Bobár Zoltán: "Nekem a Napra jelenti az elsőt"

A Napra zenekar harmonikása. Hétköznaponként Vácott zenetanár. Keddenként a Pótkulcsban klubzenész. Bobár Zoltán ’Boby’ magáról és a táncházas életről vall.

- Hogyan találkoztál a népzenével, a táncház mozgalommal?
- Hat éves koromban találkoztam a népzenével, mint ifjú néptáncos, általános iskolában ugyanis balett-néptánc-szolfézs tagozatra jártam. A balettet tizenkét éves koromban elhagytam… De ugyanebben az évben elkezdtem járni az Óbudai Népzenei Iskolába muzsikálni, három húros brácsán, Lányi Gyurihoz. Örökké hálás leszek Kis László énektanáromnak, aki tudtomon kívül íratott be zenét tanulni.

- Hogyan kezdődött a harmonika iránti szereteted?
- Tizenhat éves koromban kaptam egy kazettát a már említett Lányi Gyuritól, a címe: Juhmérés Mérában 2. Mikor ezt meghallgattam, ott, a székemen ülve eldöntöttem, hogy harmonikázni szeretnék. Két hónap múlva meg is vettem az első harmonikámat.

- Sok bandában megfordultál már életed során. Mesélj a zenekaraidról!
- Első zenekarom a zeneiskolában alakult, ebből lett később a Csikó zenekar, Soós Csabival, Márton Zsolttal, Bognár Andrissal és velem. Aztán ’97-ben megalapítottuk a Berkót, Soós Csabival, Bognár Andrissal és Éri Marcival, majd pedig 2008-ban létrejött a Rekontra zenekar.

- Autentikus vonalon milyen más zenekarokban működsz közre?
- Nagyon sok lemezen zenélhettem együtt nagyon sok jó muzsikussal! Büszke vagyok például, hogy a Csík zenekar, Senki nem ért semmit című lemezén játszhattam, de Szalonna és bandája vagy a 12 banda lemezén is közreműködöm. Ezen kívül Kingával (szerk. Krámli Kinga), aki különben is szerves része az életemnek, a Fondor zenekar tagjaként részt vettünk a Nótás Szilágy című lemezen.

- Világzenészként pedig oszlopos tagja vagy például a Naprának.
- Igen, 2004-ben egy forgatáson találkoztam Both Mikivel, ahol én éppen bőgősként voltam jelen. Sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy én harmonikázom is. Ekkor kezdődött minden… Játszom még a MaToCsáv-ban is, Makó Petivel, Tóth Józsival, Csávás Attilával, Molnár Petivel, Balogh Kálmánnal vagy Szabó Danival, mikor ki ér rá.

- Ezek közt bizonyára van egy zenekar, amelyik mindennél fontosabb számodra.
- Igen, és ez a Napra.

- De hogyan tudod megoldani a többi zenekarral való munkát? Hogyan tudod ezeket összeegyeztetni?
- Jó időbeosztással! Ha valamelyik zenekarba beléptem, mindig előre szóltam, hogy nekem a Napra jelenti az elsőt. Ha valamelyik fellépés ütné a Napra koncertjét, akkor nem kérdés, melyiket választom. A következetesség nagyon fontos.

- Kicsit beszéljünk a táncház mozgalomról. Hogyan látod a táncházas életet itt Pesten? Milyen jövőt jósolsz „nekünk”?
- A táncház mozgalom most épp nagyon felívelő ágban van. Pár évvel ezelőtt azonban, mikor például elkezdtünk keddenként a Pótkulcs nevű klubban zenélni, a táncházas élet épp mélyponton volt. Sorra szűntek meg a kubbok, míg manapság minden nap lehet valahova menni „táncházalni”. Folytonos hullámzásban van az érdeklődés a népzene iránt. De igény az mindig lesz.

- Szintén új fejlemény, hogy már nem csak szűk közeg keresi ezt a fajta szórakozást, hanem egyre szélesebb közönség. Ennek milyen hatását tapasztalod?
- Úgy képzelem, hogy a táncház mozgalomnak van, és lesz is egy törzse, egy egyenes törzse, melyből azonban sok kisebb gyökér ágazik szét. A mai napig léteznek hagyományos táncházak, például az Aranytízben, ahol van tánctanítás, énektanítás, és ahol tánc alá muzsikálnak a zenészek. Mára viszont létrejött az úgynevezett klubzenélés is, hisz például a Pótkulcsban a Rekontrával sokszor nem autentikusan játszunk, nem a táncosok alá zenélünk, hanem „klubzenélünk”. Viszont ha valaki elénk áll, táncolni szeretne, és kér valamit, hogy húzzuk el, akkor váltunk, és újra hagyományosan szólal meg a zene. Ez egyfajta „underground” klubbozás, de ez is a táncház mozgalom része.

- Válság, gazdasági krízis, megszorítások – a népzenészek helyzete is nehezebbé vált? Kevesebb fellépésetek van, mint mondjuk tavaly?
- Érezhetően kevesebb. Vannak fesztiválok, amik egyszerűen elmaradnak. Vagy visszamondják a felkérést. Ha mégis meghívnak minket, kevesebb pénzért. De az emberek mindig is szerettek és fognak is mulatni, szóval nem aggódom.

- Mi mindent csinálsz, mikor nem koncertezel, nem szervezkedsz?
- Gyakorlok. Próbákra járok. A Naprával heti kettő, néha heti három alkalommal is. Ezen kívül tanítok Vácon a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában, amit nagyon szeretek.

- Melyik tanítványodat emelnéd ki, a többi szintén nagyon ügyes növendék mellett?
- Egyik legkedvesebb tanítványom Kádár Ignác ’Náci’. Örülni fog, hogy megemlítem… Őt sokan ismerik táncos körökben, és egyre többen zenész körökben is.

- Tudom, hogy több lemezt is tervezel, terveztek a jövőben. Mi mindent lehet ezekről tudni?
- A Rekontra zenekarral egyelőre csak gondolat szintjén foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Annyit elárulhatok, hogy a már említett ’klubbozós’ hangulatot akarjuk majd visszaadni a cd-n is. A Naprával pedig szeptemberre készülünk új anyaggal. Ebben ugyanúgy a népzenei, a rock’n’roll és az alternatív vonal is megjelenik majd. Szóval ami belülről, belőlünk jön.

- Az internetes letöltések árnyékában pedig nem is olyan könnyű a lemezt eladni…
- Tényleg nem. Ma már elegendő ezer világzenei cd-t eladni, hogy az aranylemezzé válhasson. Régen több tízezer, akár százezer eladás kellett ugyanehhez… Ezért mindenkinek azt üzenem, hogyha valóban szeretnek egy együttest, akkor tiszteljék meg azzal, hogy rászánják azt a két-háromezer forintot, és nem letöltik a számaikat. Már csak azért is, mert ha egy lemez ára nem jön vissza a kiadónak, akkor a következő cd kiadása is veszélybe kerülhet.

-Asztalos Emese/nepzene.hu-

[2009.07.03.]