Terecskei Rita: "Kísérletezni szeretnék!"

Jubileumot ünnepel a Zanzibar zenekar, s ebből az alkalomból egy könyvet is piacra dobtak. Erről, a tervekről és a pihenésről beszélgettünk az énekesnővel, Ritával.

– Milyen a jubileumi könyv fogadtatása?
– Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, már jó néhány boltban kapható ez a kiadvány. Úgy volt, hogy már áprilisban megjelenik, de elég sok mindent tartalmaz; ami csúszhatott, az csúszott. De most már nagyon örülünk és pozitív visszajelzéseket kapunk. „Hú, én megvettem. Hú, már én is megvettem. Én két nap alatt elolvastam.” Kapunk pozitív visszajelzéseket, eddig negatívak még nem jutottak el hozzánk.
 
– Lezárult az első 10 év. Milyen érzéseid vannak, az egy évtized alatt mit értetek el abból, amit megálmodtatok az elején?
– Azt gondolom, hogy azokat a célokat, amiket kitűztünk, azokat elértük, de úgy szoktam fogalmazni, hogy volt egy ajtó, az a 10 év. Becsuktuk az ajtót, nyitva hagytuk a kisablakot, lásd a jubileumi kiadványt. Vissza tudunk tekinteni, meg az emberben nem múlik el, visszaemlékezünk rá. Viszont most kinyitottunk egy újat, új célkitűzések, stb. Másszuk a hegyeket. Így állunk hozzá. Hogy milyen érzésem van? Öröm, boldogság járja át a szívemet, testemet, lelkemet, mert elég nagy szó, hogy egy zenekar 10 év alatt egyetlen tagcserén sem esett át, és töretlen volt ez az elán. Jó, kialakultak kisebb nagyobb krízishelyzetek, de azért ha összegezni kellene, magasan a jó dolgok vezetnek. S ha azt nézzük, hogy mennyi ember van ilyen hosszú ideje szinte összezárva, akkor még értékesebb a pozitív élmények dominálása.  
 
Megvalósul az álom?
 
– Meghatároztatok újabb célokat az előttetek álló, mondjuk első körben újabb 10 évre? Beavatsz pár tervbe, vagy mind titkos?
– Ezek most alakulnak ki. A célok között persze ott van a következő lemez, meg az azt követő hanganyag. Egy picit szeretnék megújulni a zenében, persze nem gyökeres változásokra kell gondolni. Egyszerűen én lennék egy kicsit kísérletezőbb. Például nagy álmom egy unplugged lemez, a fiúkkal még harcolok ezért. Meglátjuk majd, hogy mi lesz, néhány év múlva elképzelhető, hogy tető alá hozunk egy Aréna koncertet, de ezek még csak tervek.
 
– Ha 10 évet kellene áttekinteni, mi az a dolog és melyik az a dal, amire a legbüszkébb vagy?
– Úgy próbáltuk csinálni az egész pályafutást, hogy ne legyen benne szégyenfolt. Én mindegyikre büszke vagyok, mert mindegyik a mi gyerekünk volt, pofozgattuk, nevelgettük, aztán lett belőle, ami lett. Volt olyan dal, ami sikeresebb volt, volt olyan, ami kevésbé volt ismert, de igazából én egyikre sem tekintek úgy, hogy azt nem kellett volna. Annak az volt a sorsa, ha úgy tetszik; ami szélesebb körben ismert lett, annak meg az volt megírva. Mindegyik dallal ugyanannyit dolgoztunk, nem tudok különbséget tenni közöttük. Mindegyik élmény: egyrészt már maga az, ahogy megszületik, hogy mi történik vele, hogy milyen videoklip készül hozzá. Ha nem ugyanolyan elánnal csinálnánk, az nagyon gáz lenne.
 
Gyerekek módjára keresgéltek

– Még mindig olyan izgalmas a zenei pálya, mint az elején volt? Vagy változott valamiben?
– Jóval tapasztaltabbak vagyunk zenekarilag, minden tag tekintetében. Kezdeti stádium az az, amikor az ember elmegy egy díjátadóra, és ott látja az arcokat, hogy „Hú, hát őt még csak tévében láttam”. Mint mikor beszabadulsz a játszótérre, és olyan játékokat találsz, amiket még előtte nem láttál. Ez már igazából megváltozott, mert már annyira nem hoz lázba, ha találkozom egy ismert emberrel, kivéve, ha valaki olyannal, akit kedvelek, tisztelek valami miatt. Még mindig tudok tisztelni embereket, felnézni rájuk, nem kevésre, de egy kicsit a hozzáállás megváltozott, mert ha az ember dolgozik egy közegben, egy idő után már megszokja azt. 
 
– Akkor most végül nincs is változás?
– Változás olyan szempontból van, hogy az ember elmegy Ceglédre a próbaterembe, csinálja a kis dalait, aztán fellép egy kisebb klubban, majd egy nagyobban és egy még nagyobban és akkor ez már szépen jön magától. Persze nem annyira magától, mert dolgoztunk vele egy csomót, de egymás után jöttek a különböző helyszínek, például a Kapcsolat Koncert. Azért fellépni majdnem háromszázezer ember előtt, az azért olyan „Hű, wáh”. De ugyanolyan szeretettel tekintek vissza akár egy-két kisebb fellépésre is, hiszen jobban szeretem a klubkoncerteket, mert sokkal jobb a kontaktus a közönséggel. 
 
Csali nélkül horgászik Rita
 
– Itt a jó idő és a pihenés ideje. Lesz lehetőség kikapcsolódásra a nyáron?
– Most tervezem, hogy elmegyek a barátaimmal Horvátországba egy pár napra, mert nálunk nincs úgy, hogy eltervezem, hogy ekkortól eddig elmegyek nyaralni és megrendelem a repülőjegyet. Nálunk ez úgy működik, hogy „Na, jövő héten ráérünk? Rá. Akkor üljünk be a kocsiba és menjünk lubickolni a tengerbe.” Ez már 8-10 éve így működik nálam, hogy ha beülök a kocsiba és van egy kis szabadidőm, akkor kiruccanok, akár a Balaton partjára. Szeretek horgászni, nem a halfogás élménye miatt, hanem mert kint ül az ember, bambul, kicsit kitisztul az agya, van ideje gondolkozni, nem rohanunk sehova, leülünk a kis béna háromlábú székünkre, és csak bambulunk a kapásjelzőre. Halat általában nem is szoktam fogni. Volt már olyan, hogy csali nélkül bedobtam és mondom „Jól van, ázzál csak..” Elsörözgettünk, elborozgattunk közben a barátokkal. Igazából nekünk ez a kikapcsolódás. 
 
– Lesznek fellépések nyáron, ez nyilvánvaló.  Esetleg valami zenei csemegével szolgáltok?
– Kaptunk meghívást a Sziget 0. napjára, lesz a rasszizmus ellen koncertsorozat és nagyon nagy nevekkel fogunk színpadra lépni. Ez rettentő jólesik nekünk, hogy kaptunk ide meghívást. Gondolkozunk, hogy melyik dalt, vagy dalokat kéne eljátszani, nem kizárt, hogy lesz valami újdonság, de ezt nem szeretném elkiabálni.
 
Ajánljuk! Lélegzetelállító képek! Terecskei Rita a zenekara miatt még a félelmét is legyőzte

- HAK - Bíró - 

[2009.07.27.]