Nat King Cole újra a mikrofon mögött

Nathaniel Adams Coles, azaz Nat „King” Cole az 1940-50-es években volt pályája csúcsán. Az amerikai jazzmuzsikus, énekes és zongorista ekkor jutott fel a slágerlisták csúcsára, és eztán számai több ízben is az élen jártak.

A Re:Generations érdekessége, hogy Cole legjobb tizenhárom felvételét válogatja össze más és más stílusban tálalva azt. Az így létrejött kulturális kavalkádban tehát sokféle stílus képviselteti magát a hip-hop-tól egészen a latinos dallamvilágig, mindezt kellemes jazz légkörbe vonva Cole múltat idéző hangjával.

Cole születése után 90 évvel a hatás még mindig lenyűgöző, a hangulat mindenkit képes magával ragadni, aki egy kicsit is nyitott a jazz-zel átitatott ütemekre. Néha olyan érzésem volt, mintha egy korabeli fekete-fehér filmet néznék, amelyet aláfest egy-egy ilyen muzsika. Nem kell azonban megijedni, a hangzás nem lesz olyan egysíkú és a minőségre sem lehet panasz, a lemez ugyanis kihasználja a mai technológiát, a vokalisták kristálytiszták, Cole hangja olyan, mint régen volt, ám mégis jó minőségű.
 
Az összkép nagyon kellemes, kiegyensúlyozott. A válogatás első és utolsó számai egyfajta keretbe vonják a lemezt, ezek emlékeztetnek leginkább a jazzre, ahhoz állnak legközelebb. A kezdés nagyon jól eltalált, az ütem könnyen bevon minket az album forgatagába. A zongoratémák és a vokalisták sem maradhatnak el, ennek köszönhetően a Straighten Up And Fly Right és a Day In – Day Out dalok közben mintha egy klubban ücsörögnénk egy hűsítő Los Angeles koktélt szürcsölve, a színpadon pedig Cole zenélne. A bárzenei hangulat garantált.

Az album színességét jelzi például a The Game Of Love című nóta Nas közreműködésével, vagy a pörgős, gyors ritmusú Hit That Jive, Jack című dal, amely Souldiggaz és Izza Kizza közreműködésének gyümölcse. A Jive elnevezésű latin-amerikai tánc, amelyre a dal is utal, hihetetlenül temperamentumos, lendületes, magával ragadó és életvidám; pont úgy, ahogy Cole dala is.

A változatosság gyönyörködtet, ahogy mondani szokás. Ezen az albumon meglepetésekből nincs hiány. Még alig ültünk le a jive parádét követően, máris újabb stílusjegyeket fedezhetünk fel a Damian „Jr.Gong” Marley és Stephen Marley párostól, akik ügyesen zenélnek.
 
Nem hiába, hiszen a vérükben van a reggae. A stílusrepertoár közel sem ért még véget, hiszen lesz még egy Bittersweet által prezentált dal is, More And More Of Your Amor címmel. Ez a páros előszeretettel keveri a trip-hop jegyeket a bossa nova-val és a jazz-zel. Aztán ott van még az El Choclo című újabb meglepetés. Ez a dal talán az egyik legprogresszívebb dal a lemezen, hiszen az eddig hallottaknál is furcsább módon házasítja a különféle műfajokat. A Brazilian Girls kísérletezős, impressziókra építő darabját Just Blaze hip-hop-os scratchelős remeke követi, szóval bármit mondhatunk, de azt nem, hogy egysíkú lenne a lemez.

Nagyon jól sikerült albumról van szó; King Cole öröksége ebben a formájában nemhogy nem veszett el, sőt, talán a mai nemzedékek számára is közelebb hozza majd a különféle stílusokat és azok jellemző jegyeit. Mindezt úgy, hogy közben megemlékezünk a 40-50-es évek királyáról.

- george -
 

[2009.07.06.]