Elgondolkodtató! A világról szól a Thy Catafalque lemeze

Makó városa nem csak arról nevezetes, hogy első osztályú a vöröshagymája és hogy messze van Jeruzsálemtől, hanem egy bizonyos Kátai Tamásról is, aki több zenekarban, projektben mutatta már meg a kreativitását: a Thy Catafalque-on kívül az ő nevéhez fűzödik a már megszűnt Gire és szólóban is alkotott. Ezt az avantgárd, vagy ha úgy tetszik progresszív metal zenekart Juhász Jánossal csinálják 1998 óta, több anyaguk jelent már meg, a 2004-es Tűnő idő tárlat hozott nekik igazán nagy elismerést, idén pedig megjelent új albumuk, a Róka Hasa Rádió.

A furcsa lemezcímhez volt egy még furcsább promószöveg: "Az album mögött húzódó fő koncepció az örökké alakuló, hatalmas és végtelen fizikai anyag és az emberi és minden más élő lélek törékenységének kapcsolata távoli gyermekkori emlékeken és a természet tudományos magyarázatain keresztül. A múlt és a jövő kavargó, áramló mozzanatai, színek, hangok, rég elveszett illatok egy időtlen rádió hangszóróján át."

Ez a lemez tényleg az élő és az élettelen találkozását keresi. A szövegek tele vannak természeti képekkel, de vannak idézetek is egy tudományos előadásból a Mindentudás Egyeteméről és egy orosz nyelvoktató kazettáról. Mindez valami különös, régies hangulatot kölcsönöz az amúgy nagyon modern hangzású lemeznek. (Sajnos a szövegeket nem mindenhol hallani rendesen, leírva csak a limitált példányszámú kiadásban voltak, viszont a zenekar honlapján meg lehet őket találni).

Nem végig metal, inkább prog.rock ez, amiben van egy jó adag metal is. Rengeteg szintetizátort használtak, effekteket, sőt még vendégzenészek, vendégénekesek is vannak (pl. Tóth Ágnes a The Moon and the Nightspiritből). Az elektronikusabb progresszív vagy kísérletezős zene (Tangerine Dream, Ulver) mellett beugrik néha a nagy újító Kraftwerk is, a metal részeknél pedig az Arcturus. Ezeket a zenéket még másolni sem könnyű, a hatásokat úgy adagolni, hogy összefüggő egész váljék belőlük, talán még nehezebb, de a Thy Catafalque-nak sikerült.

A két nyitódal együtt fél óránál is hosszabb, de nem unalomig tartó ismétlésről, hanem lassan, méltóságteljesen felépített dalokról van szó. A Molekuláris gépezet a lemez legnagyobb dala, női énekkel, vízállásjelentéssel és a fehérjék, mint „molekuláris gépek” elemzésével. A közepén található drum'nbass-betéthez készült egy szép gyerekkori hangulatokat idéző videoklip is (az élő és élettelen témaköre mellett a gyermekkor is megjelenik a lemez több dalában).

„Sláger” lehet a Köd utánam azzal a szinte Bóbitára emlékeztető ritmusos altatódallal („Futnak a felhők fenn dideregve”), amit Bakos Attila ráénekel (az Arcturus-Dimmu Borgir énekes Vortex rajongóinak ajánlom figyelmébe az úriembert, remekül énekel az ő stílusában).

Az albumot a Fekete István meséinek hangulatát felelevenítő Fehér berek c. szép, akusztikus dal fejezi be, a vízcseppek egyre halkuló csepegésével ér véget a zárótétel.

Túlzás nélkül lehet mondani, hogy nemzetközi színvonalú kiadvány.

-TZ-

[2009.08.31.]