Varga Viktor bevallotta: "Nem volt halálfélelmem"

A közelmúltban lezajlott Mexicói-öböl béli olajkatasztrófa víz alatti állat és növényvilágra mért csapása az egész földet megmozgatta. Világméretű jótékonykodás indult el. Eme mozgalomhoz kíván magyar zenészekkel - Varga Viktor, Horváth Tamás zenekara - a HT3 csapat, Mujahid Zoltán és Nagy Adri - karöltve csatlakozni a 2 számítógép gyártó és forgalmazó cég együttesen.

Megtudtuk, hogy mindannyian nagyon lelkesen és örömmel csatlakoztak az eseményhez, ezzel is segítvén a célt elérni miszerint az emberek figyelmét folyamatosan fel kell hívni a környezetvédelemre, azaz - az eseményhez kapcsolódóan – aktuálisan a vízi élővilág megmentésére.

Varga Viktor kérdésünkre, hogy miért állt a kezdeményezés mellé, a következőt válaszolta: „Meg kell őriznünk a természet szépségét, hiszen nem is a föld miatt, hiszen az újra regenerálódik, hanem mindinkább magunk miatt, amíg mi élünk benne, addig legyen normális, tiszta, védett. Saját magunk miatt kell óvni és védeni a környezetet.”

Az egész jótékonysági esemény lényege, hogy a HP egy speciális netbook-ot valamint egy ehhez tartozó WWF-es netbook táskát kíván értékesíteni, Notebookstore üzleteiben. Az eladott gépek árának egy része automatikusan egy erre biztosított számlára kerül, melyet az olajkatasztrófa jótékonysági céljára hoztak létre. Így a magánszemélyek is csatlakozhatnak eme világméretű jótékonysági kampányhoz. 

Az akció sajtótájékoztatóján Varga Viktor szemtől szembe testközelbe barátkozott a vízi állatokkal, cápákkal és halakkal a medencébe alámerülve, boldog mosollyal az arcán miközben a csodás vízi élővilág szépségeiben gyönyörködött.

Az énekes cápának érezte magát

Viktor nagy boldogságban úszik azóta is, és az élménytől, ha akarna, se tudna szabadulni.

„A cápák között nagyon nagy élmény volt nekem, imádom a nem szokványos dolgokat. Olyan állatokkal együtt lenni, amikkel az ember nagyon ritkán „találkozik”, és még a közelségük is veszélyes, egyszerűen kimondhatatlanul durva volt. Az elején beúszott egy rája, mert nyitva volt a rácsnak a kiskapuja, tulajdonképpen megmentettem magam.” – nevetett fel Viktor.

„Nem volt halálfélelmem, az lett volna inkább a sokkoló, ha a cápa jött volna be, valószínű nem lett volna olyan barátságos velem, de szerencsém volt. Leengedve cápának éreztem magam. Haraptam a rácsot, úgy éreztem benne a magam, mint akit elzártak a külvilágtól és el kell harapnom a rácsot, hogy megmeneküljek.”

[2010.09.12.]