Szép volt Mindfields Factory

A zenekar új énekessel való bemutatkozására a Crazy Mama rockklubban került sor, július 17-én, pénteken, szinte trópusi hőségben. Az elviselhetetlennek tűnő klíma ellenére szép számmal gyűltek össze a Mindfields Factory fanok, hogy hosszú kihagyás után végre áldozzanak a progresszív-metál oltárán.

Nagy kő eshetett le a Mindfields-es fiúk szívéről a bíztató előjelek láttán. Ugyanis a harminc fok feletti hőmérséklet ellenére a bulit jó háromnegyed házzal játszották, amire – valljuk be – aligha számítottunk. A kezdeti izgalom is érthető, hiszen frontemberük Duma Robi, népszerűbb nevén Conan, itt a Crazy Mamában debütált a zenekarral. Mint ismeretes, régi énekesük, Tóth Attila Tordává történő előléptetése miatt több mint egy év színpadmentes időszakot voltak kénytelen megélni.

S hogy a kényszerpihenőt nem töltötték tétlenül, már a kezdőnótánál, a Patrimonynál kiderül. Annak ellenére, hogy az ütőshangszer egy apróbb technikai baleset miatt közepes minőségű kongadob hangján üzemel, a pozitív vibrálás a levegőben van. Szinte pillanatok alatt felforrósítják az amúgy is negyven fok közelében izzó levegőt. Az azt követő, Jóslatról szóló történetnél helyreáll a rend a ritmusszekcióban, a hangfalak lelkiismeretesen közvetítik Hekker Máté embert próbáló kéz- és lábmunkáját. A dobverők pörölycsapásként csapnak le a bőrökre, a lábdob felől géppuskasorozat hangjai érkeznek. Mindez őrületes dinamikával, és egy metronóm pontosságával. Tudományát külön dobszólóban is bemutatja, amit már lehetetlenség tovább fokozni.

Borbély Balázs egy öthúros és egy hathúros bund nélküli basszusgitárt váltogat az adott nótáknak megfelelően, tökéletesen alkalmazkodva kollégája által diktált tempóhoz. A felépítményen testvériesen osztozkodik Lippai Tamás szólógitáros és Pivarcsi Gábor billentyűs, egymással feleselő, virtuóz szólóikkal. Tamás héthúrosának (!) brutális, mindent ízzé-porrá zúzó hangorkánjából a zongora finoman cizellált csengése józanít ki hirtelen, majd megfordul a trend; Pivi keze alatt, a szintetizátorok kemény süvítése a gitár néhol szívbe markoló hárfaszerű zengésében, máskor síró-vonyító keservében oldódik.
 
Az új frontharcos, Conan az első percekben megteremti a kontaktust a lelkes publikummal. Mosolygós magabiztossága kemény, néhol karcos orgánumot rejt, nem is takarékoskodik vele az este folyamán. Mindössze kissé gyengélkedő URH mikrofonját kell kiváltania egy megbízhatóbb típussal, s további rejtett tartalékairól is képes lesz meggyőzni a nagyérdeműt.

A hangulat tetőfokát a Music Box From Spain opuszánál éri el, ezáltal Andalúziában, vagy Katalániában érezzük magunkat, a metál soundba csempészett mediterrán ritmusok és harmóniák hallatán. Zárásként hiába érkezik még két remekbeszabott tétel, a szellem nem kívánkozik vissza palackjába. Viszont ha egyszer kiengedték… a spanyol ballada ismételten terítékre kerül, hadd lakjon jól a tisztelt zsűri, ha már ebben a gatyarohasztó melegben végigizzadta az egész repertoárt. Utolsó ismétlésként a gyönyörűséges Lake Of Roses már szinte akusztikus verzióban csendül fel a közönség lelkes énekétől kísérve.

A headbang, a zúzás, a líra és a harmóniák tökéletes szimbiózisát valósította meg ezen az estén a Mindfields Factory. Szép volt fiúk!

-Hegedűs István-

[2009.07.23.]