Kiesett a slágergyáros a Megasztár 5-ből – őszinte interjú az énekes-dalszerzővel

 Csorba Attila Gino szombat este búcsúzott a Megasztár 5-től. Vele beszélgetünk a múltról, a jelenről és persze a jövőről.

 - Kicsit eltűntél. Legútóbb 2006-ban a Te vagy az életem című duett kapcsán hallottunk rólad, aminek akkor nagyon nagy sikere volt. Mi történt veled azóta?
- Az említett muzsikát egy Gina nevezetű hölggyel „követtük el”, aki akkoriban a párom volt. Mi azóta nem vagyunk együtt, teljesen külön utakon járunk. A dalt nagyon sokan megismerték és azóta is számos kedvelője van, de azóta történt egy tragédia az életemben, ami valamilyen szinten visszavetett a zenéléstől és az egész szakmától.

- Nem szeretnék sebeket feltépni, de elmeséled mi történt?
- A Ginával való szakítás sem jött jól, de édesapám elveszítése nagy traumát okozott, még a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni. Úgyhogy ezért volt egy kis szüneteltetés a zenei életben, egyszerűen nem tudtam továbblépni, mert annyira el voltam keseredve. Egyszerűen nem gondoltam hogy, bármire is képes lennék akkor. Nálam is beigazolódott: a zenész ember az olyan, hiába próbálják eltántorítani a zenétől, képtelenség. Tudtam, előbb vagy utóbb újra felbukkanok. A zene az nekem nagyon fontos, illetve folyamatosan visszajelzéseket kapok azóta is hogy hiányolnak engem és úgy gondoltam, ezt nem hagyhatom abba, s tovább folytattam.

- A Megasztár tökéletes visszatérésnek tűnt.
- Otthon ültem és láttam a felhívást és úgy véltem: miért ne indulnék el hiszen veszteni valóm nem lehet, s  remek lehetőség ahhoz, hogy egy kicsit megint körforgásba kerüljek. Neveztem és elkezdtem versenyezni.

- Értem, de ennyivel nem érem be. Áruld el mégis mi motivált?
- Kíváncsi voltam és bele akartam látni az ilyen tehetségkutató versenyek közé mivel még nem vettem részt semmilyen versenyen. A Megasztár szériákat előtte is néztem és baromi érdekes volt, engem mindig lekötött . Tényleg, miért ne induljak el? Igazából tényleg nem veszítek vele, bele akartam látni ebbe az egészbe, s most maximálisan beleláttam hogy hogyan működnek itt a dolgok és miről is szól ez az egész.

-  Hogyan lépegettél előre?
- Bevallom a legelső castingot egy kicsit bohókás voltam, és nem tulajdonítottam akkora jelentőséget a dolognak és kis híján megjártam. Borzalmasan rossz voltam, éppen csak tovább jutottam. Ekkor elgondolkodtam azon, hogy nem lesz jó, ha így csinálom ezt, s elkezdtem egy kicsit komolyabban venni a történetet. Döntöttem és azt mondtam magamban: a következő állomásnál, nem akarok kétségeket hagyni senkiben, hogy oda való vagyok-em, vagy sem. Odaraktam magam, s biztosan léptem tovább.

- Aztán bekerültél abba a házba, ahol a versenyzők laktak.
- Nagyon boldog voltam, ott egy csodálatos 4 napot töltöttem. Olyan emberekkel laktam, akik már a műsor előtt is barátaim voltak. Jól éreztem magam a házban, remek körülmények között voltunk. Igaz stresszes volt, mert különböző feladatokat kaptam, amit maradéktalanul el kellett végeznem. Keveset aludtam, igazából itt arról szól a dolog, hogy ki tud stesszes helyzetben is teljesíteni. Ez pedig a világ legnehezebb dolga.

- A zsűri milyen véleményeket mondott a produkcióddal kapcsolatban?
- A legérdekesebb Eszenyi Enikő véleménye volt, aki az első válogatáson elutasított engem - hozzá teszem jogosan, mert rosszul teljesítettem. Közölte: a produkcióm neki nem tetszik, és nem gondolja, hogy nekem itt kell lennem, de a Mester Tamás és a Presser Gábor megerősítette, hogy ez nem így van hiszen hallják és látják, hogy ez az előadás nem az amit én tudok. Szerencsémre továbbjutottam. A későbbiekben pedig megfordult a helyzet, mert Enikő onnantól kezdve megfordult és kijelenthetem: megszeretett engem és nagyon ragaszkodott hozzám.

- Mi az, amit tanultál a műsorból?
- Ilyen kiélezett helyzetben zeneileg még soha nem voltam. Új volt az a szituáció, amikor nagyon kell készülni valamire, s van rá pár órád hogy megtanuld és teljesíts. Ez nagyon nehéz. Lehet, hogy a szállodai szobában elénekled a dalt úgy, hogy az kifogástalan, de amikor fel kell menni a színpadra és teljesíteni kell ott, élesben, na az nagyon nehéz. Hiába csináltam meg számtalan fellépést ezelőtt, hiába vagyok a szakmában nagyon régen, majdnem azt tudom mondani, hogy igazából ez a dolog nem számított ott. Hiszen, mint mondottam, annyira kiélezett a helyzet, hogy egyszerűen képtelenség nem hibázni. Na ez a dolog, amit megtanultam, hogy miként kell ezt kezelni.

- Most jönnek a műsorok adásba. Megnézed?
- Sokat gondolkodtam ezen, s meg is kérdezték már ezt tőlem többen, hogy mi lesz ha lemennek adásban a produkcióim. Természetesen megnézem, hiszen engem is érdekel, hogy hogyan teljesítettem. Kívülről teljesen más, mint belülről megélni. Érdekel persze,

- Hogyan tovább?
- Mindig van tovább. Nem az a típusú ember vagyok aki egykönnyen feladja. Jelen állás szerint egy új produkcióval rukkolunk ki, jó barátommal Nagy Laci „Gitáno”-val, aki egy csodálatos zenész, egy profi zeneszerző, csodálatos hangszerelő. Vele összeálltunk és valamilyen szinten, együtt dolgozunk úgy, hogy készülnek az új dalok,  amikről tényleg azt tudom mondani, hogy életem egyik legjobb produkciójára készülök velük, de többet nem szeretnék elárulni. Ám amint lesznek hírek, jelentkezem.

- Eddig miért nem sikerült szólóban bizonyítanod? Az igazán átütő siker miért nem érkezett el eddig?
- Tudni kell rólam, hogy általában attól függetlenül, hogy mindig sikerült elérnem olyan szintre, hogy legyen lemezem, és hogy meg tudjam mutatni magam, ettől függetlenül, a menedzsment esetében  mindig nagyon rossz helyre kerültem és soha nem tudtam igazából megmutatni magam, nagyobb, szélesebb körökben. Mindig hiányzott valami, nem volt elég promócióm, nem volt elég terep ehhez. Én azt hiszem, hogy ennek tudható be az, hogy igazán nagy, átütő sikert nem tudtam elérni. De bízom benne, hogy a későbbiekben nem így lesz.

- Nem a pénztárcádban akarok turkálni, de most a zenéből élsz?
- Nem, egyáltalán nem a zenéből élek, de csurran cseppen innen is. Nekünk - az édesanyámnak és a családomnak - van egy vállalkozása ezzel foglakozunk, igazából ebből élünk.

- Vágytál rá, hogy a zene főállásod legyen valaha is?
- Természetesen ez volt az álmom, és most is ez az álmom, hogy abból tudjak megélni, amit szeretek. Hiszem, hogy ez egyszer valóra válik, bár mostanság ez nagyon nehéz Magyarországon. Hiszen tudjuk, hogy nagyon visszaestek a fellépések, de szerintem ez most csak egy helyzet, s ebből az állapot  szép lassan kijön mindenki.

- Mit tanácsolsz azoknak, aki most indulnak a zenei pályán?
- Ez egy nagyon nehéz és összetett kérdés, erre tényleg nehéz most válaszolni, mert azt gondolom, hogy a mostani pop szakma teljesen kicserélődött. Ha visszatekintek egy 5-8 évre, akkor azt átom, hogy teljesen más dolgok a mérvadóak most. Sajnos azt veszem észre, hogy mostanság nem a zenéről szól ez a történet, ami nekem óriási bánatom. Inkább a külsőségek és az image, ami előtérbe került. Tehát javaslom, hogy ha valaki zenélni akar, akkor inkább erre figyeljen oda, mert sikeres most így lehet. Hiszen a zenei része a dolgoknak mostanában úgy gondolom nem annyira fontos. Úgyhogy az,  aki most zenére adja a fejét és úgy gondolja, itt, Magyarországon akar sztár lenni, az figyeljen a külső dolgokra, mert ez most fontosabb minta zene. Ám remélem, hogy ez is csak egy állapot  s hogy visszakerül a normális kerékvágásba, s a zene lesz előtérben.

- Bíró Zsolt -

[2010.09.18.]