík). És persze arányaiban elég sok volt a pécsi illetőségű zenekar és előadó.

Külön megemlíteném még a biztonsági személyzetet: a kedves, segítőkész, nem tőmondatokban beszélő szekusokra egy rossz szót sem lehet mondani, feltehetően nem is volt sok dolguk a fiatalokkal. Ez mindenképpen jó pont.

Az első nap Megnéztük Péterfy Borit és bandáját és annak ellenére, hogy már ezerszer láttuk, még mindig le tudnak kötni. Készülget az új lemez, hiszen a mostani repertoár jelentős részét új számok alkották (volt köztük jó és kevésbé jó) és nyomtak olyat is, amit még soha sehol. Mivel a két nagyszínpad közel volt egymáshoz és próbálták úgy szervezni, hogy az ezeken tartott koncertek ne legyenek takarásban, nagy volt a jövés-menés a két helyszín között (ezt este nehezítette a közvilágítás hiánya).

A PASO-t már egy ideje kerüljük, mert egy időben belőlük is kezdett már sok lenni, és annak ellenére, hogy most sem akartunk elmenni rá, valahogy mégiscsak ott kötöttünk ki. KRSA-ék után még megvártuk a Kistehenet, mert nem tudtuk eldönteni, hogy láttuk-e már őket élőben, vagy sem.

Mivel nem vagyok egy tipikus alter figura, erősen a második napra gyúrtam, amikor is az egyik színpad teljes egészében a hiphopnak volt szentelve. A pécsi szálat a nemrég egy egész jó albummal jelentkező Halott Pénz, a Bauchklang-bulikon mindig feltűnő Dózi és a Punnany Massif vitte, róluk csak annyit, hogy szintén nem rossz és olyanokat mondanak, hogy punán innen és punán túl....

Halott Pénz barátunkról még annyit, hogy nekem valamiért rendkívül szinpatikus a zenéje, és bár csak 20-25 percet nyomtak, de még így is kisujjból lenyomják az egész Gangxsta-életművet, káromkodás és műgengszterkedés nélkül. Dóziék produkciója annyira nem fogott meg és a Punnany Massif is jobban tetszett lemezen. De természetesen a fővárosi hiphop előadók is képviseltették magukat, úgy mint a Ludditák, a Bankos-Norba páros, az NKS, és az Akkezdet Phiai.

A sorból legjobban a Belga lógott ki (nemhiphop zenekar lévén), ők minden koncerten kitalálnak valami hülyeséget: tavaly PEN-en valami villogó szarral a szájukban jöttek be, Pannónián lézer-effektpisztolyoztak, Orfűn pedig kollektíve hotdogot ettek a színpadon.

A Kriminalbeats csapata elakadt valahol az autópályán, ezért borult kicsit a műsor, így az est főműsorszáma (legalábbis nekem), az Akkezdet csak háromnegyed kettő körül lépett fel. Persze eddigre már olyan mennyiségű sör fogyott el, hogy nem igazán tudom megmondani, hogy nyomtak-e új zenéket a Zenebuddhizmus mellett, de a fellépés előtt Saiid megnyugtatott, hogy ősszel, legkésőbb télen már tutira meglesz az új (dupla) lemez.

Szombatra hűlt az idő vagy 15 fokot és egész nap szakadt az eső, így az utolsó napra már nem mentünk ki, jövőre azonban egészen biztos, hogy ez az Orfű alterfeszt felkerül a nyári programok mellé.

Még több galériáért erre!

-M-

[2009.06.25.]