Huszonhárom koncert adott a nyíregyházi zenekar Japánban - szép élményekkel tért haza a Pro Musica Leánykar

A nyíregyházi Pro Musica Leánykar a napokban érkezett haza egy hónapos japán koncertkörútjáról. Az utazásról és az átélt élményekről kérdeztük Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagyot, a kórus vezetőjét.

- A Nyíregyházi Cantemus Kórus együttesei évek óta visszajáró vendégek a felkelő nap országában. A Pro Musica Leánykar most hányadik alkalommal utazott Japánba?
- A kérdés nehéz. Mindig megígérjük, hogy megszámoljuk pontosan. Azért is vagyunk bajban ezzel, mert az intézményhez tartozó énekkarok mindegyike többször is megfordult már Japánban. Így a Cantemus Gyermekkórus, a Pro Musica Leánykar és a Banchieri Énekegyüttes több mint 20 alkalommal volt már ebben a csodálatos országban. Ebből a Cantemus és Pro Musica váltakozó összeállításban talán most 11. alkalommal.

- Mennyiben volt más a mostani utazás, mint az előzőek?
- Számunkra most ez volt a legkedvesebb. A legkevesebb problémával, betegséggel és nyűggel járó utazás volt. Úgy tűnik, mind a rendezők, mind a részt vevők sokat tanultak az előző utakból. Ez a felhalmozódott tudás tette könnyűvé a mostani alkalmat. Arra is gondolok, hogy az internet adta lehetőségek megkönnyítik a dolgok intézését, a kapcsolattartást. Így aztán végig zökkenőmentes volt az út, annak ellenére, hogy az indulásunk napján megadott programtól több helyen eltérés mutatkozott. Még egy-egy hangverseny helyszíne és a város is megváltozott, ennek ellenére minden rendben volt. A minőségre koncentrálva úgy tűnik, hogy a Pro Musica név Japánban egyre ismertebb, ezért a korábbinál még bátrabb vállalkozás is belekerült a programba. Osakában az egyik legszebb és legelegánsabb koncertteremben egymás utáni napon két különböző műsorral, két koncertet is szerveztek a rendezők. Ez azt mutatja, hogy egyre bátrabb lépéseket tehetnek, hiszen a japán közönségnek tetszik az énekkar produkciója.

- Pontosan hány koncertje volt az énekkarnak és milyen nézőszám előtt zajlottak ezek?
- 23 alkalommal kellett koncertet adnunk. Ezek a hangversenyek némileg eltérőek voltak egymástól. Volt úgy, hogy csak egy óra hosszat kellett énekelni és természetesen szép számban voltak „nagy” koncertek is, ahol több mint két órás programot énekelt a kórus. A 23 koncert egyébként majdnem rekord, talán csak egy utazás alkalmával volt ennél eggyel több, de akkor hat hétig voltunk. Ilyen szempontból meglehetősen nagy volt az énekesek terhelése, de – és ez is a rekordok közé tartozik – különösebb hangi probléma nélkül tudtuk ezt végigcsinálni. A nézők száma természetesen a terem nagyságától is függött. 500 főtől egészen 2000 főig változott a nézőszám. Hivatalos adat ugyan még nincs róla, de körülbelül 20000 ember hallotta koncertjeinket az egy hónap alatt. Ennek megfelelően a CD lemezeink is szép számban fogytak.

- Milyen repertoárral készült az együttes a mostani turnéra?
- A műsorok nagyobb részében természetesen magyar zeneszerzők műveit énekeltük. Hozzáteszem, előre megfontolt szándékkal egyengetjük a magyar zene japán sikereit, és úgy tűnik, hogy amit mi ott sikeresen eléneklünk, azok a következő esztendőkben a japán kórusok repertoárjára kerülnek. Így jöhetett létre az is, hogy Kocsár Miklós zeneszerzőről kórusversenyt neveztek el Japánban, és jövőre megrendezik az újabb fordulóját is ennek a megmérettetésnek. Kocsár mellett, Gyöngyösi Levente, Orbán György, Kodály, Bartók és Karai József műveit énekeltük legtöbbször. A mostani utazásnak az is rangot adott, hogy a Magyar Nagykövetség két alkalommal is képviselte magát a koncertjeinken és elragadtatással beszéltek a hallottakról, a nagykövet úr pedig külön levélben üdvözölte az énekkart. Úgy éreztük, hogy protokoláris részről is egy nagyon jó képet adott magáról Magyarország, a követség dolgozói nagyon büszkék voltak és hangsúlyozták, hogy ezt a missziót az egész világon hirdetnie kell az énekkarnak.

Éjszaka is fürdőztek....

- A meglehetősen nagy terhelés ellenére, azért némi szabadideje is volt a kórusnak?
- Az is a tapasztalatok közé tartozik, hogy ilyen hosszan tartó fizikai, idegi és érzelmi terhelés mellett az énekkarosoknak szükségük van valami léleküdítő, ellazító élményre is. Így amikor megérkeztünk az Osaka Kansai repülőtérre, tudjuk, tapasztaltuk, hogy nem szabad aludni, annak ellenére, hogy nap hátralevő része a magyar éjszakának megfelelő és rendkívül nehéz az utazó számára. Ha akkor elalszunk, akkor nagyon sokáig tart a tényleges átállás. Ezért rögtön az első kérésemre elmentünk az Umeda Sky Buildingre, erre a 40 emeletes 173 méter magas felhőkarcolóra és ennek tetéjéről néztünk le Osakára, lestük a folyamatosan érkező repülőgépeket.
 
- De jártunk safari parkban is és két alkalommal olyan szállodát választott a szervező, ami közvetlenül a tengerparton volt, így két éjszakai fürdőzésben is volt részünk. Voltunk különös botanikus kertben, találkoztunk hatalmas baglyokkal, kapibarát etettünk, kengurut és pingvint simogattunk és a hatalmas csőrű tukánok is a kezünkből vették el az élelmet, ami az egész énekkar számára nagyon nagy élmény volt. Alapvetően szerencsénk volt az idővel is, mert a Japánban elég gyakran előforduló földrengések és egyéb természeti katasztrófák is elkerültek bennünket. Egyedül az ilyenkor szokásosan magas páratartalom viselte meg egy kicsit, főleg a fiatalabb, kevésbé rutinos tagokat.

- A most Japánba utazó csapatban voltak nagyon rutinos, az országot többször is megjárt énekesek és voltak rendkívül fiatalok is. Hogyan sikerült összekovácsolni a társaságot?
- Ez egy nagy és bátor vállalkozás volt, mondhatnám, hogy most jelentős mértékben kockáztattam. Elhatároztam már az elején, hogy annak ellenére, hogy a Pro Musicát hívják koncertezni, jelentős fiatalítást kezdeményezek. Olyan énekesekkel utaztunk, akik még nem hogy Japánban nem voltak, de némelyikük még repülőn sem utazott eddig. A 36 énekesből, 20 volt japán szempontból újonc. Őket neveztük „hamvasoknak” és külön öröm volt látni az ő rácsodálkozásukat mindarra, amit a rutinosabbak már többször átéltek. A nagyon tapasztalt, megbízható idősebb tagok segítségével a fiatalok gyorsan és könnyen alkalmazkodtak a körülményekhez. Ügyesen vigyáztak rájuk, és gyorsan megszerették a fiatalabbakat, ők pedig rászolgáltak erre a szeretetre. Így a 14 éves és a 30 év felettiek csapata hangilag, intenzitásban, intonációban, és mint közösség is kiválóan vizsgázott.

- Ilyen hosszú és kimerítő utazás után illik egy kicsit pihenni, de úgy tudom, hogy erre most nem sok lehetőség lesz, hiszen augusztus végén ismét külföldre utazik az énekkar!
- Én bíztam egy kis pihenésben, de úgy tűnik, ezt most nem engedi a feszített program, hisz két nagyon fontos nemzetközi utazás következik és nem ugyanazokkal, akikkel a japán utat végigénekeltük. Mondtam is magamban, hogy ha velük még most további öt koncertet kellene tartani, akkor nem aggódnék, de most két különböző csapatot kell felkészíteni Spanyolországra és Olaszországra. A felkészülési időszak pedig mindig nagyon nehéz. Mindezek mellett nyakunkon a következő évad, melynek programja egyre sűrűbbé kezd válni. Sok-sok belföldi és külföldi meghívásnak kell eleget tenni, és persze egykettőre itt a karácsony is, a Benkó Mise diadalútja tovább folytatódik, egyre több városban kerül bemutatásra, és persze a helyi koncertekről sem szabad elfeledkeznünk. A legközelebbi augusztus 19-én lesz Dombrádon, az állami ünnep alkalmából. Úgyhogy – gazdasági válság ide vagy oda – a Cantemus énekkarai az idén sem fognak unatkozni!

-Szilágyi Szilárd-

[2009.08.08.]