Hóesés és lángnyelvek a Főnix csarnokban - búcsúzott a Tankcsapda
Bár a pulykakakas üzletben sosem voltam érdekelt, sőt a Szentestét is könnyedén el tudom képzelni gesztenyével meggyalázott szárnyas nélkül, mégis évek óta a Karácsony-Szilveszter tengely mentén folyamatosan erősödő érzés bennem, hogy Debrecenbe kéne menni. Egész pontosan azóta érzem ezt a bizsergést, hogy először gyűlhetett össze az impozáns Főnix csarnokban közös ünneplésre a cívis város apraja-nagyja valamint három, ismertségben és népszerűségben nehezen felülmúlható földijük, Lukács László, Molnár Levente és Fejes Tamás (munkanevükön: a Tankcsapda), akik most ugyanitt készültek búcsút venni a jubileumi, 2009-es esztendőtől.
Az eddigi évek során a logisztikai nehézségekre való hivatkozással, vagy az elfogyasztott bejgli mennyiségének függvényében növekvő gravitáció és mérséklődő mobilitás okán végül hagytam magam lebeszélni az utazásról és a csodavárás időszakában a Tankcsapda karácsony táján megszokott, fővárosi vendégjátékára váltottam jegyet.
De 2009 december 29-én, a jubileumi év lendületét is kihasználva 17 óra után pár perccel végre tényleg beszálltunk az autóba és Debrecen felé vettük az irányt. Több sörös doboz együttes szisszenése jelezte, hogy végképp magunk mögött hagytuk ezt a munkás hétköznapot, az mp3-lejátszón pedig megszólalt egy öt évvel ezelőtti felvétel: a Tankcsapda 15 éves jubileumi koncertje a Főnix csarnokban...
Az egészséges veseműködés stimulációjának hatására gyakori kényszerpihenőkkel tarkított, szerencsésen eseménytelen utunk végén éppen azokban a percekben értünk a Főnix csarnokhoz, amikor a két előzenekar váltotta egymást. Mivel a beengedés procedúrája nem maradt el az objektum színvonala mögött és a welcome drink-ért sem kellett elviselhetetlenül sokat sorban állnunk, egy-két szám erejéig még a színpad előtti, egyre gyorsabban benépesülő területről is belehallgathattunk Jamie Winchester és együttese hangulatkeltő performanszába.
|
|
| Tankcsapda a SYMA-ban - képgaléria |
Hamar konstatáltuk, hogy megtévesztő volt az a néhány hangfoszlány, amely a büfé előtti sorokig jutott el Jamie-ék zenéjéből, a küzdőtérről kimondottan élvezhető volt, amit nyomtak. Jó zene, megfelelő időtartamban. Mert azért lássuk be, hiába lett volna akármilyen virtuóz banda a színpadon, a legütősebb zenével sem tudták volna ritkítani az egyre gyakrabban és egyre hangosabban felhangzó Tankcsapda-Tankcsapda kiáltásokat.
Mindenki vár valamit
Kicsivel negyed tíz után aztán végre kialudtak a fények, és lehullott a színpad előterébe felvont lepel, hogy az est főszereplői végképp átvegyék a hatalmat a csarnokban (amit, ha valaki nem tudta volna, direkt Nekik építettek :)) és néhány órára talán az egész városban. Terveim szerint ekkor vettem volna elő az e célból magamhoz vett gombostűmet, hogy egy gyenge,
ab ovo kudarcra ítélt kísérletet tegyek az elejtésére. De a kezemet csak többek összehangolt munkájával tudtuk volna a zsebem közelébe juttatni. Konstatáltam: telt ház van. (Naná.) A következő 160 percben nem volt tortadobálás, nem volt gyertyagyújtás, mégis minden pillanat ünnep volt Lukácséknak és a közönségnek egyaránt. Mert a zenés-táncos mulatság felfokozott hangulatát egy húsz éve folyamatosan csepegtetett ajándék biztosította: kőkemény, tiszta és egyszerűségében nemes
rock(punk)&roll.
A várakozásoknak megfelelően a koncert anyagának gazdagsága legfeljebb szigeti mércével volt mérhető. Egyszerűen semmilyen hiányérzet nem maradt bennem az est végére. (Pláne, hogy a régóta vágyott és sokszor hiányolt
Füst és lábdob-ot is már az első órában megkaptam :).) Persze, ha húsz év, több, mint tíz stúdióalbum anyagáról beszélünk, akkor még egy majd három órás koncert esetén is több lesz a kimaradó szám, mint amennyi belefér az estébe. De ezúttal csak hazafelé az autóban, saját best-of válogatásainkat hallgatva döbbentünk rá, hogy ez, vagy az a szám nem volt a műsorban. Végül azért Budapestig mégiscsak összehoztunk egy újabb koncertnyit a kihagyhatatlan, mégis ezúttal csak a mobil after-partynkon felcsendülő nótákból. De azt továbbra sem gondoltuk, hogy ne lett volna teljes és hibátlan a debreceni évbúcsúztató.
Minden rendben
Amint említettem, a koncert ünnepi voltát szerencsére nem a bejáratnál osztogatott jubileumi, XX(L)-es méretű,
Világ proletárjai, közösüljetek feliratú óvszerekkel, vagy az
Éjszaka részegen haza helyismereti és városvédő vetélkedő megszervezésével próbálta kidomborítani a kreatív team. Ugyanakkor a zárt tér adta korlátok között mindent felvonultattak piro- és látványtechnikában, amit csak el lehetett képzelni. Az egyik legütősebb extra a téli hangulat megteremtése volt a Hóesés (Jönnek a férgek, 1994.) című számhoz.
[2010.01.09.]
Hírek
