Mark: "Sajnos nem tudok erre válaszolni"

A tinisztárnak a magyar versekkel jobban meggyűlik a baja, mint a dalszövegekkel. A jazz nagyon közel áll hozzá, s bízik benne, hogy a férfit is meglátják benne a kedvelői. Zentai Márkkal beszélgettünk.

– Végvári Tibor Vers, bor és jazz! címre keresztelt versbemutatóján vagyunk. Adja magát a kérdés: milyen viszonyban vagy a versekkel?
– Őszintén szólva, kifejezetten a magyar versekkel picit hadilábon állok, mert a magyar nyelv rendkívül nehéz. Volt, amikor vért izzadtam az iskolában, mivel előtte sokáig Németországban éltem. Egyre közelebb kerülök a magyar nyelvhez, ezáltal a versekhez is. Gyönyörű nyelvünk van és szerintem büszkék lehetünk rá.

– Akkor jöjjön egy kis vizsga: melyik magyar verset olvastad legutoljára?
– Sajnos nem tudok erre válaszolni.

– Még jó, hogy nem a suliban vagyunk… S a dalszövegekkel mi a helyzet? Miben különbözik egy verset megtanulni, vagy hibátlanul tudni egy dalnak a szövegét?
– Sajnos, nagyon kevés magyar verset ismerek, amit nagyon röstellek. Ezt a lemaradást mindenképpen szeretném behozni. Szerintem sokkal nehezebb egy verset megtanulni, mert a dalszövegnél ott van támaszként a dallam. Van, aki úgy tanul meg verset, hogy dallamot képzel el a versre és úgy valószínűleg sokkal könnyebb memorizálni.

– Akkor menjünk egy kicsit biztonságosabb terepre! Milyen viszonyban vagy a jazz-el?
– Amikor ez az egész könnyűzenei vonal elindult, a „Ments meg szerelem” időszaka, akkoriban nagyon kedveltem Jamey Culem-ot, aki egy nagyon sikeres jazz előadó. Abból indultam ki, hogy valami olyasmit szeretnék, viszont nem így alakult. Nagyon hálás vagyok mindenért, ahogyan alakult. Most biztosan vissza fogok térni ehhez a dologhoz. Nagyon szeretnék egy jazz-es zenekart, ami a pop és a jazz ötvözete lenne és az emberek észre sem vennék, hogy ez igazán jazz. Az emberek sajnos eltávolodtak a jazztől, de úgy gondolom, lehet nagyon kellemesen, poposan tálalni.

– Ezzel tulajdonképpen azt szeretted volna mondani, hogy ha tehetnéd, kizárólag csak jazz-t énekelnél? Vagy nincs igaza?
– Nincs. Ugyanis nagyon szomorú lennék, ha bármelyiket fel kellene adnom, együtt szeretem a kettőt. Sok időbe telik, hogy az ember kiharcolja magának azt, hogy pop előadóként jazz-t is énekelhessen. Ám a kedves közönség várhatja tőlem mind a kettőt.

– Most már 2010-et írunk. Miként emlékszel vissza az elmúlt évre?
– Egy érdekes év volt számomra a 2009. Az önmegvalósítás kezdetének az esztendeje volt. Nagyon sok minden változott, nagyon sok mindent saját kézbe vettem. Elkészítettem a saját videoklipemet, nagy mértékbe belefolyhattam a háttérmunkálatokba, fotózásokon vettem részt, elkezdtem dalokat íni, főiskolára járok, jazz-ének szakon. Nagyon sok olyan dolog történt velem, aminek nagyon örülök.

– Vissza a jelenbe! Mik azok a dolgok, amiken jelenleg dolgozol?
– Várható egy új klip a második lemezemről. Elkezdtem dalokat írni a harmadik lemezhez. Próbálkozom szövegekkel is. Igyekszem a sajt érzelmeimet megírni és remélem, meghallgatják majd.

– Kezdesz egyre inkább felnőtté, férfiasabbá válni. Mennyire változik ezáltal a rajongókör?
– Ezt még meglátjuk, de úgy gondolom: akik megszerettek engem az elején, azok velem együtt nőttek fel, s szerintem egyetértenek azzal amit én érzek: én már nem göndör hajú kisfiú vagyok, hanem előbb-utóbb gödörhajú nagyfiúvá érek.

Fotó: Simon Csaba
- Bizsopress -

[2010.01.17.]