Marót Viki: "Rettentő kíváncsi voltam"

Az alábbiakban egy minden részletre kiterjedő színes és őszinte interjút olvashatnak az énekesnővel, akinek magánélete is teljes mértékben révbe ért.

Marót Viki változatlanul jó formában van. Már vége a találgatások korszakának, és napjainkban senki előtt nem titok, hogy a rock and roll énekesnő babát vár, anyai örömök, elé néz. A művésznőt, a műfajt kedvelő olvasóinknak bemutatni különösebben nem kell, hiszen Viki tehetségével akarva, akaratlanul belopta magát úgy a fiatalok, mint az idősebb korosztály szívébe. Beszélgetésünk célja, megismertetni olvasóinkkal az énekesnő mindennapjait, valamint egyáltalán, hogyan is készül Viki az anyaságra a sorozatos fellépések mellett.

- Nagyon sok olyan énekesnőt, színésznőt ismerek, akik a karrierjük miatt nem vállalják az anyaságot. Téged, mi inspirált mégis arra, hogy pályád csúcsán gyermeket szülj?
- Már egészen korán, tini korom hajnalán éreztem, tudtam, vagy elhatároztam, hogy én fiatal anyuka szeretnék lenni. Édesanyám engem harminckilenc évesen szült, és annak ellenére, hogy most már nagyon jó a kapcsolatunk, azért tini koromban, talán a generációs különbség miatt, akadtak problémák, de végső soron már hálás vagyok az anyukámnak, hogy szigorúan nevelt, de úgy érzem, fiatal anyukaként is lehetek majd szigorú. Négy évvel ezelőtt férjhez mentem, a férjemmel - Ádámmal már tíz éve ismerjük egymást és nyolc éve együtt is élünk.
Két évvel ezelőtt elkezdtünk építkezni, (persze azért ehhez egy kis szülői támogatásra is szükség volt. Az én édesapám nagyon sokat segített  anyagilag, a telket pedig az Ádám édesapjától kaptuk.) A múlt év ősszel beköltöztünk, egyszóval minden adott volt ahhoz, hogy kisbabát vállaljunk.

- Karrier?
- Tudom, hogy a karrier szempontból sosincs „megfelelő” alkalom arra, hogy az ember babát vállaljon, ezért úgy voltunk vele, hogy bármikor jöhet, nem tervezünk semmit, hiszen a sors útjai kifürkészhetetlenek. De tudtam, hogy a jó Isten hamarosan megpróbál kárpótolni a fél év alatt elvesztett öt lélekért, köztük a bátyámmal. Ez valahogy így törvényszerű.

- Mit szóltak a kollégáid, menedzsered és a barátaid a hír hallatán és nem utolsó sorban a rajongóid?
- Először meglepődtek, de nagyon örültek a boldogságomnak.  A kedves ismerősöktől,”rajongóktól” nagyon sok levelet kapok, amelyekben gratulálnak, és megosztanak velem néhány élményt, vagy akár ellátnak tanácsokkal a jövőre nézve.

- Mennyire vagy kíváncsi természetű, ezt arra értem, hogy tudod – e már a leendő gyermeked nemét?
- Rettentő kíváncsi voltam, hiszen azért annak függvényében, hogy kislányt, avagy kisfiút vár-e az anyuka, nyilván készülnie kell, babaszoba, színek, rugdalózók, stb. Tudom a babám nemét, és elárulom neked és a kedves olvasóknak, kisfiú lesz.

- Meddig nem vállalsz fellépést a baba megszületését követően?
- December 1-re vagyok kiírva, ezért Nova bácsival (Novai Gábor - a szerk.) úgy egyeztünk meg, hogy februártól ismét vállalunk fellépéseket.

- Kire számíthatsz majd, lesznek segítőid a babaápolásában, nevelésében?
- Természetesen a férjem nagymamájára, aki a szomszédban lakik, így Ő biztos gyakorta megfordul majd nálunk, és az édesanyám is a közelben lakik, rá mindenképpen számíthatok. A férjem édesanyját sem szeretném kihagyni, mivel Ő is már jelezte, hogy azonnal kocsiba pattan, ha szükség van rá. Az Ő esetében ez azért lesz nehezebb, mert Siófokon lakik.

- Mit jelent számodra a család?
- Mindent! Mindig nagycsaládra vágytam, ahol örökös a ricsaj és a terefere, ahová az ember szívesen megy haza, ahol béke van és lelki nyugalom, biztonság és szeretet. Sajnos a mi családunkat az utóbbi évek problémái, a sorozatos halálesetek eléggé megtépázták, de azért vagyunk egymásnak, és hála az égnek a férjem családja egy rendkívül összetartó família, amely átsegít sok mindenen, és most bővülünk a baba jövetelével és megvalósíthatok mindent, amit szeretnék, családi szinten.

- Tudom, hogy anyai ágról, féltestvéred, Flipper Öcsi volt, akit egy ország szeretett, és sajnos már nem lehet köztünk. Aki ismeri életutad, az tudja, hogy mégsem Öcsi által váltál ismerté. Mi ennek a titka, vagy ezt az élet hozta így?
- A Bátyámmal sosem használtuk azt a szót, hogy „féltestvér”,nem szerette Ő sem, én sem. Mi test és vér voltunk, vagyunk. Nem számítottam soha az ő segítségére, hiszen tudtam, nagyon féltett ettől a pályától, ezért sokáig titkoltam, hogy a zene az én életemben is kiemelkedő szerepet játszik. Nem szerettem volna általa hírnévre szert tenni, mert nem tudtam, hogy milyennek ítél meg majd a közönség, és nem szerettem volna szégyenbe hozni a bátyámat, ha esetleg nem vagyok elég jó. Ezért más úton indultam el, és a legnagyobb álmom vált valóra, amikor Nova bácsi azt mondta, szívesen foglalkozna velem.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, úgy a zenei pályádon, mint a magánéletedben?
- A magánéletemben most, és innentől kezdve célként lebeg a szemem előtt, hogy jó anyuka legyek majd, és jó feleség, és kívánatos nő a férjem számára. A zenei pálya nekem szerelem, nem tudnék zene nélkül élni, ezért mindenképpen szeretném, ha a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar még nagyon sok születésnapot ünnepelhetne, és terveink szerint februártól egy új lemez anyagán is elkezdünk dolgozni, amelyet már most nagy izgalommal várok, hiszen teljesen új szerzemények látnak majd napvilágot.

- Tamás István -

[2010.07.22.]