Polyák Lilla: "A kamera előtt azonnal kell produkálni."

Először meglepődtem, hogy Polyák Lillával találkozom a 2010-ben bemutatásra kerülő Igazából apa című filmben. Meg is néztem, hogy jól látok-e, hiszen a Madách Színházban, musical-ban tűnik fel a művésznő. Kiderült, nem elhallásról van szó, sőt… Interjúnk novemberben készült, azóta az Igazából apa film elkészült és március 18-án bemutatják.

- Gondolom, először meglepte a felkérés.
- Felkérés igazából nem érkezett, egy casting-ra kaptam meghívást. Meglepetésként ért, mert Magyarországon – bár javul a helyzet, még mindig skatulyázzák a színészeket. Ezért egy zenés-színészt ritkán kérnek fel prózai szerepekre. Nagyon bízom abban, hogy eljön majd az az idő, amikor egy színészt tehetsége és tudása szerint kezelnek. Meg kellene érteni, hogy a prózai és a zenés színészet, nem külön szakma, és ha valaki az énekes vonalat viszi az nem azt jelenti, hogy nem tudja a prózait és fordítva.

- Kapott egy lehetőséget. Hogy látja, mennyire sikerült ezzel élni?
- Minden jelenet után volt bennem hiányérzet. Ez egy teljesen másfajta munkafolyamat. A színházban azt szoktam meg, hogy van két és fél, három hónap arra, hogy az ember fel tudjon készülni egy szerepre. A kamera előtt azonnal, és pontosan  kell produkálni. Sokszor azt éreztem, talán hozzá kellett volna tenni még valamit, vagy kipróbálni másképpen is, ha megint újra vennék a jelenetet – persze ott a rendező, aki pontosan tudja, mit szeretne látni. Minden esetre nagyon élveztem a munkát és rendkívül kíváncsi vagyok a végeredményre – mivel ez egy film, sok minden a vágóasztalon dől majd el. Izgatottan várom, hogy láthassam mi lett belőle.

- Tulajdonképpen ez egy újabb vizsga volt önnek, hogy megmutassa, milyen prózai szerepekben. Mennyire volt izgatott?
- Prózai szakon végeztem a Színművészeti Egyetemen. Prózai feladatok, jelenetek, darabok egyáltalán nem idegenek számomra.. Azonkívül ne felejtsük el, hogy a zenés színpadokon is jelen vannak prózai jelenetek. Inkább arra koncentráltam, hogy fejben tudjam tartani azt a sok mindent, amit instrukcióként kaptam. Mivel nem volt próba időszak, ezért ezek pár perccel a jelenet felvétele előtt hangoztak el. Figyelnem kellett arra, hogy a kamerába hogyan, merre kell nézni, hogy ne mozduljak ki a képből, hogy mekkora gesztusokat kell alkalmaznom – miközben a rendezői intsrukciókra és a pontos szövegre is koncentráltam. Úgyhogy izgalomra nem nagyon maradt idő.

- A musical-ek mellett továbbra is jár a férjével fellépni. Mennyire volt nehéz összeegyeztetni, hogy öt hétig nem léphetett fel színházban?
- Természetesen nem „szakítottam „ a színházzal ebben az időszakban sem. Szoros egyeztetést és utazgatás tette ezt lehetővé. Ez az öt hét azt jelentette, hogy a filmforgatás maga tartott addig. Nekem körül belül tizenkét forgatási napom volt, ami nagyon ideálisan, heti két-három napra oszlott el. Ebben voltak éjszakai forgatások is. Közben folyamatosan próbáltam a Madách Színházban a Spamalot című musicalt, és voltak előadásaim is… Gyakran egy esti előadás után várt az autó, hogy a forgatásra vigyen, vagy hogy másnap hajnalban már a sminkben tudjak ülni, – úgyhogy ez tényleg egy ilyen későn jött ajándék volt. Nagyon hálás vagyok Szirtes Tamásnak, hogy elengedett és sikerült úgy összeegyeztetni a próbákat a forgatással, hogy a forgatási napokra el tudtam menni Kecskemétre. Zsolttal közös fellépéseket ez idő alatt amúgy sem tudtunk volna vállalni. Zsolt is folyamatosan próbált, mert megkapta az Elizabeth-ben a Halál szerepét, amiben a szegedi szabadtérin lépett először színpadra. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy egy próbaidőszakban vagyunk benne és nem tudjuk összeegyeztetni a közös fellépésekkel.

- A filmben Kamarás Iván asszisztensét alakítja, aki rajong is főnökéért. Mennyire más a filmben alakított személyisége, mint a való életben?
- Teljesen más. Ez egy nagyon visszafogott, szolid, megbízható kis titkárnő – csendesen rajongó nőtípus. Én ettől elég messze állok, de úgy érzem azért jól sikerült megfognom ezt a karaktert. Ivánnal nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, úgyhogy ezzel szerencsém volt és örültem neki. Illetve a kislány figurára nagyon sokat építettem. Nekem is van két gyermekem, így az anyai érzéseimet próbáltam minél inkább a felszínre hozni, és azt beledolgozni a filmbe. 

- Volt olyan jelenet, amit többször kellett felvenni?
- A legemlékezetesebb jelenet, az az ominózus vacsora jelenet volt, ami a film egyik kulcsjelenete. Arról szól, hogy Iván, vagyis Tárnok Bálint végre rájön, hogy Emma tényleg jelent neki valamit. Szeretné közelebbről megismerni és meghívja vacsorázni. Meggondolatlanul egy olyan helyre viszi, ahová korábbi barátnőit is elvitte. Némi bonyodalmat okoz, hogy ezek a nemkívánatos hölgy ismerősök sorra felbukkannak és megjegyzéseket tesznek a lányra. A vacsora balul sül el, a lány sietve távozik. Ezt a jelenetet elég hosszasan vettük fel, egy éjszakai forgatás alkalmával szabadtéren. Ezen a forró nyáron sikerült kifognunk talán az egyetlen hideg napot. Hajnali négyig tartott a forgatás és én egy spagetti pántos ruhában voltam, úgyhogy a felvétel szüneteiben a stáb tagjai szállodai köntösöket, kabátokat aggattak rám, hogy meg ne fázzak… De a jelenet nagyon szép lett.

- Az éneklésben közösen is szerepelnek a férjével. Ő hogy fogadta, hogy a párja a prózában is megmutathatja magát? Nem szerette volna, hogy őt is beszervezze a filmbe?
- Nem! A beszervezés szóba sem került. A profizmusunkhoz az is hozzátartozik, hogy nem kezdünk el lobbizni a másikért. Nagyon büszke volt és nagyon örült neki, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget. Mikor megismerkedtünk, még mindketten a Színművészeti Egyetemen tanultunk, ő musical-es, én prózais voltam. Azaz musical szakra járt, én pedig prózaira. Éveken keresztül végignézte a prózai vizsgáimat és tudta, hogy nekem ilyen ambícióim is vannak. Az életünk aztán úgy alakult, hogy mind a ketten énekelünk. Féltékenység nincs bennünk, elismerjük a másik tehetségét és drukkolunk egymás sikereinek. 

- Említette a komoly vágyakat. Mik ezek?
- A kevésbé ismert oldalamat is szeretném megmutatni. Azt érzem, hogy most szakmailag egy nagyon jó csapáson vagyok. Remélem, ez sokáig így marad. Különösebb szerep vágyaim nincsenek. Megpróbálok annak örülni, ami éppen jön, abból kihozni a legtöbbet. Ez eddig jól működött.

- Úgy tűnik, jól érzi magát a bőrében.
- Igen, ez így is van. Van otthon két gyönyörű kisgyerekem, akik egyébként rosszak, mint a bűn, de imádom őket. Sikerült visszatérnem a színpadra és szakmai elismerésben is van részem szerencsére.

- Bíró Zsolt - Havassy Anna Katalin -

[2010.03.17.]