"A fiúkat sokkal nehezebb tanítani" - vallja a tánctanár

Azt mondják, a tánc mindenkinek jót tesz, hiszen fontos a mozgás és a közösséghez tartozás. No de mi van akkor, ha számos kérdés felmerül a vállalkozó szellem mellett? Szakértőt hívtunk segítségül, aki nem más, mint Ódor Dániel, akit a Csillag Születikben ismert meg az ország . Nem mellesleg a közel 900 gyereket oktató No Comment tánciskola vezetője,.
 

Ódor Dániel kilencéves kora óta táncol, mára már többszörös Európa és Világbajnok, Táncpedagógiai Nívódíjjal kitüntetett táncos, koreográfus. Pedig ha valaki a kezdetekkor azt mondja neki, hogy eddig eljut, nem valószínű, hogy elhiszi neki. Ugyanis Dánielnek nem nagyon volt ritmusérzéke, viszont imádta a zenét. Így kötött ki végül a táncnál.

– Mik kellettek a fejlődéshez?
– Az eredményekhez sok munka kellett, ugyanúgy, mint másnak, nekem is.Sokatsegített, hogy egy jó szakember állt mellettem. Természetesen nálam is volt olyan, amikor valamit nem sikerült megcsinálnom. Ekkor sem adtam fel, hiszen osztom a már sokak által megfogalmazott véleményt: ha kitartó vagy, akkor mindent meg lehet tanulni, de ha feladod, akkor képtelenség. Ez a táncra ugyanúgy igaz, mint bármi másra.

– S akkor mi a kitartás titka?
– A tánc is mozgással kapcsolatos dolog, de az összes sport ilyen, az atlétikától a fociig. Maradjunk az utóbbinál: ha 15-ből 15-ször nem tudsz gólt rúgni és feladod, akkor a 16. próbálkozásra sem fog sikerülni. De tovább kell csinálni! Itt is ugyanúgy ki kell tartani! Küzdeni kell! A zene lelkesedést ad, meg jó társaságok is kialakulnak az órákon. Sőt, életre szóló barátságok is köttethetnek. Együtt fejlesztik egymást, és közösen gyakorolnak. Lelkesíthetik is egymást, tartják a másikban a lelket.

– Közted és a tánc között hogyan alakult ki szerelem?
– Nagyon görbe hátú fiú voltam. Szerencsére az oktatóm, Hartmann Gábor kiszúrta ez a gondom, és addig piszkált vele, hogy ma már ritkán okoz problémát. Volt egy kicsi csámpaságom is, ami csak a tánc közben derült ki, de milyen érdekes, hogy pont aközben is tűnt el, s ma már nyoma sincsen. Ha jó a tanár és a gyerek is vevő rá, akkor a közös munkával sok minden elérhető.

– Ma sem atléta alkat minden kisgyerek. Velük mi lesz?
– A gyerekek testtartása rémes, ezzel én is sokat küzdök. Nem lehet amellett sem szó nélkül elmenni, hogy nagyon alulról kell kezdeni. Tizenhárom évesen nem tudnak megcsinálni egy vállkörzést, pedig roppant fontos lenne a testnevelés óra miatt is. Naponta a fejünkhöz vágják, hogy a hip-hop csak egy ugri-bugri valami.  Ám ha valaki picit is utánanéz, akkor láthatja: az egész életükre kihatással lesz, ha megtanulják a táncot.  A lányok nőkké válnak, szebben mozognak, szóval nőiesebbek lesznek. A fiúkat sokkal nehezebb tanítani. A mozgáskultúrájukat, a ritmusérzéküket is nehezebb formálni.

– Mondd, tanár úrnak hívnak az iskolában?
– A nevünkön szólítanak minket a srácok. Az iskolából megszokott tanár néni/bácsi nincs, ám azért van egyfajta távolságtartás köztünk a tanítványokkal.  Hiszen – s ez szakmailag nagyon fontos – nem leszünk pajtások velük, mert akkor a tisztelet csorbul és ez hosszútávon nem jó. Ám attól függetlenül jó viszonyban vagyunk, sokan elmesélik mi történt a családban, a barátjuknál. Sokszor egy tanár lelki támasza is lehet egy gyermeknek.

– S mi van azokkal, akiknek nincsen ritmusérzékük?
– Egyesek úgy gondolják, hogy nincs ritmusérzékük, ezért nem is kezdenek bele a tánctanulásba, mert úgy vélik: úgysem sikerülhet. Pedig tévednek, mert bizony ez is fejleszthető….

A ritmusérzéke fejlesztésének módjáról sorozatunk következő részében írunk.

- Bíró - Havassy -

[2010.08.23.]