Nem csak ínyenceknek! Meghallgattuk a Hungária: It Would Be Cool, if It Was Cool bakelit lemezét

A Kovács László nevével fémjelzett Moiras kiadó, immár nyolcadik albuma lát napvilágot, ezúttal a Hungária együttessel a főszerepben. Az 1967 óta a köztudatban lévő együttes fekete lemezén található hét, különleges és ritka felvételével új arcát mutatja a beat-pop-rock rajongóinak.

A Fenyő Miklós Hungáriájáról kevesen gondolnák, hogy a kemény rock hazai szárnybontogatásának idején ők is belecsaptak a fémesebb, gitáralapú hard muzsikába. Erre utaló jegyek már fölfedezhetők voltak második, „Tűzveszélyes” c. LP-jükön, ahol a szakma felkapta fejét Barta Tamás mesterfokozatú gitártudományára. Miután a ’82-ben elhunyt gitárzsenit még ’71-ben elvitte a frissen alakult LGT, ezzel a húzással Fenyő Miklósnak alaposan föladták a leckét. Ám sok idő nem maradt a töprengésre, a találékony frontember hamarosan leigazolta az akkor még ismeretlen Szűcs Antal Gábort, ismertebb nevén, Totyát.

A Moiras kiadó által előbányászott 7 Hungária-felvétel ezidáig – két kivétellel – rejtve maradt a szélesebb nagyközönség elől. Az 1971 és ’73 között készült dalokban, az együttesre mindig is jellemző hangulatvilág megtartása mellett érezhető a hardos, illetve progresszív behatás. Totya (és persze Fenyő mint énekes, zeneszerző, szövegíró, billentyűs, zenekarvezető) mellett olyan emblematikus zenészek dolgoztak, mint Fekete Gábor dobos, Fekete Gyula gitáros-szaxofonos, vagy a későbbiekben Radics Béla mellett is felbukkanó Klein László basszusgitáros.

Az Állj kicsi húgom, a Csavard fel a szőnyeget, vagy a Hej rolli, rolli a vérbeli rock and rollok sorát hizlalja, a Megleste titkunkat a hold vokális, összeborulós-táncos, lassú darabja pedig a házibulik elmaradhatatlan repertoárjaként jelentkezett volna – ha nem merül akkoriban feledésbe.

A Jó lenne, ha jó lenne hangvétele egyenesen a Deep Purple-t, vagy a Uriah Heepet idézi Fenyő Capri orgona- és Totya gitárjátékával.1974-ben (a Skorpió berobbanása után) Fekete Gyula egyedüli gitárosként marad a csapatban, visszatér Sípos Péter basszgitáros és továbbiakban egy bizonyos Szikora Róbert üti a bőröket. A lemezen két felvétel őrzi ezt az időszakot. A Szerelmem tételénél bizonytalan a szerzők személye, erre Fenyő és Sípos is másként emlékezik. Az El ne hidd pedig az „Örökké és három napig” kislemez B oldalaként vált ismertté.

Záró számnak azt a Hosszúhajú Évát választotta a szerkesztő, amely 1973-as kislemez-sikerük volt. Itt és most igazi ritkaságként egy demo verziót kapunk ajándékba. A kemény, dinamikus rocknótát Fekete Gábor őrületes tempója, változatos ritmusképlete, Szűcs Antal Gábor virtuóz gitárjátéka, Fenyő briliáns éneke méltán emeli a Hungária ritka – és sajnos elfeledett - gyöngyszemei közé.

- Hegedűs István -

[2009.08.27.]