Változik, de mindig önazonos - A Bánki-tó partján zúzott a Tankcsapda

A Tankcsapda felejthetetlen koncerttel robbantott a Bánki-tó partján. A különleges helyszínhez különleges energia társult: egy testközeli, őszinte, ösztönös buli, ahol a zenekar klubhangulatot teremtett a természet közepén – és megmutatta, miért számítanak 36 év után is megkerülhetetlen erőnek a magyar rockszíntéren.

Bánk nem a gigamegakoncertek terepe – viszont egészen egyedülálló helyszín. A tó partjára felépített vízi színpaddal és a tavat körbeölelő erdőkkel és dombokkal. Én éppen ezt a varázslatos hangulatot szeretem benne.

A lelátóval szegélyezett, víz fölé épített színpad közelséget ad. Nincs zenekari árok, nincsenek nagy kivetítők, nincs mesterkéltség. Csak a zene van: A zenekar, a közönség és a természet. Csontig hatoló rock and roll dallamok és a legnépszerűbb Tankcsapda dobtémák, amikre a másodperc tört része alatt beindul a tömeg és már áramlik is az eufórikus energia a színpadon, a lelátókon és a küzdőtéren egyaránt.

Mivel a színpad mögött egyből a tó van, így a klasszikus értelemben vett backstage sincs ezen a helyszínen. A zenekar így a Tank Force One-nal gurult be a színpadhoz a szokásos intro alatt és amint kiszálltak a kisbuszból már be is robbantak a színpadra.

És Lukács már énekelte is: “ A szavak úgy jönnek belőlem előre szólok, hogy senki nem menekül előle…”

Nem is akart. A közönség egyszerre ordította vele a szöveget. Kicsik és nagyok, fiatalok és örökifjak. A Tankcsapda 36 éve aktívan turnézó zenekar – és az este is megmutatta, miért nem lehet elmenni mellettük a magyar rock életben.

Én legalábbis nem tudok még egy olyan magyar rock zenekarról, aki 38 év alatt folyamatosan turnézott és közben csarnokokat töltött meg évről évre, külföldi turnékat vitt végig sikeresen, több alkalommal is és mindig aktívan zenél, alkot és jelen van. Őszintén szólva ez az, amit igazán tisztelek és nagyon nagyra tartok ebben a zenekarban.

A koncerten Lukács Laci, Fejes Tamás és vendéggitárosként Takács Vilkó állt színpadra. Vilkó elementáris energiával tolta végig az estét. A zenekar jelenlegi felállása tökéletesen működött a színpadon. A klasszikus dalok mellett olyan tételek is bekerültek a setlistbe, amiket ritkábban hallani mostanában élőben, és ez hatalmas pluszt adott a koncertnek.

Bár klubkoncert-hangulatú buli volt, a látvány mégsem maradt el: füst, lángcsóvák, néha már szinte vakító reflektorok, headbangelő felnőttek és gyerekek az első sorban, pogó a küzdőtér közepén és forró nyári hangulat – minden úgy volt, ahogy egy vérbeli Tankcsapda bulin lennie kell.

A koncert egyik legemlékezetesebb pillanata számomra az volt, amikor a zenekar a nemrég elhunyt rocklegenda Ozzy Osbourne és Bon Scott emléke előtt lerótta a tiszteletét azzal, hogy eljátszották a Bon című számukat.

Ezúttal is méltó módon hajtottak fejet az AC/DC egykori frontembere előtt. A Bon alatt felhangzó gitárszólóval Takács Vilkó tényleg megmutatta, miért számít ma az egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb hazai gitárosnak – nemcsak technikailag, de érzelmileg is elképesztően erős volt, amit kihozott a hangszeréből.

Én nehéz érzésekkel a szívemben érkeztem erre a bulira és tökéletesen feltöltődve távoztam. Tele életörömmel és energiával. Hiszem, hogy vannak olyan kapcsolódások – emberekhez, zenékhez, helyekhez –, amikről az első percben tudod, hogy valahogy többek a véletlennél.

A Tankcsapda nekem pont ilyen. Változik, de mindig önazonos. Évtizedek alatt nőtte ki magát stadionokat megtöltő zenekarrá, de egy kis tó partján is ugyanazzal az ösztönösséggel és nyers őszinteséggel áll színpadra. És pont ezért lehet még mindig ennyire szeretni őket.

Habár javában készül az új album és a napokban két klipet is forgatott a zenekar, a turné nem áll meg.

A következő állomások: Kecskemét, Eger, Balatonlelle, Pécs, majd Esztergom. És jön nemsokára a nagy budapesti koncert is, szeptember 19-én a Budapest Parkban, ahol újra együtt pendíthetjük meg a rock and roll rugóját.

Suri Andrea
Fotó: Bauer Attila

[2025.08.08.]