"Ne higgyetek a TV-nek, a rádiónak és a kormánynak!" - Dub FX interjú

Loopolás, utcazenélés effektpedálokkal a Volt Fesztivál színpadán. Vajon Benjamin Stanford és Cade fellépés előtt is kezet mos, vagy csak a mosdóban? „Forradalom kell!”

- Honnan jött az ötlet, hogy effektpedálokkal és loopolással készítsetek zenét?
- Benjamin Stranford: Alapvetően ez úgy kezdődött, hogy láttam valakit, aki így zenélt.

- Ki volt ez?
- Benjamin: Mel Webb-nek hívják, de ő csak loopol effektek nélkül. Én - amikor találkoztunk - effekteket használtam a saját hangommal és a bandámmal játszottam. Megláttam ezt a pasast a Loop Station-nel és én is elkezdtem az effekteket ezzel kombinálni.

- Játszottál valaha bármilyen hangszeren is?
- Benjamin: Eredetileg énekeltem és gitároztam, ezután kezdtem el utcazenélni, énekeltem, gitároztam és iPodom volt a hátsó szólamoknak. Mihelyt kifogytam a dalokból, elkezdtem az iPodot és a Loop Stationt használni és ezt mindenki jobban szerette – talán az energia miatt. Észrevettem, hogy mekkora hatással van a hallgatóságra, amikor letettem a gitárt teljesen és kizárólag a mikrofont használtam a Loop Station-nel. Még mindig szeretek egyébként gitározni, pl. a Flower Fairy albumon is játszottam öt dalt. Lehet, hogy még csinálok egy teljes albumnyi anyagot hangszerekkel beatbox nélkül, ki tudja?

- Mikor és hol volt az első koncertetek? Az utcán?
- Benjamin: Nem. Cade és én 17 éves korunk óta együtt játszottunk heavy metal zenekarokban, 19-20 évesen DJ-ék MC-je voltam, ekkor kezdtem el a dance műfajjal foglalkozni. Tehát egyszerre játszottam a heavy metal és a jazz bandáimban, mellette pedig DJ-kel is felléptem. Mielőtt elkezdtem utcazenélni, már milliószor felléptem a zenekaraimmal. Az utcazenélés sokkal jobb előadóművésszé tett.

- Mit szerettek jobban, utcazenélni vagy fesztiválon koncertezni - és miért?
- Benjamin: Mindkettőt különböző okból kifolyólag. Az állandó utcazenélésbe belebetegednék ugyanúgy, mint az állandó koncertezésbe. A rotáció nagyon fontos. Elmesélem a legviccesebb sztorimat: Woodstockban, Lengyelországban léptem fel fél millió ember előtt egy masszív színpadon. Két hét múlva utcazenéltem Németországban húsz ember előtt. Egyszer csak odajött hozzám egy ember és azt mondta: „Láttalak fellépni fél millió ember előtt Woodstockban, most meg itt zenélsz az utcámban tíz ember előtt!” – Nem akarta elhinni az egészet, és én is azt mondtam, hogy igazad van, ez elég nonszensz helyzet. Szóval én akár három ember előtt is szeretek fellépni, nem érdekel. Becsukom a szemem és zenélek, mindegy, hogy egy ember van a szobában, vagy egy se, esetleg fél millió.

- Flower Fairy (Shoshana Saida): Nem számít, hogy hány ember előtt lépsz fel addig, amíg a közönség élvezi, amit csinálsz. Az energia áramlik a hallgatóság és a művész között.

- Hogy jött az ötlet, hogy ti hárman közösen zenéljetek?
- Benjamin: 16-17 évesen kezdtünk el ugye Cade-del együtt zenélni, ezután szólóban kezdtem el utcazenélni, így találkoztam Flower Fairy-vel. Először a cédéimet árulta, majd két-három évig együtt léptünk fel, végül a website kialakításában és a menedzsmentben segítségre volt szükségem, így került Cade a képbe, csatlakozott a turnéhoz.

- Mi a kenguruk reakciója a zenétekre?
- Benjamin: Szerintem még egy kenguru se látta a fellépésünket.
- Cade: Viszont ez rajta van a listánkon, egyszer meg kell valósítanunk!

- Mit gondoltok, mi lenne a reakciójuk?
- Flower Fairy: (Fel-le ugrálnának a helyszínen.)

- Mi az a kérdés, amit még sosem tettek fel nektek, de mindenképp szeretnétek megválaszolni?
- Benjamin: Voltam valaha is transzexuális?

- Mi lenne a válasz?
- Benjamin: Nem.
- Cade: Pisilés előtt vagy után mosom meg a kezem?

- Mi lenne a válasz?
- Cade: Előtt.

- Miért?
- Cade: Nos, eléggé szórakoztatónak találom, hogy mindenki utána mossa meg a kezét. A férfiak tudják, hogy ha megfogják a péniszüket, nem lesz pisis a kezük. Az az elméletem, hogy mielőtt bemegyek a mosdóba, koszos lesz a kezem, hiszen rengeteg dolgot érintek meg, tehát a mocskos kezemmel veszem ki. Ez egy akkora marhaság! Sosem értettem, hogy miért nem előtte mosnak kezet, hiszen ha te egy kulturált egyén vagy, akkor nem lesz pisis a kezed! Elképesztő, hogy miért nem tanítjuk ezt a gyerekeknek az iskolában! Meg kellene ezt a szokást változtatni, forradalomra van szükség! Már csak a nőkre való tekintettel is.

- Igazad van. Mi inspirál titeket?
- Benjamin: A mindennapi élet. Nincs egy specifikus előadóművész, vagy zene, ami inspirálna. Szeretem a filmeket, a képregényeket, Flower Fairy-t, aki döbbenetes ételeket készít nekem.
- Flower Fairy: Szereti a csokit.
- Benjamin: Az inspirációt az életemből és a körülöttem lévő emberekből gyűjtöm.

- Van kedvenc dalod?
- Benjamin: Nincs kedvenc számom, mert minden dal egy gyerekem, én teremtettem, az életem különböző pillanatait képviseli.

- Mi az utolsó szó, amit az interjú befejezéséül mondanátok?
- Cade: Köszönjük, hogy meghallgattatok!
- Benjamin: Igen, köszönjük! Ne higgyetek a TV-nek, a rádiónak és a kormánynak!

Ez írott sajtó, van még esély arra, hogy a tartalom autentikus legyen. A cikk megtörtént eseményeket dolgoz fel valósághűen, de persze a hit ebben a kérdésben is szabadon választható.

-Bajnóczi Piroska-

[2010.07.12.]