A legtöbbet játszott filmzenék 3. - a romantikus dráma zenéje 1970 óta népszerű
Nyári Károly eddig "csupán" fellépésein lepte meg a közönségét filmekben felcsendülő zenével, most azonban a kiváló zongorista vállalta, hogy hétről-hétre ajánl lapunk olvasóinak egy-egy filmes csemegét. Jó szórakozást kívánunk.
A zenei összeállításból nem hiányozhatnak majd a magyar filmzenék sem,melyek megszólaltatásához a zenei élet legkiválóbb előadóit vendégművészként hívtam meg erre az estére.
Természetes,hogy a koncert filmzenei blokkjából nem hiányozhat az est címadó dala a Love story. Alig múltam 8 esztendős amikor amerikában bemutatták Arthur Hiller és Erich Segal romantikus drámáját.
Fiatal koromnak köszönhetően a film történetének drámaiságát még nem igazán éreztem át,értettem meg. Egy dolog azonban már ekkor is megfogott. Természetesen a film zenéjéről van szó. Évekkel később bakelit lemezgyűjteményem egyik legkedvesebb darabja volt a film zenéit tartalmazó korong.
A szereplőválogatás komoly nehézségeket okozott: egy sor színész volt esélyes Oliver szerepére Michael Douglas-től kezdve, Jeff Bridges-en és Pete Fondán keresztül Jon Voigtig, míg Ryan O’Neilre esett a választás.
A film egyik zenei érdekessége,hogy a történetben szereplő koncertfelvételen szerepe szerint a női főhős zenél, valóban a főszereplőt megformáló színésznő zongorázik.
Mivel Ali MacGraw korábban nem játszott e hangszeren, ezért egy profi zongoratanár segítségével sajátította el annak a néhány másodperces zongorarészletnek a mesteri játékát.
A Love Story című film zenei tartalma a téma tekintetében is, igényesen összeállított. A majd két óra alatt Johann Sebastian Bach, Georg Friedrich Handel és Mozart zenéje fokozza a téma drámaiasságát. Ebbe a rangos zeneszerzői csapatba kapott helyet a film emblematikus zenéjének szerzője Francis Lai.
Lai (ő írta többek közt az Emmanuelle című film zenéjét is) csodálatos muzsikájának titka, hogy a megszólaltatásától és hangszerelésétől függően romantikát és fájdalmat egyaránt képes kifejezni - megérdemelten kapta meg e munkájáért 1971-ben a legrangosabb filmes kitűntetést, az Oscar-díjat.
Bár Erich Segal közel egy évtizeddel később megírta a folytatást, az Oliver története mind a könyvesboltokban, mind a filmszínházakban megbukott - pedig a címszerepben ismét Ryan O’Neil-t láthattuk, a zenéért pedig akkor is Francis Lai felelt.